Oszkói ősi tölgy

A fa/facsoport története

A Vasi Hegyhátat valamikor hatalmas, összefüggő erdőség borította, melynek Vasvár és Sárvár közötti szakaszát Farkas-erdő néven emlegetik a középkortól napjainkig. Az elnevezés bizonyára az erdőség egykori legveszedelmesebb lakóira utal. A dombvonulat északi, hűvösebb oldalát gyertyános-bükkösök borították, magát a fennsíkot tölgyesek. A Farkas-erdő nagyobb mértékű kivágása a XVIII. században indult meg. A pusztítás mértékét jól jelzi egy 1770. évi adat, amely szerint az oszkói Ebtulok (a jelenlegi szőlőhegy környéke) körül akkora területen vágták ki a fákat, hogy arra egy egész falu rátelepülhetett volna. Minden oszkói szőlősgazda legalább annyit ismer a hegy történetéből, hogy ezt a területet is valamikor összefüggő tölgyerdő borította, ám a tölgyest kivágták, s helyére szőlőt telepítettek. A faanyag felhasználásával épültek az első boronafalú zsúpfedeles présházak. Hogy milyen méretű fákból állhatott az erdő, elképzelhetjük, ha megnézünk egy-egy boronagerendát a régi épületek falszerkezetében, melyek magassága megközelíti az egy métert, hosszúsága a tizet. Az egykori tölgyesből mintegy tanúként maradtak meg az oszkói szőlőhegy bejáratánál álló több száz éves, viszonylag egészséges kocsányos tölgy és csertölgy. A fák múltidéző emlékként, és a tájban meghatározó "jelenségként" is kiemelkedőek. Kiterjedt koronájukkal szinte védelmezik a mögöttük elterülő szőlőhegyet. Az öreg tölgyek árnyékában sok találkozó és összejövetel zajlott régen és ma is. A szőlősgazdák és a hegypásztorok valaha itt tartották meg az éves gyűléseiket, felállítva a hegyre vonatkozó szabályokat.

A nagyobb méretű (valószínűleg idősebb) kocsányos tölgy 1985-ben egy villámcsapás következtében megsérült, a fából egy nagy ág kihasadt. A nagyméretű sérülési felületen az elmúlt évtizedekben növények és állatok különleges élővilága alakult ki, de a monumentális fa tovább élte életét. A szakértők által legalább 350 évesre taksált tölgyfa és környéke időközben helyi védelem alá került. A fa árnyékában található ősi kutat összefogásból kitisztították és visszaállították a régi gémeskút szerkezetét. Szintén itt található a Hegypásztor Kör által létrehozott tanösvény 4. állomása és egy pihenőpont a megfáradt turisták számára. 2009. őszén egy nagy erejű szélviharban újra megsérült a fa, újabb hatalmas ág szakadt ki a tölgy törzséből a korábbi sérülés alatt. A helyiek elhatározták, hogy tenniük kell valamit azért, hogy az őseik által rájuk hagyott hatalmas tölgy állapota ne romoljon tovább. Ezért idén tavasszal fadoktorokat hívtak a szőlőhegy szimbólumának is számító fa megmentésére. A szakemberek száraz ágakat és törési csonkokat vágtak le, a sérült felületeket letisztították és leápolták, a kiszakadás melletti alsó ágat megrövidítették és felkötötték egy magasabban lévő egészséges ághoz. A két fát egymáshoz rögzítették egy speciális kötéllel, mely segít a tartásban a sérült törzsnek viharok idején, de nem akadályozza a növekedésben. A szőlősgazdák és a „hegypásztorok” azt remélik, összefogásuk révén az ősi tölgyet még unokáik is láthatják, és megérezhetik a különleges helyszínen az ősök több száz éves üzenetét.

Képek a fáról/facsoportról
A fa/facsoport adatai
Fa/facsoport elhelyezkedése: 
 Vas megye, Oszkó község, Oszkói szőlőhegy – Hegybejárat (Oszkói pincesort jelölő táblánál kell balra fordulni)
Faj: 
kocsányos tölgy (Quercus robur)
Kora: 
350 év
Magassága: 
20 méter
Törzskerület: 
560 cm