Szigetvár hős fűzfája a Zrínyiekről híres kisváros szívében található. A hős jelző azonban senkit ne tévesszen meg, mivel jelentősége nem a város történelmi múltjára vezethető vissza. A fát ugyanis 1993-ban ültette egy természetkedvelő sportpálya gondnok, akkor még életben lévő barátjával közösen. Mivel a városi sportpálya a vár tövében helyezkedik el, egyébként is fák alkotják közvetlen környezetét, mely környezetbe a gondnok még több fát álmodott bele, már csak azért is, hogy a városi futball meccsekre még szívesebben járjanak ki az emberek, a hűs fák árnyékában bíztatni kedvenc csapatuk játékosait. A fűzfa két „társával” együtt került elültetésre, mégpedig a helyi csónakázó tónál lévő két hatalmas fűzfa hajtásaiból, melyek sajnos, azóta elpusztultak már.
A fák életének kezdeti szakasza sem indult egyszerűen, mivel abban az évben hosszú ideig tartó szárazság jellemezte az időjárást. Azonban hobbi-kertész gondnokunk fák iránti szeretete megmentette mindhármójukat. Igaz fáradtságos munkájába is került, hiszen energiát nem spórolva nap, mint nap vödörrel hordta a vizet az Almás-patakról, hogy a fák megeredjenek. Nagy becsben tartva létüket, folyamatosan gondozta őket, hiszen köztudott, hogy a fűzfa hatalmasra terebélyesedő lombkoronáját hosszú ágak alkotják, így nem kevés törődést igényelnek.
2007-ben azonban a város terjeszkedése és a Szigetvári Gyógyfürdő teljes felújítása nem várt áldozatokat követelt. Az „áldozatok listáján” többek között a három fűzfa is szerepelt. Gondnokunk azonban nem hagyta szó nélkül a fák kivágásával párosuló építő munkát. A fürdő fejlesztése egy parkoló kiépítését is szükségessé tette, mely sajnos több mint 80 fa kivágását eredményezte. A kivágott fák között ott volt kettő, a már említett három fűzfából. A gondnok hosszas könyörgése és az építő cég vezetőjével folytatott beszélgetései, vívódásaik vezettek el odáig, hogy egy fűzfát mégiscsak sikerült megmenteni, mégpedig oly módon, hogy a parkoló és a fürdő egyszerűbb megközelíthetősége érdekében körforgalom került kialakításra, melynek közepét a „mi fűzfánk” ékesíti. A fa, bár már magányosan, de rendületlenül ott áll ma is, a város és a körforgalom közepén, hűs árnyékot adva a fürdőbe érkező vagy éppen a fürdőből távozó vendégek számára, kedvelt találkozóhelye a fiatal korosztálynak, az esténként biciklivel érkező diákoknak, de még a várkertbe lesétálók is szívesen megemlékeznek a hős fa megpróbáltatásairól.
A fa története még a szigetvári illusztrátort is megihlette, így ceruzájának hegye tüstént rajzra készen várta az alkotót, hogy megörökíthesse a fűz életútját, mely rajzok az alábbiakban tekinthetők meg.