A DÉLCEG IFJÚ
A II. Világháború nem távoli harctéren folyt, hanem az emberi élet minden területén: városban, faluban, erdőn-mezőn.
Pusztult élő és élettelen . A romok eltávolítása után, az újjáépítést követően fontos feladat volt a fás szárú növények pótlása.Lehetőleg olyan fajokat telepítettek, amelyek gyorsan nőnek és más fák növekedését is elősegítik. Ilyen úttörő feladatot kaptak a nyárfák a Városliget telepítésénél és máshol is.
A Vérmező mélysége fogadta be a környező házak háborús maradványait. A négy méter vastagságú sitt tetejére termő- réteget hordtak és ebbe ültették a fákat. A térképen körülrajzolódott a környező utak képe: Attila út, Krisztina körút,
Mikó utca. A járdák szélére fasorok kerültek.
A Mikó utca és Attila út kereszteződésétől tizenkét méternyire a Mikó utcában ültették el a két méter körüli fácskát, a mára „ Délceg ífjú „-t, a hím ivarú fekete nyárt. Márciusban feslő barka virágzatát rezegteti a tavaszi szél. Elegáns piros portokjából indul útjára a szél szárnyán a pollen, a virágpor. Dolga végeztével a barka virágzat lehullik a pirosló pikkely levelekkel együtt, s összegyűjtve a fa föld tányérjára kerül, hogy belocsolva táplálékul szolgáljon a fa számára, amikor humusszá érik. Piroslón jennek meg a bimbóból feslő háromszög alakú levelek. Kifejlett állapotban hosszuk 12, szélességük 13-14 cm-es, fűrészfogas szélűek, levélnyelük 11 cm, színűk sötétzölden fénylő. A fa törzse arányosan henger alakú, kissé kúposodó, kérge vastag, csomós, sötét szürke, mélyen barázdált. A damilos fűnyírás következtében a talaj szintjénél a kéreg elvágott.A törzs kerülete a talaj szintjénél 210 cm, 1 m magasságban 138 cm. A törzs átmérője a talajnál 68 cm, 1 m-nél 46 cm, 2 m-nél 36 cm. Csonkolt magassága 6 m. Eredeti magassága 18 m. Kora 50 év, ami a fák életében ífjú kornak számít.
A fa tányérjának közepe fölött, ferdén, a ház falával kb. negyvenöt fokos szögben, falazó karom kampójába akasztották be a közvilágítás légvezetékének tartó sodronyát. Akkor még senki sem gondolt arra, hogy ez a tény konfliktusok sorozatának kiinduló pontja lesz, bár egyértelmű volt, hogy növekedése során a fa ágai átkarolják majd a vezetéket és a
tartó sodronyt. A fácska együtt cseperedett a Vérmező fáival. A ligetes parkerdő fái fölött látható volt a körszálló és a körülötte álló épületek, a hátérben a budai hegyek panorámája: a János-hegy, a Hármashatár-hegy. Ez a festői kép évről évre változott, ahogyan a fák nőttek.
Amikor a bombatalálat által megrongált épületrészt helyreállították, akkor lehetőség nyílt arra, hogy nagybátyám és
nagynéném az egyszobás garzon lakásból átköltözzön a másfél szobás összkomfortba, s nagynéném édesanyja is hozzájuk költözhetett. A garzonba nagybátyám kedves kolléganője, a drága barát, Ila néni költözött, aki árvának született, majd nevelőszüleit is elvesztette. Első férjét három havi házasság után szívroham vitte el . Nehezen élte túl. Idősebb korában másodszor is férjhez ment. A gondos ápolás ellenére második férje is előbb halt meg. Nehéz életének egyetlen boldogsága volt a fénylő levelű nyárfa. Amikor elérte a harmadik emeletet együtt vártuk és hívtuk, hogy nőjön nagyobbra.A központi sudara Ila néni előtt nőtt . Ő úgy érezte, hogy egy fészekben él, s amikor kinyitotta az üvegezett ajtót, akkor dalra fakadt a fekete rigó, üdvözölték őt a széncinkék, s a galambok betoppantak a szobájába. Élete legboldogabb évei voltak, amikor a nyári hőség idején óvón védte a délutáni nap izzó sugaraitól, majd télen, lombtalan állapotában beengedte az éltető napsugarakat.
