Az Év fája 2013

1. Egy mesebeli vén vackorfa, avagy a gödöllői magányos óriás története

Gödöllőn, belépve a Szent István Egyetem Botanikus Kertjébe egy terebélyes fa már messziről magára vonja tekintetünket. Közel 20 méteres termetével, több mint 320 centiméteres kerületével, messzire ágazó koronájával akár idős tölgynek is nézhetnénk, de közelebbről szemlélve már felfedi valódi énjét, hisz az ország egyik legöregebb és legnagyobb vadkörtefája magasodik fölénk. A magányos óriás túlélte a dicső szabadságharcot, átvészelte a huszadik század vérzivataros éveit és még mindig virágpompával köszönti a tavaszt, majd nyár derekán ezernyi gyümölcstől roskadoznak megfáradt ágai. A pompás fának a látszat ellenére nem volt könnyű élete, hisz a történelem viharai mellett gyakran szomjazott a homoktalaj miatt, de a nehézségek csak még erősebbé és szívósabbá tették.

A helyi legenda szerint Grassalkovich Antal gróf ültette, aki egy szerencsés kimenetelű vadászat után a sebzett vadkan elől egy vadkörtefán talált menedékre. Hálája jeléül elrendelte, hogy gödöllői birtokán 1000 vadkörtét ültessenek a jeles fa tiszteletére. A huszadik század hajnalán még 7 idős példány alatt pihentették a pásztorok nyájaikat, de napjainkban már csak egy túlélője maradt a sokadalomnak…
A sikeres isaszegi csata után nem meglepő, hogy a természethez, a növényekhez gyermekkora óta vonzódó Kossuth Lajos nem a nyüzsgő gödöllői főhadiszálláson, a kastélyban, hanem az akkor már terebélyes vadkörtefa alatt fogalmazta meg a Függetlenségi Nyilatkozatot.

A kiegyezés után az uradalmat koronázási ajándékként megkapó királyi családból, a bájos és a magyarság számára oly kedves Erzsébet királyné, Sisi igyekezett felfedezni kedvenc nyaralóhelyének minden zegét-zugát. Egyik első kilovaglása során éppen az erdő szélén nyargalt, amikor megpillantotta a vadkörtefát. A gyeplőt sebesen megrántva megállította száguldó paripáját. A fa éppen akkor érlelte bőkezűen termését és a lelkes Sisi megfelejtkezve az udvari etikettről örömében kiáltozva lelkesen megölelte a fát, majd jóízűen falatozott a vén fa földre hullott, érett gyümölcseiből. Innentől kezdve gyakran látogatta a matuzsálemet, nyáron szívesen hűsölt lombjai alatt, tavasszal virágpompájában gyönyörködött, míg ősszel a hatalmas lombozat színkavalkádja ejtette ámulatba a királynét, aki nyugalmat és békességet talált a fa tövében. Állítólag itt ismerkedett meg Andrássy gróffal is, aki fülig szerelmes lett belé, ezért a gödöllőiek azóta is a szerelmesek fájaként tartják számon a jó öreg vackort.

A világháborúk alatt és köztük, a gazdasági világválság idején sok szegény ember, és félénk, de éhes vad számára jelentett örömöt, vitaminforrást és reménysugarat a fa bőkezű termésáldása. Nem véletlen, hogy az 1959-ben kijelölt, négyszögletű egyetemi botanikus kertnek éppen a közepén nyújtja ég felé vaskos ágait az idős vadkörtefa, dacolva viharokkal, jégesővel és a nyári tikkasztó kánikulával.

A kert megalapítása óta az erdei vadak már nem élvezhetik savanykás, tápláló gyümölcsét, de a madarak és a rovarok szinte megrészegülve élvezik a természet minden évben megújuló bőségét, a gyümölcsáldást, míg tavasszal és ősszel fáradt vándormadarak pihennek meg, és gyűjtenek erőt a vén vadkörtefa ágain.
Mesebeli hősünk, a mimózalelkű sárkány, Süsü sem kívánhatna nagyobb és bőségesebb termésű példányt, mint a kedvenc gyümölcsét termő gödöllői vackorfát...

