A Szent István park létesítéséről 1928-ban döntött a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, így joggal feltételezhető, hogy ez a hársfa a parkkal egyidős. Túlélte a 2. Világháború bombázásait, a fővárosért folytatott fegyveres harcot, tanúja volt Magyarország XX. századi története fontos korszakainak. A Szent István park története, és benne ezé a hársfáé, elválaszthatatlan Újlipótváros történetétől. Talán nincs még egy olyan városrész Budapesten, amely az egykor itt élt neves művészek, történelmi személyiségek alakját, munkásságát felidéző emléktáblával büszkélkedhetne, mint a Pozsonyi út, és a környező hosszabb-rövidebb utcák. A Szent István park számos neves személyiség visszaemlékezésében játszik kitüntetett szerepet. Fái alatt töltötte gyermek-, és ifjúkorának emlékezetes éveit kortársaink közül Kern András, Fenyő Miklós, Gálvölgyi János, Farkasházy Tivadar… és sokan mások. Gyakran megfordult itt Kéthly Anna, a védett házakban emberek ezreinek életét megmentő Raoul Wallenberg, Lukács György filozófus, Major Tamás, Ruttkay Éva, Gábor Miklós színművészek, a filozófus Bence György… a sort sokáig lehetne folytatni.
