4060 Balmazújváros, Móricz Zsigmond u. 1-3.

A fa/facsoport története

A nyugodt és derűs létezés egyik alappilléreként Tatay Sándor az alábbiakat tolmácsolja:
„Beszélgess fűvel, fával,
gyökerekkel, kövekkel,
ismerkedj, barátkozz a
Föld sokféle rétegével,
aki magányosan dolgozol,
könnyebb lesz a munkád.”
Mindig szívesen olvastam Szabó Lőrinc, Móra Ferenc, Fekete István… a természet szépségeiről szóló műveit.
A munkahelyemen, egy balmazújvárosi iskolában – ahol 1972-től nyugdíjazásomig 2011-ig dolgoztam – működött az ODK, azaz az Országjáró Diákok Köre. Amikor csak tehettem, velük tartottam. Sok szép kirándulás emlékét őrzöm.
Egyszer Keszthely gyönyörű parkjában jártunk. Érdekes dolgot fedeztünk fel. A fák mellé, a kövekbe neveket véstek. Azonnal vágyat éreztem, hogy saját fám legyen, amiért nevem megjelölésével felelősséget is vállalok.
Kedves, a természetet védő barátomtól 2000-ben egy magról ültetett platánfát kaptam ajándékba. Örömöm mellett gondom is támadt. Nem kertes házban élek. Hol lesz jó helye a kisfámnak?
A vejem szeszfőzde tulajdonos volt. Gondoltam; ott az udvaron otthonra talál a facsemetém. Sok ember megértéssel, szeretettel segített. Egy helyi kisiparos megfelelő követ adott, a kőfaragó megcsiszolta, egy réztáblára unokatestvérem férje, aki vésnök, rávéste a következőt: „ÜLTETTE DOBI ISTVÁNNÉ A 2000. EZREDFORDULÓN:” A kőre ragasztottuk, csavarral felerősítettük.
A faültetéshez a talajt megfelelően előkészítettük, a kisfát elültettük. A kőbe befúrva vékony vasrudakat ragasztottunk, aztán a földbe bebetonoztuk, nehogy valaki elvigye.
Teltek az évek. A szeszfőzdét eladta vejem. Féltem, hogy az új tulajdonos nem tűri meg a kisfát az udvaron. Hol lesz biztonságban? Úgy döntöttem, hogy elviszem a munkahelyemre. Az iskola udvarán jó helye lesz.
Sok ember összefogására volt szükség. Kedves ismerőseim óvatosan kezdték kiásni, nehogy a gyökerek megsérüljenek. A városgondnokság emelődaruval emelte ki a fát egy teherautóra és szállította az új helyére. A törmelékes, rossz talajt ki kellett előtte cserélni homokos, trágyás földre. A daru beemelte a platánt az új fészkébe, ahol remélhetőleg végső otthonra talált.
Óvtam, féltettem, gondoztam. Nyáron öntözgettem, télen földdel, avarral takargattam. Egyszer betegség támadta meg a törzsét, de egy szakember meggyógyította. Meghálálta a gondoskodást, mert gyönyörű fa lett belőle. Most, - hogy én nem vagyok ott minden nap – az iskola udvarosa törődik vele.
Most egyre nagyobb bennem az aggodalom. Az iskolában emeletráépítés történik. Az állványozás miatt veszélybe került a platánfa élete. Egy erdész barátomtól hallottam a következő verssorokat:
Az időtlen erdőben
Egy-egy nagy fát kivágnak.
A helyén szálfa-forma
Függőleges űr remeg
A ledőlt törzs felett.
Nem szeretném, ha az én fám ilyen sorsra jutna.
Ha tehetem, minden nap odamegyek az iskolába. Mindent megteszek, a munkások lelkére hatok, hogy a fa továbbra is lombot adjon az alá leülő gyerekeknek az iskola udvarán, és rászálljanak a kismadarak, hogy énekükkel feledtessék egy-egy tanítási óra unalmát.

Képek a fáról/facsoportról
A fa/facsoport adatai
Fa/facsoport elhelyezkedése: 
4060 Balmazújváros, Móricz Zsigmond u. 1-3.
Faj: 
platán
Kora: 
17 év
Magassága: 
6 m
Törzskerület: 
44 cm
Jelölő és támogatók adatai
Jelölő neve: 
Dobi Istvánné