Fa elhelyezkedése: Gödöllő (Szent István Egyetem Botanikus Kert), Páter Károly utca 1., GPS (é.sz.-k.h.): 47,59,30,27 - 19,36,61,36
Faj: vadkörte, vackor (Pyrus pyraster)
Kora: 280
Magassága: 18
Törzskerület: 321
Jelölő: Czóbel Szilárd

További képek kattintás után…

Szavazatok száma: 4059 (1. hely)
Vadkörte (Pyrus pyraster) Kis, ritkán közepes termetű fa, leggyakrabban 5-10 méter közötti magassággal. Törzse zárt állásban feltisztuló, szabad állásban vastag ágakra bomló. Koronája gyakran igen sűrű, az idősebb gallyak sem törnek le róla. Tövises ágaival az énekes madarak számára jó védelmet nyújt. Lombfakadáskor virágzik, 4 cm-es, tejfehér virágai több gyümölcsfajjal együtt a tavaszi erdők dísze. Hazai erdeinkben száraz viszonyok között, gyakran erdőszéleken és útmenti fasorokban fordul elő, szálanként elszórva. A világos barnásvörös fatest nagyon finom szövetű, igen kemény és minden irányból jól faragható, ezért is az egyik legkeresettebb a pipakészítők, faszobrászok és faesztergályosok között. Nyár végén érő apró, savanykás termése a vackor, sok kirándulónak nyújt felüdülést. Termését az erdei nagyvad is szívesen fogyasztja és kiváló pálinka főzhető belőle. Nemesített körtefajaink egyik szülője, de hogy melyik nemes körte melyik vad faj leszármazottja, ma már szinte áttekinthetetlen. Nehezíti a felismerést, hogy egyes elvaduló fajták ismét a vadkörte jellegzetességeit mutatják.

Az év Hős fája 2013

4. Gyümölcsoltó Boldogasszony 303 éves Árpával érő körtefája Solymáron

Kiskertben rejtőző, virágzó történelem - Történetünk főszereplője egy csodálatos életerővel rendelkező, hatalmas körtefa. Nyugodt szívvel nevezhetjük ősfának, bár korát elmondások alapján, hozzávetőleges pontossággal állapítja meg a fa tulajdonosa, Jablonkay Sándor. Elbeszélése gyermekkori történettel kezdődik, melyben édesapja mutatja neki, a már több, mint 200 évesre becsült, akkor éppen szépen virágzó, árpával érő körtefát.

Tehát jelenlegi kora 250-300 év közé tehető. A Solymár főterén álló fa oltásának idejét tulajdonosa az 1700-as évek elejére helyezi. Jobb években 3-3,5 mázsa is megtermett a körtefán. Az injektálás (endoterápia) hatására a termésmennyisége is kiegyenlítődött. Idős éveiben lelkiismeretes tulajdonosai injektálásos növényvédelemmel és tápanyaggal segítik életét, védik a kártevőktől és kórokozóktól. Ennél azonban jóval több védelemre lenne szüksége. Számos korhadt ága és részben üreges törzse is kezelést igényelne és érdemelne. E szép kort megért ősfa karbantartását tulajdonosai erőn felül megpróbálják évről évre, a további teendők is anyagi akadályokba, nem pedig az akarat hiányába ütköznek.

Hajlott korára is évről évre virágba borul, és fiatalabb társait megszégyenítő mennyiségben, rendületlenül hozza terméseit, melynek eredménye mindig egy nagy adag, jó minőségű pálinka. Ezt személyesen is bizonyíthatom, ennél nagyobb közösségkovácsoló erőt keresve sem találhatnánk. Mi benne a különleges? A család életében játszott szerepe, és mint jelkép mindenképpen. Jablonkay Sándor így fogalmaz: a nagy, zöldellő fa, az 5. elem, az élet tisztelete érzését kelti bennem, amit ez a fa testesít meg. Több generáció pihent árnyékában és a megfelelő törődés elnyerése esetén ebben még jó pár évtizedet látnék.

