Helybeliek úgy mesélik, hogy a fát 1890 körül ültették Dévaványán, a vasút építése idején. Ez alatt a fa alatt pihentek meg a messzi tanyákról, Gabonásról, Réhelyről, Barcéról, Katalszegről, Berekről iskolába járók az 1930-40-es években. Akkoriban még mindkét oldalon fasor állt, de a villanyosításkor ezeket kivágták. Ez a fa maradt meg hírmondónak, illetve a vasútállomásnál még három-négy darab. Piaci napokon a fa árnyékában pihentek meg nehéz szatyraikkal a piacoló nénikék, kisgyermekes anyukák. Évekig itt csatlakoztak a Kántor gyepre kijáró csordához a Bogya-telepi tehenek, és este itt várták a gazdák a jószágokat. A hatvanas-hetvenes években reggelente innen indult a munkásjárat.
A tölgyfa tájékozódási pont is, ott kezdődik a városunk Bogya-telepi része, ha valaki az itt lévő utcák valamelyikét keresi, az útbaigazítás így kezdődik: a Makkfánál kell letérni, vagy a Makkfától az 1., 2., 3. 4. utca.
Néhány régebben szárnyra kelt történet:
- Egy ismerősünk nagymamája mesélte, hogy a fia rendszerint elindult iskolába, de nem mindig ért oda, mert néha leült a „Makkfánál” kártyázni.
- Állítólag volt olyan is, hogy néhány Bogya-telepi vagány a telepre érkező fiatal szerelmes legénytől pénz kért (kocsmában rendezhette tartozását, különben verés is lehetett belőle), hogy láthassa kedvesét.
- A választások idején a Könyves Kálmán úti szavazókörhöz tartozóknak mondják kollégáik viccesen, hogy oda már útlevél kell.
-A közelben lévő kocsma vendégei sokszor alatta pihenik ki fáradalmaikat, illetve volt olyan „megfáradt vendég”, aki hazafelé nekiment a fának – másnap úgy mesélte el sérüléseinek keletkezését, hogy többen megtámadták.
-Csomóponti elhelyezkedése miatt a fát éveken keresztül hirdetőoszlopnak is használták a lakosok. Ennek a következménye az lett, hogy a fakérge megsérült és védtelen lett a kártevőkkel, betegségekkel szemben. A helyi iskolások 2000-ben a fát szögtelenítették és körbevonatták ráccsal, így továbbra is megmaradt annak hirdetőoszlop jellege.
A dévaványai kocsányos tölgy sokat veszített tájképi értékéből. Dévaványán az átlagnál rosszabb termőhelyi viszonyok vannak, a szikes talaj és a belvizes időszakok, valamint a forgalmas útszakasz melletti káros környezeti hatások - mind hozzájárulnak a fa jelenlegi, leromlott állapotához.
De az itt élők életében továbbra is fontos szerepet tölt be a Makkfa, hiszen a mai napig élnek a róla szóló történetek. Jelenleg is fontos találkozóhely, mert innen indulnak a szerelmesek a randevúra, valamint hetente többször mérnek mellette tejet és a jégkrémes autó is itt áll meg.
Néhány, az újabb keletű történetekből:
- A közelében lakó egyik munkavállalót elnevezték „Makkfa Rádió”-nak a tréfás kedvű munkatársai. Így bizonygatnak a beszélgetés során: „Az pedig biztos igaz, mert bemondta a Makkfa Rádió is”.
- Gizi, látványosan elszáradt két ága a fának, mi a baja? Úgy tudom Te vagy a Makkfa keresztanyja, azért kérdezem Tőled. Ennek az előzménye, hogy 2010-ben Janóné Gizike nevezte be először a Makkfát az év fája versenybe, és az egyik tréfás kedvű ványai lakos testálta rá ezt a megtisztelő címet.
Sajnos 2011-ben - amikor a Bogya-telepi városrészen is sor került a szennyvízcsatorna megépítésére - túl közel fektették a csöveket a fához, ezzel megsértve a fa gyökérzetét. A fát féltő emberek véleménye szerint a kiásott árkok hamar betemetésre kerültek, másnap már csak annyit lehetett látni, hogy meg lett mozgatva a föld. Egy szemtanú nyugdíjas bácsi mesélte, hogy a szennyvízberuházás alkalmával elvágták egy olyan vastag gyökerét, mint amilyen vastag ága most a kövesút felől elszáradt. Sokan aggódva figyelték, hogy ez milyen következményekkel jár, de a Makkfa hősiesen dacol az őt ért sérelmekkel. Évről-évre kihajt, de koronája már nem a régi. Öregszik ő is. Ezért reméljük, hogy az utókor nemcsak régi legendaként fogja megismerni a fa történetét, hanem természetes valójában is sokáig meg tudja tekinteni, és számos új, kedves történet keletkezik vele kapcsolatban.
