„Fölmentem a hegy sziklatetejére
S letelepedtem a romok fölött.
Verőfényes nap volt, tekintetem,
Nem lelve gátot, mérföldekre szállt,
Mint börtönéből megszökött madár,
S vigan köszönté a kék messzeséget,
Hol a faluknak tornyán, a mezőknek
Juhnyájain s a patakok vizén
S mindemhol a nap fénye tündökölt.”
Petőfi Sándor: Salgó
A Karancs-Medves tájvédelmi körzet vitathatatlanul hazánk egyik legvarázslatosabb tája. A párját ritkító, lenyűgöző szépségű környezet, a háborítatlan természeti értékek, a speciális szubalpin klíma, a bőséges vadállomány valódi mesebeli életérzést kölcsönöz. A tájegység egy hatalmas ékszerdoboz, számtalan ereklyével bővelkedve: a Medves-fennsík igazi paradicsom az itt élőknek és látogatóknak egyaránt. Az 520-570 méteres tengerszint feletti magasságban húzódó fennsík Európa legnagyobb kiterjedésű bazalttakarója. Csodálatos vadregényes környezet sokszínű növény- és állatvilággal, illetve lélekgyönyörködtető panorámával. A hely misztikuma két fő forrásból táplálkozik: a Föld északi és déli pólusa után itt, a fennsíkon található az egyik legerősebb mágneses kitüremkedés, másképp „vadpólus”. E mágneses erő Európában ritka jelenségnek számít, szinte minden betegségre gyógyírt jelent. A hatalmas kiterjedésű bazaltplatón a réti keresztnél a legerősebb e testi-lelki panaszokat gyógyító erő.
Az említett másik misztikum is a kereszthez kötődik, pontosabban annak tövében árválkodó, közel 100 éves fácskához. Helyiek (rónafalusiak) elmondása alapján a fa legendája a salgótarjáni Kálvária történetéhez nyúlik vissza. Az 1920-as években a város felett csúcsosodó, hol Pipis, hol Szent Imre névre hallgató hegyen népakarati kezdeményezéssel elindult a Szentföld mintájára, Jézus szenvedéseit és halálát 14 stációban bemutató Kálvária hegy építése. A keresztút kialakítása során a város vezetése nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy minél hitelesebb módon, azaz az eredeti környezetet minél adekvátabb módon megelevenítve történjen a domboldal felavatása. Ennek érdekében például Jeruzsálemből hozatott szent facsemetékkel ültették be azt, mely csemeték közül kért, s kapott egy darabot a rónafalusi származású Kadlót Andor és neje, Onotécska Terézia. E fa méltó helyre került: a rónai-laposra, annak is az említett vadpólusára. A helyi közösség valamennyi generációja számára fontos szerepet tölt be. A hívők számára annak vallásos töltete miatt egyfajta zarándokhelyként funkcionál, míg a más értelemben hívők elsősorban a már említett mélyből sugárzó mágneses rezonancia miatt keresik fel a fát, hogy gyérülő életerejüket felpezsdítse.
Mindenesetre akár hívő az ember, akár nem, olyan atmoszféra övezi a fát, melyet szinte lehetetlenség a magyar nyelv gazdagsága ellenére szavakkal leírni. Ahol egyszerűen megáll az idő, ahol minden évszaknak megvan a maga sejtelmessége, ahol garantált a lelki felfrissülés.