Jelen évben, 2013-ban ünnepli a család, hogy ezen a helyen 100 éve alapozták meg jövőjüket. Ennek az évfordulónak a tiszteletére csodálatos ajándék lenne a családnak a fa elismerése, történelmének közzététele.
A történet ismeretében úgy gondolom, hogy egy ilyen fa, mely egy család több generációjának jelképe, megérdemli – bátrabban fogalmazva – jár neki egy olyan teljes körű növényvédelem, mely segíti fennmaradását a következő 100 esztendőben is!

Pásztor Petra
Okleveles növényvédő mérnök
Jablonkay Sándor felkérésére

Utóirat:
A korának megállapítása 2012-ről 2013-ra azért változott meg mert idén tavasszal meglátta a 83 éves pilisszentiváni Metzger Péter Úr a fát és Ő így vélekedett. "Ezt a vadkörte alanyú fát mint oly sok másikat is a környéken a Török hódoltság után 1710-ben Bajorországból hajóval érkező telepes asszonyok oltották le a hozott oltóvesszővel." Oltását akár Rákóczi fejedelem is láthatta volna. Ez a ma is termő fa nem csak „családfa” hanem Solymár és országunk büszkesége is.

Fa elhelyezkedése: 2083 Solymár Templom tér 24
Faj: Körte árpával érő
Kora: 303 év
Magassága: 6-8 m
Törzskerület: 285 cm
Jelölő: Jablonkay Sándor / Tulajdonos/ agrár mérnök

További képek kattintás után…

Szavazatok száma: 1910 (4. hely)
Árpával érő körte Már Szikszai Fabriczius Balázs a Nomenclatura-ban felsorolja (,,Arpaual érő kortueli"), ippay pedig így ír róla a ,,Posoni kert" írásában: ,,Árpával érő, sárga kerekded, valamennyire kásás, nem tart sokáig." Származása ismeretlen, de igen régi fajtának számít. Már a római írók is ezen a néven említették. Igénytelen, mindenütt jól megterem. Június vége -július eleje között érik (az árpával egy időben), közeli rokona a Búzás vagy Búzával érő körtének. Gyümölcse kicsi, megnyúlt, szabályos körte alakú, színe citromsárga, napos oldalán aranysárga. Kocsánya igen hosszú, terméshéja vékony, sárgászöld, a napos oldalon kissé vörhenyes. Húsa fehéres, félig olvadó, gyengén illatos, állománya igen ikrás, kellemes édeskés ízű. Húsában a kősejtek kicsik, alig észrevehetőek. Szotyósodásra hajlamos, ezért nem tartható el sokáig, friss fogyasztásra alkalmas. Porzói: Vilmos körte, Giffard vajkörte. Fája edzett, erős, buja növekedésű. Laza, terebélyes koronájú, nagytermetű fát nevel. Termőképessége jó, elsősorban házikertbe, szoliternek ajánlható fajta. http://terebess.hu/tiszaorveny/vadon/vadkorte.html

Az Országos Erdészeti Egyesület különdíjasa 2013

12. A 300 éves berkenyefa Telekiben

A somogy megyei Teleki határában, a szőlőhegy közepén van egy fa, amelyik már több évszázada árnyat ad a pihenni vágyónak, találkozó helyet a társaságra vágyónak, magányt az elmélkedőnek, és hűs teret a gyerekek önfeledt játékának. Körülbelül 300 éve ültették azt a házi berkenyefát, ami sok ember emlékezetébe bevésődött már.

Eredetileg egy régi teleki család, Cseh József és felmenői tulajdonában volt az a terület, ahová annak idején ültették a fát. Hogy pontosan ki, az már az idők homályába vész. A mai idős emberek még a családra visszaemlékezve emlegetnek egy dédpapát, aki feljegyzéseiben úgy 1850 körül megemlíti, mint „egy jó erőben lévő felnőtt fát”. A szőlővel, gyümölcsfákkal, pincékkel körülvett területre mindig sokan jártak dolgozni. Egy idős helyi asszony így emlékezik vissza gyerekkorára: „A közösségben mindig volt olyan ember, aki segített szőlőt kapálni, szüretelni. Ebédre finom gulyáslevest és kuglófot kaptunk, amit a berkenyefa árnyékában költöttünk el. Az étel, a jó bor, a szép kilátás a Balatonra és a dombokra segített új erőre kapni a délutáni munkához. Szüret környékén már potyogott az érett berkenye. Ebből nem sok, de jó erős pálinka készült. A zöldessárga piros pettyes körtécskékből pedig befőtt, lekvár lett, amit gyógyszer helyett használtunk.”

