1990.Az aranykor,mikor nagymamám ültette az icipici hibiszkuszt.
Aztán lassan növögetett a virág.Itt-ott megjelent egy-egy bátor virág.Szerettem.
1993.Nagymamám elhunyt.A Hibiszkuszhoz egyre jobban kötődtem.Már magasabb,erősebb növény és évente egyre tovább virágzik és egyre több virágot hoz.
2010.Ma már a családom-párom és kislányunk- körében él a növény.Hatalmas lett.Családtag.Ezt a növény is érzi.
Fa lett belőle,kis fa,mely a teraszunk éke.Ő legnagyobb és a legcsodálatosabb.
Emlék a gyerekkoromból,emlék a nagymamámtól.Családi tradíciónak mondható a növény gondozása.
1993-tól 2005-ig édesanyám gondozta,majd kinőtte a lakását és az akkori téli helyét.Így került hozzánk.