A hédervári Árpád-tölgy

A fa/facsoport története

LEGENDA ÉS VALÓSÁG
A hédervári Árpád-tölgy minden bizonnyal Magyarország legidősebb fája. A legenda szerint a fa törzsén található nyomokat Árpád fejedelem lovának kötőféke hagyta 907-ben, amikor seregével itt pihent meg, és ült hadi tanácsot a pozsonyi csatába készülődvén. A kutatók ennél fiatalabbra, „mindössze” 700-800 évesre becsülik, amivel még mindig az Árpád-korig nyúlik vissza a múltja.

A MEGTESTESÜLT MÚLT

Hét-nyolc évszázad emberi léptékkel felfoghatatlanul nagy idő. Még az építészet kőből készült remekei között is alig akad olyan, amely ennyi ideig fennmaradna. Ez a fa tulajdonképpen egy időutazó, mely a távoli múlt homályából hozta át önmagát a mába. És nem csupán önmagát, hanem magával együtt a történelem egy részét is.

A fák a levegőből kiszűrt szén-dioxidból és a talajból felszívott vízből építik fel testüket a napfény segítségével. Mindig a legkülső évgyűrűben kötődnek meg az aktuális időszakban felhasznált "nyersanyagok", az aktuális időszak napenergiáját hasznosítva. Így a törzs belseje régmúlt idők levegőjének, esőinek anyagát és rég elfelejtett, madárdalos tavaszok, forró nyarak melegét őrzi. A fák tehát nem csak átvitt értelemben emlékeznek – szó szerint megtestesül bennük a múlt.

Az Árpád-tölgy évszázadokon át dacolt az időjárás szélsőségeivel, a háborúk viharaival, erdőtüzekkel, árvizekkel, károsító rovarok és gombák támadásaival. És megküzdött, és még küzd ma is az idő vasfogával…
Törzse olyan mint egy élő emlékmű, vastagsága tekintélyt parancsoló, gyökerei úgy kapaszkodnak a földbe, mint valami óriási ősállat patája.

A KÖZELMÚLT ÉS A JELEN

Idővel a fa korhadásnak indult, négy óriási ágából hármat letörött a szél. 2007-ben komoly civil összefogással sikerült megmenteni a kiegyensúlyozatlanná vált tölgyet. Miután az elkorhadt anyagot eltávolították belőle, a törzsön akkora rés keletkezett, hogy bárki kényelmesen keresztülsétálhat rajta. A létrejött „időkapu” közepén még ma is ott lebegnek az elmúlt évszázadok, ott tartja őket a minden tavasszal újra kihajtó, minden ősszel újra makkot érlelő tölgyfa. A sorsáért aggódó helybéliek és távoli vidékekről érkező látogatók egyaránt arról számolnak be, milyen fantasztikus érzés odaállni a fa közepére, és behunyt szemmel relaxálva átérezni valamit abból, amit az ősöreg fa közvetít.

PILLANTÁS A JÖVŐBE

Hazánk legöregebb élőlényének a mechanikai stabilitás a gyengéje. Ettől eltekintve a fa egészséges, erről tanúskodik a épen maradt ág dús, üde lombja és rendszeres makktermése. Az élni akarás és kitartás tökéletes példája is lehetne ez a tölgy. Csodálatos, hogy ennyi év és megpróbáltatás után még mennyi életerő van benne.

A famatuzsálem makkja magában hordozza azt a genetikai kódot, mely hét-nyolc évszázadon át segítette őt a túlélésben, és ez egyben lehetőséget jelent arra, hogy az élete alkonyához közeledő tölgy hosszú, tanulságos története tovább folytatódjon. Ezt felismerve, dr. Kovács Péter erdésztechnikus, agrármérnök a makkot begyűjtve, kicsíráztatva, károsítóktól megvédve, saját kiskertjében felnevelte a fa utódait. 2014. augusztusában az Országos Erdészeti Egyesület Győr-Moson-Sopron megyei Magánerdő Helyi Csoportja ünnepélyes keretek között ültette el a honfoglaló vezérekről elnevezett hét nagyméretű csemetét, félkörívben az Árpád-tölgy mellett. A hédervári Boldogasszony-kápolna udvarán így kapcsolódik össze múlt, jelen és jövő...

[Megjegyzés: A képgaléria utolsó öt fotója az Országos Erdészeti Egyesület Győr-Moson-Sopron megyei Magánerdő Helyi Csoportja archívumából származik.]

Képek a fáról/facsoportról
A fa/facsoport adatai
Fa/facsoport elhelyezkedése: 
Hédervár, Boldogasszony-kápolna, N 47,834949 - E 17,461466
Faj: 
Kocsányos tölgy
Kora: 
700-800 év
Magassága: 
14 méter
Törzskerület: 
720 cm