Szekszárdi Értelmiségi Klub Segítő és Támogató Egyesület

A fa/facsoport története

Szekszárd és Sárköz találkozásánál, a délre vezető műút mentén álló tisztes korú szilfa történelmi emlékű. A környéken általánosan közismert, hogy a szekszárdi szilfát az a körülmény tette nevezetessé, hogy ennél a fánál fogták el, 1710. október 29-én II. Rákóczi Ferenc hős hadvezérét, Béri Balogh Ádám kuruc dandárnokot, a rettenthetetlen bátorságú katonát, kit árulással csaltak tőrbe.

Ebben az időben II. Rákóczi Ferenc I. József megbízottjával, gróf Pálffy Jánossal béketárgyalásokat folytatott, miközben a magyar nemesség lázadozik. Ennek okán támad Pálffyban a gondolat, hogy példát kell statuálni a magyar nemesség számára. Aligha akadt volna erre jobb személy Béri Balogh Ádámnál.
Először is, mert alakja jelképes volt az 1708. szeptember 2-ai Kölesd mellett vívott ütközete miatt. (Rákóczi Ferenc e csata alkalmából ajándékozta kardját Béri Balogh Ádámnak.)
Másodszor azért, mert nemes volt, akár a többi lázadozó, s így -elvileg őt is- védte a törvény, miszerint csak a király és az országgyűlés beleegyezésével lehet perbe fogni, kivégezni.
Harmadszor, mert neki is ugyanazok voltak a bűnei, mint a magyar nemesség II. Rákóczi Ferenc mellett kitartó tagjainak: felségárulás.

Feltételezések szerint Béri Balogh Ádám visszavonulóban volt maroknyi lovas csapatával, mikor egy öcsényi lakos elárulta a császáriaknak merre menekül a kuruc vezér. A Cinka patak átkelésénél Murza nevű lova megbotlott és így üldözői beérték és fogságba ejtették. Ennek a pataknak a partján állt egy szilfa, mely azóta vált legendássá. A kuruc vezér, lova okozta szerencsétlensége miatt, megtiltotta családjának, hogy Murzának nevezzen el később állatot.

A vitéz brigadérost felségárulás, rablás, fosztogatás mondvacsinált vádjával- a magyar törvények ellenére 1711. február 6-án, Budán kivégzik. A gyilkosság híre szertefut, meggyőzi a kétkedőket, s nem sokkal később, április 29-én sor kerül a szatmári béke megkötésére. Testét a szomszédos Fadd település templomában helyezte családja nyugalomra .

A neves kuruc kardja és a pecsétgyűrűje később a Tolna Megyei Múzeum birtokába került, majd a második világháború alatt a kard eltűnt. Ezután már csak a pecsétgyűrű és a szilfához kapcsolódó tisztelet tartja fönn emlékét Béri Balogh Ádámnak.

A fa története a tényekkel korántsem ér véget. Már Garay János is leírta a fával kapcsolatos babonát és előítéletet. „Azt mondják, hogy a lelke most is visszajár. Mert ha valami német ott éjfélkor elmegy a szilfa mellett, hát úgy üti pofon jobbról-balról valami, hogy sziporkát hány a szeme.”
Szomorú bizonyíték a fa jelképes mivolta mellett, hogy 1903 szeptemberében két német vándorló magyargyűlöletből felgyújtotta a Baloghfát. A fát a helyi tűzoltóknak sikerült megmenteniük. Ekkora már hivatalosan is védik a fát: korhadt részeit levágták és bepléhezték a levágott törzsrészeket.

Garay János, a Csatár című hőskölteményét a fa árnyékában kezdte írni, melyben említést is tesz a fáról, ahol Balogfájának nevezi.

A szekszárdiak Béri Balogh Ádám emlékét helynevekben is évszázadokon át őrzik. A „Szilfán felül, Szilfán alul” kifejezést használták terület-meghatározóként. Jelenleg az utcát, melyben a szilfa is megtalálható Béri Balogh Ádám utcának nevezik. Neveztek el róla cserkészcsapatot, iskolát, múzeumot a környező településeken.

Az akkori emberek ezt a fát a tartották Belgrád (Nándorfehérvár) és Bécs közti középútnak, s innét származott, hibásan az, hogy a világ, majd Magyarország közepe a fa. Azt is hallani, hogy Buda és Eszék közötti hadiútnak a felét is jelezte a jelképes növény.

Hőke Lajos, Hont vármegye Tolnában élő monográfusa írja, hogy a Baloghfát 1870. szeptember 6-án egy szélvész kettétörte. Később a törzs is életre kapott, s a vitéz kuruc leszármazottja Báró Augusz Imre a történelmi nevezetességű Baloghfára öntött rézből készült táblára a következő feliratot készíttette:

„Ezen a helyen fogatott el 1710-ben Béri Balogh Ádám, II. Rákóczy Ferencz dandárnoka, ki a hős tulajdonságait a hon és a szabadság szent szeretetével egyesíté s elvhűségéért kegyetlen vértanúságot szenvedett. Örökös tisztelet emléknek!
A haza minden előtt!”

A most is látható obeliszket és a rajta lévő márványtáblát a helybeli sírkőkészítő, Mutschenbacher Jenő készítette 1931-ben.

A szilfa többször kiszáradt és villámsújtotta törzséből csak egy sarj élt tovább. Sajnos az eredeti fa kivágásának időpontját nem tudjuk, mellyel együtt a réztábla is máshova került. Így a fa már nem az eredeti, de ettől függetlenül jelképként él tovább Szekszárd város lakóinak szívében.

2010. október 29-én, Béri Balogh Ádám elfogatásának 300. évfordulóján gyertyafényes megemlékezést tart a város a fánál. Ezt a megemlékezést ezzel a pályázattal szeretnénk megkoronázni.

Képek a fáról/facsoportról
A fa/facsoport adatai
Fa/facsoport elhelyezkedése: 
Szekszárd, Béri Balogh Ádám utca vége- Bátaszéki út eleje
Faj: 
Vénic szil
Kora: 
65-70 év
Magassága: 
1100 cm
Törzskerület: 
240 cm