Szolnok észak–keleti részén a Zagyva folyó mellett, áll egy életerős fehér nyár, melynek történetéről beszélgetnek a fa alatt hűsölők, a Várkonyi téri lakosok, és azok a szolnoki emberek, akik kötődnek valamilyen szállal ehhez a városrészhez, az ott lakókhoz.
E fa elültetése, és a Várkonyi-téri lakások előtti park létrehozása: civil kezdeményezéssel történt, de volt egy szerelmes fiatal férj, aki szervezéssel, kooperációval, közös akarat létrehozásával, - alapjában indította el a park kialakítását, - benne a fehér nyár elültetését. Itt, a Zagyva folyó közelében, a híd feljárója mellé, - amely ma Zagyvaparti-sétányként ismert.
Ő sajnos már nincs közöttünk, de özvegye Sárika néni, - akinek nagy szerepe volt a park, és e fa létrejöttében, ma is itt él, sétálgat, beszélget, hűsöl a környékbeliekkel a Fiatal Házasok Fája alatt, és a parkban. Idős kora miatt már nem vállalja a nyilvánosságot.
Kedves mosolyát látva, szép lényét érzékelve, - nem nehéz elhinni, hogy közel fél évszázada ő volt az a fiatalasszony, akinek kedvéért parkosítás szervezéséhez kezdett férje, összefogva az erőket, létrehozva a feltételeket.
1964-65-öt írtak, mikor Szolnokon, a Várkonyi-téri lakásokba beköltöztek a lakók. Eleinte csak a hídfeljáróhoz vezető közút, és malteres gödrök, építési törmelék uralta a lakások előtti területet.
A fiatal mérnök elfogódottan látta, hogy felesége valahányszor kinéz az ablakon, felhők jelennek meg, egyébként mosolygós arcán… Hogyne hangolta volna le a sivár látvány, mikor egész életében fás-lombos környezetben élt, ami egészen más volt, mint az akkori Várkonyi-tér.
A férfi képzeletében gyönyörű park jelent meg, és hozzáfogott megvalósításához.
Először csak a szomszédokkal beszélgetett róla, majd a feltételek megteremtéséhez mozgatott meg erőket.
A fák, cserjék elültetői, később évtizedeken át gondozták a parkot. Az is szokásban volt, hogy, amikor gyermek született a családban, elültettek itt egy fát, - érkezésének örömére.
A
Fiatal Házasok Fája
eleinte szerényen nőtt-növögetett a Zagyva folyó-közeli kedvező feltételek között, később a gazdag aljnövényzet is segítette fejlődését. Bár beilleszkedik környezetébe,- mégis, aki jobban megnézi láthatja, hogy „Fa Fejedelemmel” áll szemben.
Életerős ágai, ezüstös-zöld lombkoronája megkülönbözteti a környezetében zöldellő fáktól.
Talán a szerelem, - mely létrejöttének fő indítéka volt? Vagy az ott lakók összefogása, munkája alakította ilyen sugárzóan életerőssé, büszke tartásúvá? Ki tudja…
De, mikor a szolnokiak alatta hűsölnek, elsétálnak mellette, edzésüket végzik a gáton, vagy kerékpárral suhannak tova, - többeknek a Szerelem, és Összefogás ereje jut eszébe.