Boór Ferencné is jó szívvel gondol vissza a gyerekként itt töltött időkre: „Hajdanában mi teleki gyerekek – úgy 15-20-an lehettünk – délutánonként együtt jártuk a határt. Nagyokat játszottunk, csatangoltunk a faluban, és a környéken. Amikor már jól elfáradtunk, elmentünk kedvenc helyünkre pihenni. Ez volt az öreg berkenyefa, mert nyáron a terebélyes lombjai alatt jókat lehetett beszélgetni.”

Ősszel a játszani induló gyerekeket a mai napig figyelmeztetik, hogy a fa alól csak a barna gyümölcsöket szedjék fel, azok a legfinomabbak. A pirosas sárgák íze fanyar, azok nem jók.

Nemzedékről nemzedékre öröklődött az a tudás, hogy hogyan kell a berkenyefa körül úgy kaszálni a füvet, hogy az értékes gyümölcs ne a fű közé és az alá hulljon, hanem felette maradjon, ne rohadjon el.
A háború előtt a fa nem virágzott ki, mintha érezte volna az elkövetkező szörnyű éveket, ami a világra várt. Az akkori tulajdonos, Cseh család gondjaiba vette. Kitisztították a fa környékét, az ágakat megmetszették. A következő tavaszra, mindenki örömére újból virágba borult.

Néhány ma élő idős ember még emlékszik arra a történetre, amit nekik is a nagyszüleik meséltek. Mert bizony volt idő, amikor a történelem is megérintette a teleki berkenyefát. Valamikor 1849-ben Noszlopy Gáspár – a szabad csapatok parancsnoka – csapatával Komárom felé vonult, hogy segítségére legyen Klapka Györgynek a komáromi vár védelmében. A császári csapatok elől a környék falvain keresztül vonultak. Teleki határába érve rátaláltak az árnyat adó öreg berkenyefára, ami alatt megpihentek, erőt gyűjtöttek, majd innen folytatták útjukat.

Vass Zsuzsanna, aki a helyi értékek lelkes ápolója volt, így ír a berkenyefáról: „A falu végénél érdemes megnézni egy ősrégi, de ma is élő, egészséges, termő berkenyefát. Sokan ízes gyümölcsét sem ismerik, mert ritkasága miatt már a piacra sem kerül belőle."

2012 szeptemberében az Ordoszi Napsugár Alapítvány kezdeményezésére a fát Teleki Község Önkormányzata természetvédelmi oltalom alá helyezte. Az ehhez szükséges szakvéleményt a Balaton-felvidéki Nemzeti Park munkatársa készítette el, ők határozták meg a korát is. Az ekkor rendezett ünnepségen a résztvevők és a településen élők bizonyíthatták, megbecsülik, és jó gondját viselik a fának.
A teleki berkenyefa nem csak a múltban, hanem a mai napig sokunknak nyújt élményt. Kiránduló és pihenőhelye az itt élőknek, a földekről hazafelé tartóknak. Külön örömünk, hogy a turisták is tavasztól őszig egyre gyakrabban látogatják. Velük együtt csodáljuk, hogy egy ennyi idős fa mekkora életerővel valósítja meg a mindennapokban csodálatos létezését. Rügyfakadástól lombhullásig, virágzástól az érett gyümölcsök potyogásig.

