Végh kastélypark tölgye
A virágkorában rendezett kastélyparkba ültetett fák közül az 515 cm kerületű hatalmas öreg tölgy és három platánfa maradt meg a park eredeti növényzetéből. 1849. január 2-án Deák Ferenc igazságügy miniszter, gróf Batthyány Lajos miniszterelnök, Majláth György országbíró, Lonovits József egri érsek, az országgyűlés küldöttei Végh János vendégeként látták a kastély ablakából e fát.
Vereb határában nem voltak ütközetek, de a falut gyakran látogatták meg ellenséges haderők és kisebb honvédcsapatok. A legnagyobb ellenséges hadsereg 1849. január 1-jén árasztotta el a falut. Erről az eseményről részletes leírást készített Végh János a naplójában. Eszerint a 18-20 fokos hidegben Lovasberény felől jött a hír, hogy az ellenséges sereg 4000 fővel Vereb felé indult. Éjjel tizenegy órakor érkeztek a faluba. Mintegy 70 tiszt a kastélyba vonult s megettek, megittak mindent, amit csak a pincében és a kamrában találtak. Ugyanezt tették a katonák a faluban. Másnap aztán tovább vonult az egész sereg Pázmánd felé. Alig szabadult meg Vereb az osztrák hadseregtől, magyar huszárok jelentek meg a községháza előtt. Mikor megtudták, hogy nincs ellenség a faluban, azonnal visszavágtattak a váli út felé és kocsikat kísértek vissza délután két óra tájékán a kastély udvarába. A kocsikban kedves vendégek ültek: Deák Ferenc igazságügy miniszter, gróf Batthyány Lajos miniszterelnök, Majláth György országbíró, Lonovits József egri érsek, az országgyűlés küldöttei, hogy keressék fel Windischgratz herceget és tárgyaljanak vele a békefeltételekről. Az államférfiak azt hitték, hogy Vereben találják az ellenség főhadiszállását. Mikor látták, hogy csalódtak, a huszárok útnak eredtek, hogy felkutassák az osztrák sereget. Másnap hírül hozták, hogy a főherceg Bicskén fogadja a küldöttséget. Egy egész napot töltöttek tehát az ország főemberei Vereben s ekkor meleg barátság fejlődött ki Deák Ferenc és Végh János között. Csak Batthyány Lajos volt borús hangulatban, mintha érezte volna a szomorú idők közeledését. Windischgratz herceg ridegen fogadta az országos küldöttséget, békefeltételekről tudni sem akart, feltétlen meghódolást követelt. Pár napra rá bevonult az osztrák sereg a fővárosba, fogságba vetették a magyar miniszterelnököt, aki a börtönéből csak a vesztőhelyre mehetett, hogy halálával örökre beírja nevét a magyar vértanúk sorába. „Gondoljatok ezekre a nagy hazafiakra büszkeséggel verebi lakosok! Szent az a hely, ahol ezeknek a kiváló embereknek emléke világít.” (Földes Ferenc)
