Zalaújlakon a templomkertben álló erdei fenyőt 1899-ben ültették az 1898-ban elhunyt Erzsébet királyné emlékére a földművelésügyi miniszter, Darányi Ignác körlevelében tett kérésének eleget téve. A miniszter november 19-ei, Erzsébet napján megfogalmazott levelében hangsúlyozta: „Mily szép és nemes elhatározás lenne a mai emlékezetes napon, mily igaz kifejezője lenne az országos gyásznak, ha hegyen és völgyön, a városok népáradata s csendes falvak egyszerű lakói közt szomorúfűz, terebélyes hárs, viharral dacoló tölgy és örökzöld fenyő hirdetné az Ő emlékezetét!” Ezért tehát ezt az erdei fenyőt ültették Zalaújlak általános iskolájának tanulói az igazgató úrral az iskola kiskertjének sarkába. Minden évben megemlékeztek a királynéról, s gondozták, ápolták a fát. Azonban ahogy e fa növekedett, úgy kopott ki a köztudatból, hogy miért is áll ott, ahova ültették. Elvégre ma már csak ő és a templom van a régi helyén. Az iskolát lebontották, a teret megújították, a kert többi fáját kivágták. Azért van még egypár ma már idős zalaújlaki lakos, aki nem engedte kivágni a fát, és kezdeményezte helyi védettség alá vonását is, hiszen emlékeztek arra, hogy igazgató úr becsületes és hagyománytisztelő ember volt és továbbadta a tanulóinak, hogy ez a fa Erzsébet királyné emlékére lett ültetve, és óvni, tisztelni kell.
Ahogy Kaján Marianna–Kovács Éva: „Erzsébet királyné emlékezete képeslapokon” című, 2007 júniusában megjelent könyvében olvashatjuk: »A faültetési mozgalom nem volt ismeretlen a lakosság számára, hiszen 1896-ban, Magyarország ezredéves fennállásának emlékét ekkor már „…millenáris emlékfák milliója őrzi s hirdeti, akként a megdicsőült Királyné nevében ültetett emlékfáknak milliója legyen őrzője s hirdetője a nemzet hálás kegyeletének.” (részlet Darányi miniszter leveléből) A felhívásra országszerte milliók mozdultak meg a nagyvárosoktól a legkisebb falvakig, az uradalmaktól a falusi portákig, s az „Erzsébet királyné emlékfái” című könyv tanulsága szerint legalább „2 787 413 db Erzsébet emlékfa, cserje és bokor vert gyökeret a magyar földben” 1899 júliusáig. Nagyon sok magyarországi kistelepülés nemigen engedhette meg magának a tömeges facsemete-vásárlást, de mégis fontosnak érezte a szeretett királyné emlékének megőrzését. Számukra a Földművelésügyi Minisztérium ingyen bocsátotta rendelkezésükre a kért mennyiséget. Ezeket a fákat a községháza, a templom vagy az iskola környékére ültették, így a későbbiekben komoly faluképi elemmé váltak.«
Hála Istennek, és a falu lakóinak, ez újra megvalósult, hiszen a fa Zalaújlak Helyi Védett Értékei közé tartozik, s az emléktábla a helyére kerül, teljesítve a miniszter levelében megfogalmazottakat: „Az ültetett fák, csoportok vagy ligetek "Erzsébet Királyné emlékfái" nevet viseljenek és legyenek ily feliratú táblákkal meg is jelölve, hogy azokat mindenki gondozásban részesítse, bántalmazástól megkímélje.” Ez a daliás fa ma több állatnak is menedéket nyújt. Egy mókuscsalád költözött odvába, és több madárnak is pihenőhelyként szolgál. Szeretnénk, ha Zala megye, Magyarország, a Magyar Szent Korona országai, az Európai Unió, Európa minden országa, és az egész világ megtudná, hogy a magyarok mennyire összetartottak, s hogy semmilyen politikai rendszer és elnyomás nem tudta kitörölni emlékezetünkből, hogy elődeink mit tettek, és milyen örökséget hagytak ránk. Talán már nem sok fa él, amelyet 1899-ben ültettek, vagy ha van, akkor sem sokról tudjuk, hogy hol van, de az a kevés, ami még megmaradt, élvezze megbecsülésünket, szeretetünket és gondoskodásunkat.
