A mi diófánk kezdetben egy családi ház kertjében kezdett el növekedni. Szóban forgó házat az 1980-as évek elején lebontották a szomszédos házakkal együtt, hogy helyükre egy négycsoportos bölcsőde épüljön. Így a mi fánk egy bölcsőde udvarára került a nélkül, hogy bárki átültette volna. Az 1990-es évek elején a bölcsőde két csoportszobáját átalakították óvodai csoportszobává, így fánk immár egy óvoda udvarán találta magát. Azóta is nő , terebélyesedik békésen szemlélve az évszakok változását. 2010 június közepén szörnyű vihar kerekedett, mely ítéletidő tövestől tépte ki az óvodaudvar közel 50 éves fáit. A mi diófánk szerencsére ezt is túlélte.
Ősszel a gyerekekkel elfogyasztjuk a diót, amit terem. Elénekeljük a "Kiszáradt a diófa...és a Dombon törik a diót..." kezdetű dalokat az ízletes dióért cserébe. Megtanuljuk az őszi verseket a fa alatti padokon üldögélve. Összegyűjtjük és kipréseljük az őszi faleveleit, melyekből később képeket készíthetünk. Télen megcsodáljuk hóval borított ágait. Tavasszal már alig várjuk, zöld leveleit. Nyáron hűs lombjai alatt elbújhatunk a tűző nap sugarai elől. Rajzolhatunk a padokon ülve, vagy a pokrócokon pihenve beszélgetünk, mesélünk. Szeretjük és óvjuk a mi fánkat.
