Nagykutas település szelidgesztenyefája több, mint 400 éves múltra tekint vissza a nagykutasi szőlőhegyi pincesor szomszédságában a 2046 hrsz-ú ingatlanon. Az 1980-as években "VÉDETT FA" elnevezést kapta az akkori Zala Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságától, 2000-ben pedig az Országépítő Alapítvány a "TANÚ-FA" elnevezéssel tüntette ki. Ezért is szeretnénk kedvencünket az ÉV FÁJA című vetélkedőre benevezni.
Máig élő következő legenda fűződik a fához:
"A múlt században élt betyár Bogár Imre több alkalommal is megfordult vidékünkön szeretőjénél. Ez a fa kedvenc tartózkodási helye volt. A betyár e fa tövében pihente ki portyázása fáradságát, itt hajtotta nyugovóra fejét kedvese Rozi vállán és álmodott szépet, népmegváltót. Ha a pandurok üldözőbe vették a fa dúsgazdag koronája menedéket nyújtott a számára, de menedéket nyújtott a szőlőhegyet körülölelő tölgy- és fenyveserdő is. Ugyanakkor a betyár számára kilátótoronyként is szolgált a fa, hisz olyan magas, hogy jó lehetőséget nyújt a távolba látni kívánó szem számára. Ő innen kémlelte a messze távolt és szeretőjét is hátrahagyva, menekült ha szükség volt rá."
A népnyelv csak Bogár Imre fájaként tartja számon a fát, amely azóta is nagy tiszteletnek örvend, dacol az idővel, az elmúlással és egyre csak gyűjti éveinek számát.
A település lakossága sok év óta minden szeptemberben ünnepségre gyülekezik a fa körül és vidám kulturális műsorral, új borral, gesztenyesütéssel köszönti a többszörösen kitüntetett matuzsálemet.
