Öt akácfa a könyvtár udvarán
A könyvtár Nagytétény központjában áll. 2013-ban adták át, érdekessége a restaurált tóraszekrény. A könyvtár épülete ugyanis korábban zsinagóga volt.
Az épület első említése egy 1760 körüli leírásban található, mint a „plébánia ház előtt való zsidóház”.
1945 után az épületet államosították. 1969-ben az Országos Műszaki könyvtár kapta meg könyvraktárnak. A belsejét elbontották, a díszítő festést három rétegben lemeszelték. A padlószintre 10-15 cm vastag vasalt betonaljzat került. A női bejáratott kazánhelyiséggé alakították. Miután Budafok-Tétény önkormányzata átvette az épületet, 2013-ban európai uniós pályázati pénzből könyvtárat alakítottak ki benne, egyben felújítva a megmaradt építészeti elemeit.
A törökök kiűzése után főleg katolikus német telepesek kezdték Nagytétény újjáépítését, velük együtt kezdődött a zsidóság beáramlása. 1759-ben már rabbijuk, illetve zsinagógájuk volt. 1760-tól vezették az anyakönyvet. A XIX. századtól volt Chevra Kadisája a hitközségnek. 1880-ban 498 izraelita vallású lakosa volt a településnek. Nagytétényben található egy több mint 250 éves zsidó temető is, melyet egyházi jegyzőkönyvek már 1759-ben említettek.
Nagytétényben az első világháború után is jó viszonyban működtek a vallási felekezetek, a plébános és a rabbi személyes jó barátok voltak. Az antiszemitizmus nem tudott teret nyerni.
1941-ben a népszámlálás adatai szerint 150 izraelita vallású személy élt a községben. A 34 képviselővel működő községi képviselő-testületnek öt zsidó tagja volt, kettőt választottak, három pedig a legnagyobb adófizetők jogán.
A hitközség a jogfosztó intézkedések meghozatala idején levéllel fordult a választókerület országgyűlési képviselőjéhez. A megtalált fogalmazványban ez olvasható: „Azzal a tiszteletteljes kéréssel járulunk Képviselő Úr elé, ne méltóztassék értékes szavazatával a zsidótörvény megszigorításához hozzájárulni. Minden igaz hazafi hallja az édes anyaföld esdeklő szavát: ne taszítsátok ki magatok közül azokat, akik ezrek vérével szentelték meg hozzá való hűségüket, és akik ma is készek hívó szavára érte mindenüket feláldozni.”
1941-ben a zsidó férfiakat munkaszolgálatra vitték. Többen soha nem tértek vissza. A Markó Gyula plébános által kiállított keresztlevelekkel megmenekültek néhányan. Schwarcz Miksát és feleségét – többek szerint – a Sváb-hegyen bújtatták. Júniusban megkezdődött a nagytétényi zsidók elhurcolása is. A budafoki gettóba, majd Budakalászra kerültek, innen vitték őket a vonatok az auschwitzi haláltáborba. Voltak, akik bújtatták a zsidókat: Killy Antal vendéglős a pincéjében bújtatta Schön Györgyöt és a Pestről Nagytéténybe menekült Pártos Gézát és balett-táncos feleségét.
1944. május 19-én a főszolgabíró felszólította a főjegyzőt, hogy „A község területén lévő imaházat, illetve zsinagógát haladéktalanul zárja be, tekintettel arra, hogy a zsidóság átköltöztetése következtében arra amúgy sincs szükség.”
Nagytétényben többen úgy tudják, hogy ezt a szörnyű időszakot öt zsidó család élte túl, amely tagjai egy-egy fát ültettek a zsinagóga udvarán. Néhány nyolcvan éven felüli nagytétényi visszaemlékező a faültetést azonban csupán legendának tartja. Szerintük az öt fa már a deportálások előtt is az imaház udvarán állt, ifjú korukban látták már a fákat, melyek valószínűleg a Tórát, Mózes öt könyvét jelképezik.
1945 után a zsinagógát átépítették, tönkretették. A fák - köztük hősünk - azonban ott maradtak, s ott állnak mementóként ma is a megújult épület előtt. Emlékeztetnek Nagytétény századokon át egymással békében élő, különböző vallású lakosaira, emlékeztetnek az elhurcolt zsidókra. Emlékeztetnek a megbocsáthatatlan és jóvátehetetlen bűnökre, de azokra is, akik életüket kockáztatva mentették az üldözötteket. A zsinagóga újjászületett, a fákat ma is gondos kezek ápolják, a temetőt is rendben tartják, mert a közösség emlékezik.
Dindi István helytörténész „Nagytétény az 1940-es években” című könyvének felhasználásával
