Iskolánkat 1816- ban alapították, 2016-ban lesz 200 éves. 1981 óta áll mostani helyén Szőregen a Szerb utca 15 alatt. 1989 márciusában vette fel iskolánk a Kossuth Lajos nevet. A kiválasztott Bodzafa 1982 –ben kezdett nőni, erősödni az ebédlőnk ablaka előtt. Ahogy egyre magasabbra emelkedett árnyéka hűsítette környékét. Manapság ágai már az iskolánk első szintjének tetejéig ér, törzse sudár, aminek két fő ága lombosodik.. Szeretjük a fánkat és örülnénk, ha iskolánk alapításának 200. évfordulójára „a Fekete bodza, a Mi Bodzafánk” az év fája lehetne. Mindannyian szeretjük a bodzát, ezt iskolánk minden tagja aláírásával igazolja. Néhány alkotás is született a bodzafáról. Diákjaink szörpöt, teát készítenek illatos virágaiból. A készítés során a gyerekek megtanulják milyen egészséges a bodza. Ha a legenda igaz, reméljük továbbra is védi a Kossuth Lajos Általános Iskolát a rossz szellemektől.
A bodza
Bodza, bodza,
Drága bodza.
Olyan jó az illatod,
Na meg az italod
Móricz Márk 3/b
Szép a bodza, ízletes,
A bodzaszörp is finom,
Gyógynövény is egyben,
Finom és kellemes.
Vitaszek Dóra 3/b
Bodza virág
Bodza virág lesz belőlem,
Langyos fürdőbe megyek,
Ha felnövök.
Kurai Luca 3/b
Íme a bodza,
nézd milyen király
virágát szedve,
tiéd a világ.
Igyad, mert gyógyít,
nem fáj a fejed,
gondolkodni próbálsz
húzzál bele!
Régóta tudják
az öregek a tutit,
ne jártasd a szádat,
Hallgasd a nagyit!
Lájkold a bodzát
mert Ő a király,
bármit megnézhetsz
Ő már a mi fánk.
Solymosi Lajosné és Sandrik Ágnes,
-Bodza, bodza miért vagy Te bodza?
-Azért vagyok bodza, mert a természet akarta.
-Miért akarta a természet?
-Azt nem tudom…, de kérdezd Tőle!
-Ne kérdezz, így lett!
-Rendben!
A bodza: Nálam szebb növény nincs a világon, de már gondoltam volna,
hogy nem lesz jobb növény Nálam.
Bodzaleány
Ici – pici bodzaleány,
bodzavirágok között sétál.
Kéri szépen őket,
hogy nyújtsanak otthont örökre.
A virágok örültek és otthona lett izibe.
A bodzát sok madár szereti,
Főleg a galambok, rigók csipegetik.
Fehér a virága, sötét a termése,
Régen ez volt az emberek festéke.
Lakója a bodzapók,
Nektárt gyűjtő, kicsi pók.
Nektárját rózsabogár is issza,
De az már nem kerül vissza.
Bakos Dorka és Eke Lilla 3/b
Repülő bodzafa
Bodzafa, bodzafa hajlik az ága,
Szél bele – belekap, lehetne szárnya,
Szórná a virágport, rétre és mezőre
Méz illat keringne, mindenki nevetne.
Hullna a hajunkra, fehérekké válnánk,
Megédesítené mindenki világát.
Nikolautsopaulan Anna 6/b
A Bodza története!
Édes finom Bodza,
Rája kapott Mariska.
Egész nap csak azt itta,
Hátha jön a Pista.
Édes, mint a finom likőr,
Illatos, mint a „rózsa sör”,
Pista is kér egy pohárral,
Mariska meg nem tálal.
Tálal, vagy nem tálal,
Pista önt egy pohárral.
Finom, mint az égi manna,
Bodzát iszik a Falu apraja - nagyja.
Így van ez már réges - régen, évtizedek óta,
Nagyapó is ezt itta, ha a Nagyi elé adta.
Őrizzük meg ezt a szokást híven…
Ki Bodzát iszik, sokáig éljen!
Szekeres Réka 6.a
A bodza legendája
Egyszer volt, hol nem volt. Volt egyszer egy bodzafa. Elmesélem a történetét. Mikor még egészen pici, szinte csak egy rügyecske volt, akkora nyúlik vissza a története. A falu apraja – nagyja gondozta, mert náluk ez a növény új volt. Nos, amint növekedett, vele együtt cseperedett egy, kis legény is, Jani. Ő egy nagyon jóképű legény volt, sokak szerint azért, mert egy napon született a kis csemete ültetésével. Hogyha nem találta a mamája, akkor mindig a bodzánál játszott, mégpedig általában azt képzelte, hogy ő egy vitéz, és a bodza egyik ágával hadonászott. Az anyukáját tizenkét éves korában elveszítette, az apját nem ismerte, ezezért a nagybátyjához került. A nagybátyja látta, hogy Jani igazi vitéznek való. -Mondd, te kölyök, kitanítsalak lovagnak? – kérdezte egyszer Janit. - I
