Szilvagyümölcsű boróka (juniperus drupacea)

A fa/facsoport története

Különleges atmoszféra, varázslatos balatoni panoráma és százéves cédrusok illata várja azokat a látogatókat, akik betérnek a Balaton édenkertjébe, a badacsonyörsi Folly Arborétum és Borászatba. A már négy nemzedéknyi történelemre visszatekintő családi arborétumban a gondoskodás szinte kézzel fogható: az itt található öt világtáj növényeit 115 év elkötelezett munkája és kitartása élteti.
Az arborétum magját, az „Öreg Arborétumot” Dr. Folly Gyula pécsi orvos telepítette 1905-ben. Nem akármilyen kertről álmodott: olyan ritkaságokat tervezett ide, amelyekről akkor senki nem hitte, hogy elviselik az itthoni tél és a nyári aszályok megpróbáltatásait. A fák messzi földről, vasúton, majd szekérrel, vesszőkosarakban érkeztek az Örsi-hegy oldalába, a fák öntözéséhez pedig a Balaton vize szolgált, amelyet lovaskocsin és lóháton vittek fel a dombra. Folly Gyula jól ráérzett arra, hogy itt, a Balaton partján olyan extra klimatikus adottságok vannak, amelyeket a növények remekül tudnak hasznosítani. Így az álom megvalósult, s nemsokára Kalifornia és a mediterrán Dél ritkaságai virultak a kertben.
Az arborétum megszületése és fejlődése a családi összefogás és alkotás igazi sikertörténete: Folly Gyula álmát a család újabb generációi dédelgették tovább, dacolva a trianoni országcsonkítást követő gazdasági nehézségekkel, a kommunizmus címszavai mögé rejtett jogtalanságokkal, az államosítással, majd a rendszerváltás utáni privatizációval. 1991 után a család visszavásárolta, újra egyesítette a családi földeket. Ma talán ez az egyetlen olyan arborétum a Kárpát-medencében, amelyet – 115 évvel az alapítás után is –, az alapító család művel és fejleszt tovább. A kertet jelenleg Folly Réka, a dédunoka gondozza, aki budapesti fogorvosi állását hagyta hátra, hogy családjával együtt visszaköltözzön szülőhelyére. Az ősök szeretete, hite és kemény munkája ma is ott rejtőzik a fák és szőlőtőkék között.
Az arborétum egyik legidősebb büszkesége a szilvagyümölcsű boróka, amelyet 1910-ben ültetett el a dédnagyapa, dr. Folly Gyula. A 110 éves ikonikus növény szinte egyidős az arborétummal, hatalmas méreteivel és életkorával tökéletes kiegészítője a kert százéves cédrusainak. Az elmúlt évtizedekben már több százezer látogató állt meg mellette, és lelte meg a nyugalmat a magasra nyúló fa különleges lombkoronája alatt. Egy 1961-es feljegyzésből tudjuk, hogy a boróka 25 cm-es csemeteként került az arborétumba H. Hesse, Weaner németországi kertészetéből, most pedig már 20 magas. 2 év alatt beérő gyümölcséből eredeti termőhelyén (Görögország és Kis-Ázsia) állítólag lekvárt készítenek, de a borókabogyókból égetett szeszt, genevert is előállítanak. Arról, hogy ezeknek milyen az íze, az alapító fia így vélekedett az említett feljegyzésben:
„Itt a lekvárnál álljunk meg egy szóra. Már igen sokféle olyan gyümölcsöt ettem, amiről a dendrológiai és botanikai könyvek azt állítják, hogy ehető. Így megkóstoltam a kaktuszon termő indiai fügét, az ehető cirbolyafenyő magját, meg több egyebet, de mindenkinek azt ajánlhatom, maradjanak csak az őszibarack, Jonathán-alma, dió és mogyoró mellett, mert ezek a különböző „…” termések legalábbis gyantaízűek. A borókabogyókból égetett szeszt, genevert is szívesen átengedem másoknak: a kecskeméti fütyülős barackpálinka többet ér, de még a kisüsti törköly is.”
Habár az 1961-es bejegyzés alapján nem a szilvagyümölcsű borókát javasolnánk első körben lekvár befőzésre, nagyon büszkék vagyunk erre a csodás növényre! 110 éves gyökereivel, magasra nyúló ágaival és különleges leveleivel az arborétum egyik ékessége, páratlan méreteivel, színeivel ámulatba ejti a látogatókat, képes arra, hogy lelassítsa az időt, kikapcsolja zaklatott lelkünket a mindennapokból. Számunkra ez nem csak az Év Fája, hanem az Évszázad Fája!

Képek a fáról/facsoportról
A fa/facsoport adatai
Fa/facsoport elhelyezkedése: 
8257 Badacsonyörs, Kápolnavölgyi út 25. 46.810301; 17.545325
Faj: 
juniperus drupacea
Kora: 
110 év
Magassága: 
20 méter
Törzskerület: 
146 cm