Fa elhelyezkedése: Teleki (Somogy megye) zártkert 1061 hrsz.
Faj: Házi berkenye (Sorbus Domestica)
Kora: 250-300
Magassága: 12 méter
Törzskerület: 315 cm
Jelölő: Ordoszi Napsugár Alapítvány

További képek kattintás után…

Szavazatok száma: 515 (12. hely)
Házi berkenye (Sorbus domestica) A középhegységek melegebb, délies kitettségű oldalain tölgyesekben, bokorerdőkben, erdőszéleken és a régi gyümölcsösökben, szőlőkben általában szálanként előforduló fafaj termését évezredek óta fogyasztja az ember. A közepes termetű (20-25 m) fa alakja meglehetősen változó: szabad állásban törzse zömök, vastag, terpeszkedő ágakra bomlik, zárt erdőben ugyanakkor egyenes, jól feltisztuló törzset és nyúlánk koronát fejleszt. Egyedei igen magas, 4-500 éves kort is képesek megélni. Terméséből lekvár, pálinka készíthető. Lekvárja önmagában alma ízű. Sokat kell azonban várni a gyümölcsre, hiszen 20-25 éves korában hozza az első virágait, termésére pedig csak 30 éves korától lehet számítani. Termése mellett az utóbbi időben mindinkább értékelik esztétikai értékét, elsősorban szép, narancssárgás-pirosas őszi lombszíneződését. Must készítésére is használják, mert javítható vele például az almabor aromája, tárolhatósága és tisztasága. A többi vadgyümölcshöz hasonlóan a házi berkenye fája is igen értékes. Kemény, finom szövetű, faragásra, hangszer és puskatus készítéséhez egyaránt szívesen használják. Az Országos Erdészeti Egyesület a házi berkenyét választotta Az Év Fájának 2013-ban.

Döntős fák 2013

2. A basafa

Minden alföldi gyerek, ha ezt a szót hallja, basafa, egy régi meseszerű történetre gondol. Büszkeségünk a Pálfáji erdő megismételhetetlen természeti öröksége, amit a Duna-Ipoly Nemzeti Park jóvoltából ápolunk. Ez az erdős puszta a látogatóknak felüdülés és a múltat megőrző meséje visszacsalogató. Itt valódi pusztai őserdőbe járunk, őshonos fák között, matuzsálem korú tölgyesekben. Tájvédelmi oltalom alatt áll ez a fa, ahol erdei iskola is működik. Nekünk három nyárban adott felüdülést, pihenést, és kirándulást. Nagy élmény volt, amit az idén is szeretnénk megismételni. Ez a mese, amit szeretnék megemlíteni megihlette tanárainkat is, mert már két felvonásos zenejáték is készült belőle. A szájhagyomány több feldolgozást adott közre. A mese a török korban játszódik, ennek van valós alapja is, mert valóban minden évben a török basa kétszáz szekér tölgyfát vitetett a Budai várba ebből az erdőből. 1653 májusában játszódhatott a történet.

Kőrösre küldte a budai basa személyes megbízottját az előző évi adó behajtására. Már hazafelé lovagolt a basa személyes megbízottja, amikor lova megbotlott, és a pesti úton maga alá temette utasát. Nagy volt a riadalom. A kíséret tagjai felsegítették, és gyorsan a közeli tanyára vitték. Itt a gazda csodaszép lánya segédkezett a gyógyításban. Juci, mert így hívták a leányt, "elsősegélyben" részesítette a szegény törököt. Ez az ügyes, és szépséges leány a basa megbízottjának nagyon megtetszett,aki eldöntötte, hogy rövidesen visszajön érte, és elviszi feleségnek. Juci ezt hallva nagyon megijedt. Azon kezdte törni a fejét, hogyan menekülhetnek meg a török háremétől. Cselhez folyamodott hát a kőrösi család. Egy év múlva Juci apja koldusnak öltözött, és kiült a szép kőrisfa alá, türelmesen várta a törököt. Amint észrevette a közelgő csapatot óriási jajveszékelésbe kezdett. Allah nevében kérte a segítséget, amit a török nem tudott megtagadni, hiszen Allah a törökök istene. Könyörgött a legénynek, másszon fel a szemben lévő tölgyfára, mert egy lator legény feldobta a mankóját, annak a fának a tetejére. A török igen megsajnálta a szegény koldust, akiben közben felismerte Juci édesapját. A török fölmászott a tölgyfa tetejére, és már visszafelé indult a mankóval, amikor váratlanul eltörött egy faág az igen testes efendi alatt. Nagyot huppant a földre, azonnal nyakát is szegte. A pórul járt lovast eltemették ennek a tölgyfának az árnyékában. Ez alatt a fa alatt nyugszik, és örök emlékül Basafa lett e tölgyfának a neve, amit öregek mesélnek az unokáknak.

