Azt mondják, a fák érdekes lények. Csendesen szemlélik a körülöttük változó, lüktető világot, és talán ennek a mozdulatlanságnak a következtében válnak valakinek, valakiknek vagy valaminek a jelképévé. Biztosan mindenkinek van egy olyan fája, amelyről két szóból rávágja, hogy „Á igen az a fa…” A mi ilyen fánk Dabason, a Szent István téren található. Egy furcsa fekete eperfa. Kicsit göcsörtös, kicsit alacsony, de a miénk. Valamikor a ’80-as évek elején kerülhetett ide a térre, azóta látott már sok mindent. Szerelmet, veszekedést, rengeteg esküvőt, és néhány válást, is, mivel a téren van az anyakönyvi terem és a bíróság is. Sok közösségi megmozdulást, néhány fős és hatalmas mulató tömegeket is. Szerintem (már ha egy fa tud ilyet) mindig velünk ünnepelt, még ha a kicsik, - és a mi pólónk is- sokszor szenvedett helyrehozhatatlan foltsérüléseket általa. De talán történetének egyik legnagyobb eseménye a tér rekonstrukciója volt, amikor is olyan szerencsétlenül alakultak az események, hogy szegényt valamikor télvíz idején sikerült átültetni. A fél város „körömrágva” vészelte át a telet és lélegzett fel egy emberként mikor tavasszal kipattantak az első rügyek. Nem láttam még egy ilyen fát, ami így foglalkoztatott volna egy közösséget, mikor bajban volt. Sokszor sajnos hajlamosak vagyunk magától értetődőnek venni dolgokat. Például azt, hogy van egy ilyen feketeeperfánk. Hála Istennek még természetes hogy van, bőven terem, és jól érzi magát és biztos vagyok benne, hogy ha nem lesz, nagyon fog hiányozni.