Nekünk a hatalmas oldalág jutott. Első kézből kaptuk az oxigéndús levegőt. Megszűrte levelein az utca porát, amit az eső lemosott. Eltakarta az Atilla út autóforgalmának látványát és kellemetlen zaját. Felfogta és elterelte a súlyos gépjárművek által keltett rezgéseket és ezzel a ház állagát is óvta. Ablakon át is jelezte, hogy merről fúj a szél. Fénylő, sötétzöld levelei a reményt hozták el otthonunkba, s feledtették minden bánatunkat. Óriási élmény volt, amikor a hét tagú cinke család beköszönt az erkélyen. Attól kezdve mindig volt víz az asztalon. Élményfürdő és nagy ivászatok voltak a hőség idején. Télen is várta őket a víz, meg a cinegegombóc és a napraforgó. Szemfüles követők is akadtak. Megjelentek a verebek .
A népes csapat néha tizenhét-huszonhat főre is rúgott. Egyszer csak új hang szólalt meg. Gyönyörű kék ruhában jelent meg a csuszka család. Szépségben és kedvességben vetekedtek a cinkékkel. A barátságra való tekintettel - szellőztetéskor -
berepültek a kölkök. Megültek a szobanövényeken és a villany vezetékeken. Az volt gond , hogy megtévesztette őket az
ablaküveg. Nekirepülve a a padlóra huppantak. Ekkor közre kellett lépni. Ha nem sikerült kiterelni őket, akkor marokba fogva gondosan az erkélyen engedtem el őket. A csuszka csemete is betévedt. Ő fejjel lefelé lógott a függönyön. A
lószőrsöprűn lovagolva sikerült a szabadba juttatni. A nagy vigalmat látva a galambok is körül néztek a terepen.
A cinkéknek kitett egyheti eleséget fél óra alatt bekebelezték. A család több nemzedéke együtt érkezett. Az idegeneket elkergették. Tanúja voltam a galamblelkűek kemény verekedésének. Csőrrel, karrommal támadták egymást. Idilli
jelenetek is voltak a papa-mama között. A fiókát közrefogva engedték csipegetni. Az előző nemzedéknek azonban megnehezítették a táplálkozást. Sajnos a galambok nem voltak szobatiszták. Ahol ettek oda ürítettek. Takarítani viszont nem szoktak. A cinegegombóc használatát viszont csak a verebek és a csuszkák tudták elsajátítani. Bármilyen tv-műsornál többet ért a közös játék, amiben az ember is résztvevő lehetett.
2006. augusztus 20-a drámai fordulat volt az emberek és a fák életében. A virtuális világhoz szokott ember leszerepelt
ezen a napon, s a későbbiek során még inkább. Emberi mulasztások sorozatáért a fákat tették felelőssé. A paranoid félelem szülte a mániákus fapusztítást. Azóta minden fa ága letörni ő maga kidőlni készül. Évről évre egyre több fát pusztítanak ki és csonkolnak meg brutálisan és szakszerűtlenül.
A "Délceg ifjú" a Mikó utcában egyetlen levelét és ágát nem adta oda a viharnak, pedig az elképesztően rázta, tépte. Hálás voltam neki ezért, ő pedig így hálálta meg a gondoskodást. Amikor esetenként júniusban, vagy júliusban sárguló leveleket kezdett hullatni neki láttam az intenzív öntözésnek. Éjjelente, amikor a párolgás a legkisebb volt annyi vizet kapott, amennyit a földtányér el tudott nyelni. Előfordult a 40-80 liter. A levelei gyakran november közepéig nem hagyták el. A lehulló leveleket gondosan a tövére söpörtem - gondolván - ,hogy az neki visszajár. Gondosan belocsoltam és megtapostam, hogy a közterület fenntartók ne tudják eltakarítani. Talajbaktériummal oltva éltető humusszá komposztálódott. A házmester nem szeretett havat söpörni, de sózni annál inkább. Ezért igyekeztem megelőzni és a friss havat a fa tövére halmoztam, hogy ne sós hólé formájában kapja a téli csapadékot. A szabálytalanul a járdára álló autók ellen nem lehetett mit tenni. Sajnos gyakran tömörítik a talajt.
