A máriacelli kegyhely közelében, az Alpokban hozta első hajtásait ez a fenyő 1935 tájékán. A fa első gondozói zarándokútjukról hozták haza Magyarországra a kis csemetét 1938-ban, és ültették el jelenlegi helyére, a Balaton part egy csendes kis településén. Szinte együtt született a kis nyaralóteleppel, akkori nevén Szent Antal teleppel.
A gondoskodás és a szeretet gyorsan erőt öntött a fácskába. Gyökereit megerősítve évről-évre újabb hajtásokkal örvendeztette meg ápolóit. Időközben elkészült a ház is, amely elé ültették, és most már egy kedves család szeretete, vidám gyerekhangok vették körül. Hamarosan azonban nehéz idők következtek. Próbára tették a családot, de hitük, szeretetük, kitartásuk mindenen átsegítették őket. Szomorúság, rosszkedv nem tudott beköltözni a családi fészekbe. A szeretetteljes környezetben a kis fenyő is szépen növekedett. A gyerekek felnőttek és hamarosan unokák zsivaja verte fel a ház csendjét. További megpróbáltatások vártak a nagyszülőkre és az egyre gyarapodó számú unokák szüleire is. Nem tartoztak az akkori rendszer kegyeltjei közé, és rengeteg küzdelem árán tudtak csak boldogulni, de hitük, szeretetük, kitartásuk most is mindenen átsegítették őket. A fenyő pedig lassan már felülről integetett a ház kéményének is. Volt idő, amikor nyolc unoka játszott a fa árnyékában. Az unokák felnőttek, az öregek meghaltak. A ház apránként elcsendesedett, de a fenyő őrizte az elmúlt évek boldogságát.
Ez a kisugárzás ejtette rabul a ház mostani tulajdonosait is. Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Ilyen gyönyörű fenyőt még sohasem láttak. Így aztán a hatalmas fenyőnek, a már-már düledező házzal együtt új gazdája lett. A ház megszépült, a fenyőt körülölelő kis kert megújult, levegőt, napfényt engedve a hatalmas fenyőhöz. Úgy magasodik most a kis ház előkertjében, mint a mesék égig érő fája, összekapcsolva az eget és a földet. Új gondozói nem tudnak betelni a csodával, hogy egy ilyen hatalmas és erős fenyő lehet a társuk. Óriási lombja sok madárnak és mókusnak nyújt oltalmat. Viharos szél, ömlő eső sem tudja áttörni a tűlevelek erdejét. Most már kimagasodik a környező fák közül. A Balatonon hajóval érkezők messzi távolból már láthatják sötét, kékeszöld lombkoronájának csúcsát, és a tóra néző dombokról is jól kirajzolódik környezetéből büszke alakja.
Régebbi katonai térképeken mint tájékozódási pont szerepel.
Évről-évre családi, baráti találkozások tanúja. Hűs árnyékában szívesen jönnek össze a családtagok és barátaik, és gyakran hallják, amint az utcán járó-kelők csodálattal, elismeréssel szólnak a gyönyörű fenyőhöz.
