A mi csemeténk…
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy iskola, amit Hévízgyörki Petőfi Sándor Általános Iskolának hívtak. 2013-ban ünnepelte 50 éves jubileumát. Erre az alkalomra az udvar méltó dísze lett egy kicsi fácska, melyet az iskola legnagyobbjai ültettek helyére. A kapun belépve, elsőként ő köszönti a látogatókat. A gyerekek reggelente mosollyal üdvözlik a kis csemetét.
A szél irigy lett, ezért hatalmas viharral próbálta megtörni a kis fa szépségét. A kis fa ijedtében jobbra-balra hajlongott. Fiatal volt és esetlen, nem tudta, hogyan küzdjön a féltékeny, tomboló szél ellen, ezért végül szomorúan hanyatlott a hideg, esőáztatta földre. Éjjel megnyugodott a szél, azt hitte, hogy győzedelmeskedett az apró növényke felett. Az éj leple alatt sok kedves kis bogárka gyűlt a leomló ágai köré, s lágy, vidám zümmögéssel vigasztalták őt. A szentjánosbogarak fénykarikát rajzoltak a levegőbe. Boldogság töltötte be pici szívét, ezért összeszedte minden erejét és megpróbált felállni. Sokat küszködött, de tapasztalatlan és gyenge kis fa lévén nem sikerült. A földről feltekintett új barátaira és még egyszer nekiveselkedett a feladatnak. Próbálkozásait siker és barátai örömzümmögései koronázták. Másnap reggel a kis fa ugyanolyan boldogan, de a széltől megtépázva várta a gyerekeket. Izgult, vajon észreveszik-e rajta az éjszaka gyötrelmeit, de a gyerekek izgatottan szaladtak felé és vidáman mosolyogtak, amikor látták, hogy a vihar nem tudta legyőzni a kicsiny, szeretett fájukat. A szél, amikor meglátta őket, szörnyű haragra gerjedt és újabb csapást tervezett. A gyerekek megérezték a közelgő vihart és féltették kis barátjukat. Rögtön megkeresték az Igazgató nénit, aki szólt a Gondnok bácsinak, hogy védje meg a kis fát a rá leselkedő veszélyektől. A Gondnok bácsi sietve készített lécekből erős támaszt a kis fa köré, akinek nem tudott a közelébe férkőzni többé a gonosz és irigy szél. A gyerekek délután nyugodt szívvel intettek búcsút, mert tudták, hogy többé nem eshet bántódása kedvenc barátjuknak.
Tavasszal a kis fa megköszönve a gondoskodást és törődést, örömében virágba borult. Úgy érezte szeretet veszi körül és mindörökre itt szeretne élni!