2007-ben indult be hivatalosan a fák elleni hadjárat. A "Délceg ifjú"- t is utolérte a végzet. Az áthaladó kábeltartó sodrony és vezeték miatt az egész oldalágat lecsapta a motoros fűrész pillanatok alatt. A fő sudár megdőlt az Attila út felé. Statikailag bizonytalanná vált és kajla lett ez az arányosan, szépen növő fa. A cinegék nem kandikáltak be az erkélyen. A galambok ügyetlenül billegtek a természetellenesen álló ágakon. Néha egy dolmányos varjú károgta el nemtetszését a fára telepedve. Reszkettem a megmaradt fő sudár miatt. Legszívesebben visszahúztam volna és sodronyhoz kötöztem volna.
2010. május l8.-ára virradó éjjel a vihar kicsavarta és szilánkos töréssel a földre teperte a fa sudarát. Az ágat elszállítot- ták, de a szilánkos törést nem kezelték. Teltek a hetek és nem történt semmi. Levelet írtam a kerületi önkormányzat városüzemeltetési irodavezetőjének, melyben a fa szakszerű ápolását és a kábel áthelyezését kértem. Válasz nem érkezett. 2010. 07.01.-én motoros fűrész zajára lettem figyelmes. Levágtak egy száraz ágat, majd hanyagul fejjel lefelé vágták le a szilánkos részt, vele együtt még 4 fiatal ágat, melyeket nem sebkezeltek. A fő sudár csonkját bekenték, de a többi ágat nem. Brutálisan megcsonkolták. A fának csak 1/3-a maradt meg. Az Attila út felé hajló másik oldalág
statikailag a megdőlt állapotban maradt. Már nem tud a helyére visszahúzódni. Hiába szóltam az erkélyről, hogy hagyják abba a csonkolást, tovább rongáltak. Erre lementem az utcára és tiltakoztam. Kihívták a rendőrséget, akik bevallották, hogy ők nem értenek hozzá, de ha papírjuk van, akkor azt tehetnek, amit akarnak. Az emberek bevallották, hogy l hónapos gépkezelői tanfolyamot végeztek és semmilyen kertészeti szakismeretük nincs.
A kábeltartó horog áthelyezése nem történt meg. A közvilágítás válasza az volt, hogy kikapcsolták 5 napra. Rákérdezésem után ég újra a villany. Feltehetőleg az önkormányzat nem vállalja az áthelyezés költségeit.
A szakszerűtlen és értelmetlen beavatkozás beindított egy folyamatot, aminek a vége a fa kipusztítása. (Már volt rá példa a Mikó u.Krisztina körút felőli végén !) Meg kell állítani a fák holokauszt-ját, hulladékégetőbe kerülését. El kéne jutni oda, hogy nem az élő fát csonkolják, hanem az élettelen kábelt helyezik át. Avagy kábel alá nem kéne fát ültetni, hogy már akkor aláírhatják a halálos ítéletét, amikor megszületik. Ültethetnének alacsony termetű fát is, amely nem zavarja a vezetéket. Bár meggyőződésem, hogy a vezeték zavarja őt.
A fa állapota a reménytelenséget tükrözi. De jó, hogy Ila néni nem érte meg ezt a brutalitást! A seprűszerűen feltörő ágak között nem tudnak megülni a madarak. Ezt a sűrűségük sem engedi. Ezek a vad hajtások gyengébben kötődnek a törzshöz, könnyebben törnek le.
