A mi büszkeségünk egy több mint 300 éves borostyános platán, amely Dombóváron, az Egyesített Szociális Intézmény Platán Otthonának udvarán található. A története a XVII. sz. végére nyúlik vissza, amikor is Esterházy Pál nádor a töröktől visszafoglalt földekből nagy területeket vásárolt és létrehozta a hatalmas kiterjedésű Esterházy-birtokot. Letelepedésüknek köszönhetően fejlődésnek indult a település, új utcákat építettek, parkosítottak, fákat ültettek: többek közt a mienket is; sétányokat alakítottak ki, infrastruktúrális beruházásokat hajtottak végre. Ez az utca mindig Dombóvár egyik legforgalmasabb része volt, sokáig viselte az Esterházy nevet. Az épület, amelynek az udvarán áll a platán fa, kollégium volt valamikor. A dolog érdekessége, hogy a Platán Otthon egyik gondozónője itt lakott a középiskolai tanulmányai alatt és most már évek óta az intézmény dolgozója. Ő mesélte, hogy ez a fa fontos szerepet töltött be az ő életükben is, hiszen sokszor pihentek meg lombja alatt, készültek a másnapi órákra, olvastak, beszélgettek. Sőt, egyszer előadták a Ludas Matyi című színdarabot is, amelyben a mi fánkhoz kötözték hozzá, és ott fenekelték el Döbrögi uraságot. A legjelentősebb szerepet azonban most tölti be ez a faóriás, amióta idősek otthonának ad helyet ez az épület, hiszen még a nevét is tőle kapta intézményünk. Hozzátartozik lakóink mindennapjaihoz. Egy kicsit visszaemlékezteti őket arra az időre, amikor még saját házukban éltek, üldögéltek a házuk előtt álló fa alatti kispadon és beszélgettek az arra járókkal és szomszédokkal. Ez azonban már a múlté, új életformát kellett itt kialakítani, alkalmazkodni kellett idegen emberekhez, különböző előírásokhoz, házirendhez. Ez a mi fánk. A nagy melegben az árnyat adó lombjai alatt tartjuk a foglalkozásainkat, olvasunk, beszélgetünk, itt tartjuk a zenés kerti partijainkat, amikor palacsintát sütünk, bográcsozunk, vagy épp szalonnát sütünk. Itt kötögetünk, rajzolunk, itt végezzük keddenként a testünket kicsit átmozgató tornagyakorlatokat. Önkénteseink is itt tartják a dalkört csütörtökönként, ahol vidáman nótázgatnak az itt élőkkel; itt zajlanak az imaórák minden pénteken, ahol közösen imádkoznak lakóink. Ideülnek ki szívesen elmélázva a múltról időseink, kicsit elmerengve a régi dolgokon, itt beszélgetnek a látogatóikkal. Ha rossz az idő, akkor védelmet nyújt nekünk égbe törő ágaival, amely megfékezi a rohanó szelet, lecsendesíti a zuhogó esőt. Az ágak rejtekén madarak raktak maguknak biztonságos menedéket, lakóink érdeklődve figyelik az ide-oda cikázó kis énekeseket. Ez az udvar a béke szigete, ahol az ég felé nyúlva áll ez a több száz éves faóriás és féltőn óvva terjeszti ki fölénk a karjait. Szövődtek itt már nagy barátságok és sírig tartószerelmek is, évekig élt nálunk egy bácsi, aki itt ismerkedett meg és szeretett bele egy nénibe, aki még mai napig is intézményünk lakója, de sajnos az idős úr már nincs közöttünk. Lakóink virágos kertet alakítottak ki a fa körül, ahova gyönyörű színes virágokat ültettek, minden nap megnézik, hogy melyik bontott szirmokat. Egyik lelkes önkéntesünket, Rápolti Enikőt is megihlette ez a látvány és megrajzolta a fánkat, és színpompás udvarunkat. Szeretünk itt lenni, ez a mi otthonunk, azt szoktuk mondani, hogy úgy élünk mi itt, mint egy nagy család. Nemcsak a nevében otthon ez az intézmény, valójában is igyekszünk azzá tenni mindenki számára. Egy kicsit próbáljuk pótolni a családot, az otthon hagyottak hiányát. Együtt ünnepeljük a névnapokat, születésnapokat, közösen töltjük el az ünnepeket, örülünk egymás örömének és együtt gyászolunk, ha valaki eltávozik közülünk. Évek óta nagy szívfájdalmunk az, hogy nagyon rossz állapotban van az épületünk. Beázik a tető, rosszak a nyílászáróink, potyog a vakolat. Dombóvár város önkormányzata azonban most egy nagyszabású felújítási projektbe kezdett . Ebben többek között helyet kapott a mi intézményünk felújítása is és akkor majd méltó környezetben pompázhat tovább a mi platánunk is még sok-sok éven át.
