1935-ben a mátramindszenti vasútállomás mellett saját lakást vásárolt a falu kinevezett orvosa, dr. Mihók János. Ő egyébként Gyimesközéplokon született, Pásztón volt előzőleg kórházi orvos. Ebben a házban rendezte be az orvosi rendelőjét. A telek kertjét is úgy alakította ki, hogy a megérkező betegeik számára a kert szép, gyógyító hatással legyen.
A szomorúfűzet a család 1940-ben ültette, a telek hátsó részében. Ez a fűz megérte a világháborút, a szocializmust, a közeli recski haláltábor működési időszakát, majd ötvenhatot és végül a rendszerváltást. Viszont 2007-ben egy villámcsapás derékba törte.
De a fa viszontagságos története ezzel még nem ért véget, annyi sok jó és még több rossz után valami nagyszerű dolog történt vele és közvetlen környezetével. Még tán abban az évben a család leszármazottja és a telek tulajdonosa elindított egy közösségi folyamatot ezen a területen, egy meditációs pihenőpark létrehozását tűzte ki célul több lelkes baráttal és segítőtárssal együtt. A semmiből indultak neki a munkálatoknak és lassacskán, minden évben egy kis idő és segítő szándék ráfordításával egyre csak csinosodott és csinosodik a kert. A főszereplő villám sújtotta fűzfa megmaradt álló részének belső korhadt testrészeit eltávolítottuk, az elhalt részeket kipucoltuk, a sérült és megtört részeket agyagos tapaszolással ”kigyógyítottuk”.
Azóta is mindig zöldül és életerőről ad tanúságot a fa, a belsejébe egy kis fa „asztal-oltár és egy szép verset tartalmazó fa-kép került, ezzel is továbbvive a mátrai vidékeken oly híres képes fák szép hagyományát. A fa a „fűzoltár” elnevezést kapta. Így a vihar által megsebzett fa áll, szolgál és gyönyörködtet.
„S a fény elé lehulltak sorba
A szomorúfűzek, amik
Mintha sírva törülték volna
Lebontott tiszta ágaik
Aranyhajába mint Magdolna
Az Úr mezítelen lábait.”
Gérecz Attila