Kaposváron a zöldfelületek létesítésének, gondozásának, virágosításának régi hagyományai vannak, ma mintegy 35 000 fa és 200 000 cserje található városunkban. Rippl-Rónai József városaként büszkén őrizzük egykori lakóhelye, a Róma-hegyi villa kulturális és természeti kincseit egyaránt.
Az eredetileg földszintes vályogház valószínűleg még a 18. században épült, igazi villává Gundy György operaénekes alakíttatta, akinek gondja volt a művészi igényű parktervezésre is. Az egykori zselici erdők nagy fáiból megőrzött néhányat, amikor a kert kialakításához irtást végeztetett, köztük két erdeifenyőt (Pinus sylvestris) a kapu közelében. A park 1890 körüli alaprajza szerint megközelítőleg szív alakú, szimmetrikus volt, kisebb dunántúli uradalmi központok rendjét tükrözte. A villa mögött istálló és egyéb gazdasági épületek álltak. A gesztenyékkel szegélyezett méltóságteljes allé a félkör alakú előkertet részben gyümölcsösre, részben kaszálóra és legelőre osztja, amely annak idején nárciszos volt. A birtok északkeleti sarkát sűrű növényzet, a vincellérháztól keletre a hegy lankáit pedig szőlő borította, alatta veteményeskerttel.
Rippl-Rónai 1908-ban vásárolta meg a villát, ezzel élénk társasági élet költözött a hangulatos épület falai közé. Rendszeresen vendégül látta itt a kor nagy művészeit, a ház és parkja pedig az ún. kukoricás stílusú festményei kulisszájául szolgált. Családjával, barátaival, kedvenc állataival sokat tartózkodott a kertben, s ott spontán képi ötletei nyomán akár azonnal munkához láthatott.
A parkon belül kedvenc fája a kapu mellett álló két hatalmas erdeifenyő volt. Több családtag, barát visszaemlékezéséből tudjuk, milyen szoros érzelmi kötelék fűzte hozzájuk a művészt.
Martyn Róbert így ír: „A kapunál két óriásfenyő volt. Egy-egy ága emberderék-vastagságúnak látszott. Amikor odaértünk, sokáig nézte és aztán megszólalt. – Ez már gyerekkoromban is ilyen vastag volt. – Majd közéjük mutatott. – Tudod, itt szeretnék pihenni. – Még egy-két lépést tett és nekidőlt a hatalmas fának.”
Bernáth Aurél emlékezése szerint: „Rippl a kápolnától már nem messze lakott. Két hatalmas vörösfenyő állt a kapujában. Egyik fa ferdén dőlt, s jó darabon kopasz volt. Délutánonként a tűző napban messzire világított vörös törzse. Van egy Szinyei-kép ilyen félig kopasz fenyőről. Mintha erről festette volna.”
Rippl-Rónai nevelt lánya, Páris Anella szavai az idős, beteg festőről: „Egy alkalommal, hogy frissebbnek érezte magát, arra kért, hogy a fasor végén, a kapunál lévő két kedvenc lucfenyőjéig menjünk. Gyönyörű két példány volt, úgy nézett ki alulról a koronájuk, mint egy-egy óriás polip, és ezekre igen büszke volt.”
Az ingatlant később megöröklő dr. Martyn Róbert, a „hegyi tanár” is mindent megtett, hogy ki ne vágják a fákat.
Ma a villaépület műemlékileg védett, a parkot 2011 augusztusában nyilvánították történeti kertté. A két erdeifenyő közül az egyik egy heves viharban oly mértékű károkat szenvedett, hogy ki kellett vágni. Egyedül maradt társa impozáns méretével hívja fel magára a látogatók figyelmét. A legalább 400-450 éves fa magassága meghaladja a harminc métert, törzsének kerülete 302 cm. A villához kilátogató helyieket és turistákat tábla tájékoztatja a művész fák iránti vonzalmáról. A 2012-ben visszatelepített nárciszossal gazdagított park minden tavasszal a kaposváriak és a látogatók zarándokhelye, a Nárciszünnep rendezvényei, bemutatói felidézik a festő korát, és hozzájárulnak ahhoz, hogy városunk kulturális és természeti örökségét, köztük Rippl-Rónai kedvenc erdeifenyőjét is megismertessük, megőrizzük az utókor számára.