Ez a mi tölgyfánk nem a legöregebb fa az országban, de gyönyörű és matuzsálem korú. Nagyon szeretjük. Mi egymás között, ha kerékpár túrára indulunk, szoktuk mondani irány a Basafa. De bármelyik látogató, ha a Pálfájába érkezik, első útja ide vezet. Csodálatos a napsugár játéka, ahogy az ágak és a levelek között áthatol. Miről mesél ez a tölgy? Ha alá fekszünk, olyan jót tudunk álmodozni. Körülöttünk csend, csak a madarak zenéje ringat bennünket. Mi tudjuk, hogy ez a fa erőt is ad nekünk. Bátrabbak is leszünk, mert eszünkbe jut, hogy nagy időket megélt ez a fa. Az a karéjos levél, ami még Mátyás király koszorújában is látható, a becsületet és az igazságot juttatja eszünkbe. Itt ennek az erdőnek, ilyen varázsa is van. Nem szabad füllenteni! A fa burka öreg és olyan ráncos, mint a sok évet megélt nagyapó bőre a mesében. Ha simogatjuk, csendben maradunk, mindenki másra gondolhat. Nekünk drága kincsünk ez az erdő, benne a pusztai tölgyesek és ez a Basafa, ami hirdeti, hogy ő e hazánban legalább 2000 éve őshonos a tájban.

Fa elhelyezkedése: Nagykőrös Bántős-Bánom Parkerdő
Faj: Kocsányos tölgy
Kora: 400-500 év
Magassága: 31 méter
Törzskerület: 6,1 méter
Jelölő: Duna-Ipoly Nemzeti Park, Nagykőrösi Madár és Természetbarát Kör , Arany-Híd Baráti Kör

További képek kattintás után…

Szavazatok száma: 2829 (2. hely)
Kocsányos tölgy (Quercus robur) Az óriási méreteket elérő és hatalmas összefüggő erdőségeket alkotó tölgyek a magyar és az európai erdők „királyai”. Erdeink 21 %-át tölgyerdők alkotják. A kocsányos tölgy a sík és az alacsony dombvidék fája, hosszú életük miatt fontos elemei a magyar tájnak. Sajátosan gazdag állatvilágukkal tűnnek ki a hazai erdőtársulások közül, koronájukban lombfakadástól a nyár végéig pezsgő élet folyik. Makktermése nemcsak a Jicin-i erdő betyárjának, Rumcájsznak a pisztolyába való lövedék, hanem az erdei állatok fontos tápláléka. Jó makktermést csak 6-8 évente hoz, így természetes csemetéinek nevelése sok odafigyelést igényel az erdészek részéről. A tölgyek fája tartós, kemény és szilárd, feldolgozása nagy szakértelmet igényel. A 30-40 m magasra növő, 0,5-1,0 m átmérőt elérő tölgyek 100-120 éves korban vágásérettek. A fűrész- és lemezipar egyik legfontosabb alapanyaga, pótolhatatlan a hordógyártásban, igazi bor csak tölgyfahordókban érhet. Egyes példányai matuzsálemi kort érhetnek meg, országszerte több helyről ismerünk 4-500 éves fákat, amik a legendák szerint Mátyás király vagy Rákóczi Ferenc fejedelem számára adtak egykor árnyékot.

3. Fehér nyárfa Nyíregyházáról

Ha valaki Nyíregyháza-Sóstófürdőre, a kisvasút melletti területre érkezik, szinte úgy érzi, hogy visszalépett az időben: nád-, zsindely- és szalmatetős épületek sorakoznak egymás mellett úgy, ahogy az egy 1900-as évekbeli észak-tiszántúli faluban szokásban volt. A főutca portái szigorú rendben követik egymást, s a kiteresedő faluközpontba érve elénk tárul az iskola, a szatócsbolt, meg a kocsma és természetesen a templom a harangtoronnyal, amely 16 méteres magasságával szinte eltörpül a faluközpont ékessége, a hatalmas fehér nyárfa (Populus alba) mellett. A síkvidéket uraló nyárfa a Sóstói-erdő szélén növekszik, a Felső-Tisza-vidék népi építészeti emlékeit őrző Sóstói Múzeumfalu kincse és megannyi városlakó, idelátogató kedvence.

