A birtokt amelyen a fa áll egy nagyon idős nénitől vásároltuk (Bözsinéni) aki a fával kapcsolatban a következő legendát mesélte:
A nyúli sárkány legendája
Több száz évvel ezelőtt, amikor még a nyúli hegyet tölgyerdők borították élt a baráti oldalon egy Bednár nevű vincellér, akinek volt egy Cili nevű csodaszép lánya . Olyan szép volt a lány, hogy vármegye-szerte híre ment és minden valamire való legény eljött, hogy megcsodálhassa.
Akadt is kérője nem egy, de Cili mindenkit kikosarazott. Az apja ilyenkor rosszallólag csóválta a fejét és gyakran mondogatta.
- Meglátod, nem lesz jó vége ennek Cili!
A lány ezen csak nagyot nevetett. Senki, még az apja se tudta ugyanis, hogy egy szegény hegybeli legény, Szedres Ferkó udvarol neki. Titkon a dombtetőn szoktak találkozni a nagy cseresznyefa alatt, ahonnan jól le lehetett látni a vincellér házához. Cili titkolta a dolgot, mert félt, hogy az apja nem nézi jó szemmel, hogy szegény legény az udvarlója.
Akkoriban a nyúli hegy gyomrában élt egy rettenetes sárkány. A sárkány barlangjának egy vízmosásba nyílt a kijárata. A fenevad naphosszat a kijáratnál leselkedett és a hegybe menő nyúliakat ijesztgette. Néha el is kapott hol egy kecskét, hol egy lovat, sőt olykor még attól sem riadt vissza, hogy gyereket raboljon. Ilyenkor napokig lehetett hallani a csontok ropogtatását a vízmosásból… Az emberek nagyon féltek a hegybe menni, ezért sohasem mentek egyedül.
Egy napon a vincellér a lányát a hegybe, a Gerhára küldte szőlőt kötözni, de Cili kérlelni kezdte apját, hogy kísérje el, mert ő bizony nem mer elmenni a Sárkánylik bejárata előtt, ugyanis éppen arra vezetett az út a szőlőjükhöz. A vincellér féltette Cilit, ezért egy darabon elkísérte. Az öreg Bednár már éppen vissza akart fordulni, mert a sárkány barlangjának bejáratát már régen elkerülték, amikor egy hatalmas, tőben sokfelé elágazó öreg tölgyfa alól a bestia hirtelen rájuk rontott. Ez a sokágú vén tölgy volt ugyanis a sárkány másik kedvenc tartózkodási helye, ahova főleg aludni járt, mert itt mind a 7 fejét másik ágnak támasztva pihenhetett. A fát azóta is „Sárkány párnája”-ként emlegetik a nyúliak. Most a fenevad Bednárék közeledtének zajára hirtelen felriadt álmából és rájuk rontott, de a lány szépsége láttán megtorpant és váratlanul így szólt a vincellérhez:
- Hallod-e ember? Add hozzám feleségül a lányodat, nem bánod meg!!!
- Cili nagyon megrettent a sárkány ajánlatán, de a vincellér próbálta megmenteni a helyzetet és így válaszolt:
- Jól van, gyere el holnap reggel hozzám és ha kiállod a próbát, amit szabok, akkor tied a lányom, de ha nem, akkor örökre el kell tűnnöd erről a vidékről !!!
A vincellér egész nap azon töprengett, tűnődött, hogy milyen próba elé állítsa a szörnyeteget, de Cili így vigasztalta:
- Sose aggódjon édesapám, bízza csak rám a dolgot, én majd elbánok ezzel a sárkánnyal!
A vincellér lánya csavaros eszében bízva ráhagyta a dolgot. Cili este, amikor Ferkóval találkozott megbeszélte a másnapi teendőket!
Reggel alig jött fel a nap a Ság-hegy mögül, a sárkány már türelmetlenül ott toporzékolt a vincellér ajtaja előtt.
- No leányom, szólt a vincellér, mi legyen a próbatétel?
Cili kiállt a sárkány elé és így szólt hozzá:
- Látod ott a dombtetőn azt a cseresznyefát? Innen az apám házától odáig egy pincét kell ásnod a hegy belsejébe, de estére el kell készülnöd vele! Ha nem végzel, föl is út, le is út!
A sárkány fölényesen nyerített !
- Nekem ez nem gond, hiszen tudod, hogy én is ilyenben lakom!
Szélsebesen kaparni kezdett hát és már csak a farka hegye látszott ki a lyukból. A nagy munkában azonban hamar megszomjazott és inni kért a vincellértől. Bednár abban a reményben, hogy ha leitatja, nem tudja időre befejezni a munkát, a legerősebb borával kínálta a sárkányt. Egy akóval szippantott fel a borból a 7 fejű bestia, aztán újra munkához látott, de a bor hatni kezdett és hamarosan leheveredett a félig kész pincében és nyomban álomba is szenderült. Ezalatt Bednárék beszakították a pince bejáratát, hogy a sárkány ne tudjon kijönni. Csak másnap délben ébredt fel a sárkány és tapogatni kezdett a sötétben…
- Hol vagyok? Hol vagyok? Ordította el magát haragosan.
- Bent! Kiáltott neki Cili, fentről,
- de nem fejezted be a munkát időre, így jobb ha ott is maradsz örökre!
A sárkány még napokig bolyongott a sötétben a kijáratot keresve és egyre csak azt ordítozta, hogy:
- Hol vagyok? Hol vagyok?
Cili pedig a dombtetőről felelgetett neki naphosszat :
- Bent vagy , bent vagy , bent vagy!
Ferkó a dombtetőről, a cseresznyefától figyelte a fejleményeket.
A sárkány végső kétségbe esésében megrázta magát, mire a frissen ásott pince teteje egy helyen beszakadt, ezen a nyíláson át Ferkó is bezuhant a mélybe. A sárkányt ugyan félig betemette a föld, de Ferkó is a földalatti járat fogságába esett. Cili a járaton át kiabált le hozzá:
- Hol vagy Ferkó? Hol vagy Ferkó?
A mélyből egész nap tompán, de egyre elhalkulva jött a válasz:
- Bent! -Bent! -Bent!
A kiabálásra sokan felfigyeltek…. ezt a dombot azóta is Bentnek hívják a nyúliak.
A sárkány dühében utoljára még egyszer megrázta magát, mire az általa ásott üreg végig beszakadt magával temetve a Ferkót és a fenevadat! Cili a cseresznyefa tövében kuporodott le és keservesen sírni kezdett. Éveken át minden nap kijárt oda, könnyei végigfolytak a beszakadt pincén és lassan vízmosássá változtatták azt. A szélesedő és mélyülő könnyáztatta árok a leány neve után kapta aztán a nyúliaktól a Cili-horgas, apja a vincellér neve után pedig a Bednár-horgas nevet, a dombot pedig, ahonnan Cili eszelősen hívogatta párját:
-Hol vagy? -Hol vagy? az arra járó hegybeliek nevezték el a szomorú történetre emlékezve Bentnek.
Beszélik, hogy Cili a vízmosás mélyén bolyongva egy nap az egyik homokkő sziklaalakzatban felismerni vélte Ferkó rámosolygó arcát, ami aztán idővel csókjai zuhatagától lassan felismerhetetlenné torzult.
Ha Nyúlon jártodban a Sárkány párnáját megcsodálod vagy a Bednár-horgason végighaladsz vándor, állj meg pár percre a Ferkó-sziklánál és idézd fel a szerelmesek és a sárkány különös történetét!!!
