Az esztergomi káptalan egykori erdőgazdálkodási és mezőgazdasági székhelyének épülete az 1970-es évek közepéig a Pilisi Parkerdő központjának adott helyet. Udvarára Balogh Pál erdész 1972. táján két kis hársfát ültetett; az erdészet és a vadászat jó együttműködésének jelképeként. E két „szakma” képviselői között gyakori volt az érdekellentét, konfliktus – Balogh Pál, aki egy személyben volt erdész és vadász, ezt szerette volna szimbolikusan az együttműködés, együttélés felé irányítani, így a két facsemetét raffiával szorosan összekötözte, hogy összenőjenek. Azért a hársfára esett a választása, mert ez a fafajta gyorsan nő, hamar ad lombot. Mivel nem volt a környéken több fa és az időjárás viszontagságaitól is védve volt, a kéttörzsű hársfa gyorsan növekedett. A Pilisi Parkerdő 1975-ben Visegrádra költözött, ekkor vásárolta meg az épületet az Országos Vízügyi Hivatal, az 1973-ban alapított Magyar Vízügyi Múzeum részére.
Az udvar díszévé vált hársfa a Duna Múzeum első állandó kiállításának 1980-as megnyitása óta sok egyéni és csoportos látogató számára szolgált árnyékos pihenőhelyként. Az óvodás és iskolás csoportok innen indulnak el a kiállításba, hogy felfedezzék a víz csodálatos világát, majd a látogatás végeztével itt ülnek le, hogy elfogyasszák uzsonnájukat, megbeszéljék a látottakat, megosszák egymással élményeiket. Jó idő esetén a múzeum tavasztól őszig a hársfa alatt tartja rendezvényeit; természetes díszletként szolgál a Víz Világnapja helyi programjaihoz, az időszaki kiállítások megnyitójához, a húsvéti kézműves foglalkozásokhoz vagy a Múzeumok éjszakájához. A Múzeumok Őszi Fesztiváljának keretében 2007-ben főszerephez is jutott a „Mi és a hársfa” címmel rendezett játékos, természetvédő családi nap alkalmával.