Története mindössze 1990-ig vezethető vissza, mikor a szél fútta magból csemete fejlődött. Élete 23 esztendeje alatt megközelítőleg 25 méteres magasságot ért el koronája, törzsének kerülete pedig 348 centiméter. A lombhullató, gyorsan növő fajta őshonos a Kárpát-medencében (már a honfoglalók is találkozhattak vele). Kérge fehér, levele három- vagy ötkaréjú, friss hajtású levélzetének teljes felülete fehér. Idővel a levelek sötétzöldre változnak, fonákuk viszont ezüstösen fehér marad. A nyíregyháziak kedvenc nyárfája igénytelen, szívós, gondozást nem igényel. Az évek során egyszer sem támadta meg kártevő. 23 év egy fa életében nem túl hosszú idő, csupán egy szempillantás. Ha azonban egy percre megszólalhatna ez a csodálatos nyárfa, vajon miről fecsegne? A nyírségi homok csiklandozásáról, vagy a Múzeumfalu építésének állomásairól (hiszen szemtanúja volt több nyírségi porta múzeumba telepítésének is, sőt már átellenes szomszédja – a harangtorony – ácsolása előtt gyökeret eresztett), esetleg az élete során eddig hozzá érkező 1,5 millió ember zsibongásáról? Pontosan nem tudhatjuk. Elképzelhető, hogy bölcsen hallgatna…

Megyénk lakói egy emberként kívánják, hogy a nyírségi homokban még évtizedekig jól érezze majd magát!
Mit jelent nekünk a fehér nyár?
Felsorolni is nehéz, így csak szemezgettünk a hozzánk eljuttatott levelekből.
Találkozási pont, árnyékadó monstrum, mentsvárunk. A Sóstói Múzeumfalu dolgozói egy emberként tisztelik és szeretik. Egy hosszú nap után a nyárfa árnyékában megpihenni, feltöltődni káprázatos élmény.

Ősszel a FA csodálatos arany színekben pompázott, felejthetetlen élmény volt alatta megpihenni az akkor 3 éves kislányommal, Reginával és a 6 hónapos kisfiammal, Szabolccsal. Köszönöm! – Szilágyiné Tóth Enikő (Nyíregyháza)

Óriási élmény volt a Sóstói Múzeumfalu hatalmas nyárfája alatt tölteni a 2011-es gyermeknapot a „Mindenkinek becsengettek!” oktatási programban résztvevő fogyatékos és többségi ovisok, iskolások és családjaik számára. A Down Egyesület által 2009-ben életre hívott „Mindenkinek becsengettek!” program keretében középsúlyos szellemi fogyatékos gyerekeket visznek be gyógypedagógusok iskolai közösségekbe heti 1-2 alkalommal 8-10 héten át. Az így eltöltött idő alatt a gyerekek közösen hozhatnak létre kézműves alkotásokat, és együtt készülnek a program végét jelentő gálára, melynek keretében színpadra is lépnek. Felejthetetlen gyereknapot töltöttek el 2011-ben a Sóstói Múzeumfaluban. A rendezvény tetőpontjaként kicsik és nagyok ölelték körül a Múzeumfalu főterét, ami örökre feledhetetlen élmény marad! – Down Egyesület (Nyíregyháza)

Fa elhelyezkedése: Nyíregyháza-Sóstófürdő, Tölgyes utca 1. (a Sóstói Múzeumfalu faluközpontja)
Faj: Fehér nyár (Populus alba)
Kora: 23 év
Magassága: 25 méter
Törzskerület: 348 centiméter
Jelölő: Sóstói Múzeumfalu

