1055. Budapest Nagy Ignác u. 5-11.

A fa/facsoport története

A sokatlátott nyír

A Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet, vagy ahogy korábban nevezték Budapesti Királyi Törvényszéki Palota az 1800-as évek végén épült. A rendszerváltás hajnaláig sokmindenben eltért a büntetés-végrehajtás a mai formájától. Egyrészt a fogvatartottak összetételében, hiszen hosszú időszakon keresztül a köztörvényes bűnözök mellett a politikai foglyok száma is jelentős volt, másrészt a börtönrezsim is jóval szigorúbb volt. (Arról nem is beszélve, hogy volt olyan időszak, amikor még halálos ítéleteket is hajtottak végre az épület falain belül.)
A kádár-rezsim enyhülésével a humánszociológiai szempontok is kezdtek előtérbe kerülni, így a büntetés-végrehajtás egyik fő céljává vált, hogy elősegítse a fogvatartottak szabadulás utáni társadalomba történő visszailleszkedését. Ennek egyik eszköze többek közt az emberségesebb bánásmód, elviselhetőbb börtönkörnyezet megteremtése volt. Ezen szempont vezérelte az 1980-as évek végén az akkori börtönparancsnokot, Dr. N. Gy. bv. ezredest, aki elrendelte a fogvatartottak szabadlevegőn tartózkodására szolgáló kopár, lekövezett III. számú „sétaudvar” zöldítését.
A zöldítés során a sétaudvar közepén egy közel 5 négyzetméteres területen felszedték a kövezet és egy 30 cm magas betonszegéllyel körbevett földszigetet alakítottak ki. A földszigetbe két nyírfa csemetét ültettek. Az munkálatokat elsősorban fogvatartottak végezték, de a faültetésben a parancsnok személyesen is részt vett.
Akkoriban a fogvatartrottak sétája még szigorú, zárt alakzatban történt. Kivéve a III. számú, zöldített udvarban, ahol „szabadon” sétálhattak a fogvatartottak. Ezt a kiváltságot persze nem mindenki élvezhette. A III. udvar a dolgozó fogvatartottak szabadlevegőn tartózkodásának helyszíne volt. Így (is) próbálták ösztönözni, illetve jutalmazni a munkát végzőket.
A parancsnokok gyorsan váltották azt megelőzően és azt követően is egymást, s minden parancsnok végrehajtott kisebb-nagyobb változtatásokat a börtönben, de a szerencsének és a büntetés-végrehajtási osztály egyik lelkes nevelőnőjének H. M. alezredesnek köszönhetően a fák megmaradtak az udvaron és szépen növekedtek.
Sajnos 1998. tavaszán az egyik fa nem rügyezett ki és ágai egyre csak száradni kezdtek. A beteg fát az esetleges balesetek elkerülése miatt kivágták, így attól kezdve egyetlen – akkora már a sétaudvarok félé érő – nyírfa maradt az udvaron.
A fa közel 10 évig állt magányosan a börtönben, mígnem 2007-ben egy városzöldítő programnak, és B. Cs. dandártábornoknak, a börtön új parancsnokának köszönhetően társakat és termőföldet kapott. Ekkor a sétaudvar további részein is fel lett szedve a kövezet és közel 50 kisebb-nagyobb növényt ültettek a fa köré.
A fa meghálálta a gondoskodást és új környezetében még szebb, mint valaha. Ágai közé már madarak is fészkeltek.
A zöldített sétaudvar nem csak az ott tartózkodó fogvatartottaknak nyújtott és nyújt elviselhetőbb környezetet szabadlevegőn tartózkodásuk alatt, hanem a börtönudvarra néző irodák dolgozói is feledni tudják hollétüket, ha kitekintve az ablakon nem a sivár falakat látják.
Hogy több mint 20 éves „börtön-pályafutása” alatt e sokatlátott nyír hány fogvatartottnak adott árnyékot a forró nyári napokon, hány rab mesélte el alatta tettét vagy bánta meg bűnét senki sem tudhatja.
Hogy hány emberben tartotta a reményt, hogy szabadulás után új életet kezdhet, hány hitevesztettnek adta hírül, hogy a tél után új élet kezdődik, megbecsülni is nehéz, mindenesetre az kijelenthető, hogy hosszú éveken keresztül ez a fa testesítette meg a természettel való egyetlen kapcsolatot börtönlakók számára és ha Isten is úgy karja még legalább ennyi ideig láthatja el e feladatát, immár növény társaival együtt.

Képek a fáról/facsoportról
A fa/facsoport adatai
Fa/facsoport elhelyezkedése: 
Fővárosi Bv. Intézet (1055. Bp. Nagy Ignác u. 5-11) III. sétaudvar
Faj: 
nyír
Kora: 
25
Magassága: 
6
Törzskerület: 
50