Valkói meggyfa

A fa/facsoport története

„Valkón élünk, mellettünk csodálatos nagyerdő, benne évszázados fák. Nem akármilyen fák ezek, hanem nevezetes fák, számon tartják valamennyit a természetvédő és biológiai tanulmányok. Mindjárt a falu határában áll Sissy hársfája, melyet a királyné és Ferenc József ezüstlakodalmának tiszteletére ültetett Huber Béla főerdész. Füsti-Tóth fája a turistatérképen is megtalálható, csak úgy, mint a Bethlen fa és a hasonló több száz éves tölgyek.

Igen, talán bármelyikkel könnyű lenne pályázatot nyerni… Akkor miért választjuk mégis ezt a pici, csenevész meggyfát, amely nem is különleges, nem is öreg? Koronája is alig van még, árnyékot sem adhat. Szépnek sem mondható, nincs rajta semmi különös. Egészségesnek sem látszik, hiszen éppen megrágta törzsét egy őz. Miért szeretjük mégis? Elindultunk egy délután, mi, három elszánt nőszemély, hogy rendbe tegyük a falu elhagyott, gaz lepte zsidó temetőjét. Tábla jelzi a helyét, de semmi sem látszott belőle, még az odavezető utat is beborította a csalán, a bozót. Vállunkon szerszámok: sarló, vasvilla, ásó… Megbámult bennünket a falu apraja, nagyja. Voltak, akik megkérdezték, hová tartunk, és velünk jöttek. Nőtt a sor, mint a mesében. Jött velünk idős asszony, bár nehezen járt, jött velünk fiatal leányzó, aki bár a szomszéd falu lakója, mégis… a polgárőr fiúk megállították a menetet, no nem azért, hogy ne menjünk tovább, hanem azért, hogy megélesítsék elkopott ásónkat. Dezső bácsi kaszát ragadott: - Ne hagyjatok ki! Miért nem szóltok, ha segíteni kell? – kérdezte, és két méter széles utat vágott a domboldalon. Én meg azon gondolkoztam, milyen sokat halljuk mostanában, hogy nincs pénz erre sem, arra sem, hogy ma már csak pénzért mozdulnak meg az emberek. Szerettem volna világgá kiabálni, hogy lám, nem így van! Lassan haladtunk előre a sűrű növényzetben. Már majdnem elértünk a sírokig, amikor megláttuk a kis fát. - Ezt ne vágjuk ki! – mondták egyszerre ketten, és mindannyian helyeseltünk. Mire megtisztult a temető, úgy hajladozott középen, mint primadonna a porondon. Néhány sírkő dacol még itt az idővel. A fűcsomók alól is kiemeltünk két sírkövet. Ki tudja, hány éve fekszenek már ott elfelejtve. Letisztogattuk őket is. A héber írás némán őrizte titkát. (Nem sokáig, mert akadt valaki, aki sok gondja-baja mellett lefordította nekünk az összes sírfeliratot - és nem kért érte egy fillért sem!) Meghatottan gondolatainkba merültünk. Vajon kik temetkeztek ide és mikor? A Hirschl családról még tudnak mesélni az öregek. A jó szatócsokról, akik mindent meghozattak, amit kértek a faluban. Sajnos ma már nem él itt senki közülük. Csak a család legöregebb tagjai vannak itt eltemetve. Az utódok… hát igen, ők nem jöttek vissza… Bényi Maris néni még emlékszik arra, és Józsi bácsi, a kántor is, meg Pintér Böske néni is ugyanezt mondja: kérték, legalább a pici Zsuzsikát hagyják itt, felnevelnék… De Hirschl Árpád azt válaszolta, „Ha meg kell halnunk, haljunk meg együtt!” Leszner Pál sem jött vissza… Őt is elrejtették volna a volt cselédei, – amikor Valkón árkot ásott, mint munkaszolgálatos ─ de nem akart bajt hozni senkire. Még ma is szívesen gondol rá Mészáros Erzsi néni, aki akkor volt kisgyerek. Mondja: „Búcsúzóul fényképet csináltak együtt mindenkiről. Emlékszem Leszner Ágika nevetős hangjára, amint odaszól Ferikének: Tedd le a csokrot a kezedből, mert nem fogsz látszani a fényképen! Jó ember volt Leszner Pál. Cselédházakat épített, lakást kaptunk tőle mi is. Amikor a háború alatt itt volt a nehéz munkán, az asszonyok sírtak, annyira sajnálták, és főztek neki titokban. Éjjel lopva vitték neki és sorstársainak az ennivalót, mert nemigen kaptak enni azok az emberek, úgy dolgoztatták őket.” Nehéz gondolatainktól elszorult bennünk a szó, de ahogy egyre szebbé alakult az emlékkert, úgy vidámodtunk meg újra. Találkoztunk a múlttal, de egymásra is rátaláltunk néhányan, akiknek fontos volt ez a nap. Így kötöttünk össze múltat és jelent. A kis meggyfa a megmondhatója… Hát persze, hogy szeretjük.”

Képek a fáról/facsoportról
A fa/facsoport adatai
Fa/facsoport elhelyezkedése: 
Pest megye Valkó, Isaszegi út, domboldal, N: 47°°33,672' E0 19° 30,309'
Faj: 
meggy
Kora: 
2 év
Magassága: 
172 cm
Törzskerület: 
1,5 cm