További képek kattintás után…

Szavazatok száma: 2154 (3. hely)
Fehér nyár (Populus alba) A fehér nyár rendkívül mutatós fa: vastag ágú, világos kérgű törzse fölé hatalmas, sötétzöld korona borul. A lombozat színhatása különös, a szél által forgatott, krétafehér fonákú levelek vidámmá és festőivé teszik ezt a fát. Dél-eurázsiai flóraelem, a síkvidék fája, elsősorban a folyóvölgyeket és a nagy folyókat kísérő homokdűnéken nő. Gyors növésű fafaj, állományban 35 m magasra is megnő. A májusban kelt fehérnyár-csemete kedvező termőhelyen őszig elérheti a 80 cm-es magasságot. A fiatal fehérnyár-sarjerdő a vad számára jó búvóhelyet, télen pedig kielégítő táplálékot nyújt. Egyedsűrűsége a Duna-Tisza közén a legnagyobb, kiemelkedő szerepe volt a homok megkötésében és a beerdősülés folyamatában. Puha, könnyű fája kiváló hő- és hangszigetelő.

5. Zalaegerszegi szelídgesztenye

Zalaegerszeg első védett természeti értékét (védetté nyilvánítás éve: 1981), a 450 éves szelídgesztenyét 2013-ban Zalaegerszeg lakossága a város fájának választotta. 1978-ban villámcsapás érte, melynek következtében néhány koronaága elszáradt. A gondoskodásnak és ápolásnak köszönhetően a famatuzsálem napjainkban is él, virágzik és termést hoz. Az önkormányzat a fát tanúfaként korlátlan ideig meg kívánja őrizni. Az egyed génállományát oltvánnyal a város különböző pontjain továbbörökítjük a lakosság kívánságára és örömére.

A fa lénye megihlette városunk költőnőjét, Karáth Anitát, aki családi kötődőséről ír A bölcs gesztenye című történetében.

Karáth Anita: A bölcs gesztenye

450 év nagy idő. Olykor fárasztó is mindig egy helyben állni és hagyni, hogy szüntelenül múljon az idő. Ahogy szétnézek, koronám résein át feltűnik a zalai dombok fényes lankája. Melegséggel átszőtt táj ez, Szenterzsébethegy, édes otthonom…

Itt gyökerezem. Még érzem a földben az ősök keze munkájának erejét, amint alkalmassá tették e helyet arra, hogy új élet fakadjon benne. Veríték ízét, mellyel öntözték talajom. Az itt élők minden sóhajtása arról szólt egykor és szól ma is, hogy a föld nekik bőségesen teremjen, amivel learathatják munkájuk gyümölcseit. Mert ez az élet rendje. Vetni és aratni-, gondolatokat, reménységet, szeretetmagokat; egyszóval életet. Ahogy teltek-múltak az évek, törzsem is egyre nőtt. Csapkodták viharok bár, ellenállt sok viharnak, mégis ölelik ma is, ha felém járnak. Karjuk átfonja, lelkük melegséggel járja át törzsemet. Koronám az ég felé fordítom, egyre nyúlok az életet adó fény felé. Mióta világ a világ, otthont adok másoknak is: árnyékomban megbújik koranyáron a mézillatú bíborszín szamóca, vagy hangos madárfészkeket találsz ágaim sűrűjében. Gyökereim magabiztosan átfonják a földet, a mélyből őserő áramlik egyre leveleim felé. Ha közelebb hajolsz, hallod évgyűrűim növekedését, vízedényeim surrogását, az élet megállás nélküli lüktetését.

Bár én láttam a tovatűnő lábnyomokat. Arcokat, akik itt éltek, apró lábacskáikkal gyermekként tapodták körülöttem a földet… aztán egy-egy emberöltő múltán mások érkeztek sorra, szebbnél-szebb emlékeket hagyva maguk után. Láttam, amint felnőnek, családot alapítanak, osztoznak bánatban-örömben, megpróbáltatásban, kiengesztelődésben. Emlékszem élesen egy barna szemű árva kislányra a szomszéd hegyhátról. Valamikor a második világháború alatt itt őrizte a libákat. Naphosszat csodaszépen énekelt nekik, ahogy előtte senki más. Arról ábrándozott, hogy ha felnő, szerető családja lesz majd, gyerekekkel és majd dédunokákkal is. És hogy majd őket is elhozza ide egyszer, és arról mesél majd, hogy valaha hűs árnyékom alatt mi mindenről álmodozott. Így éldegélek itt. Végtelen a körforgás körülöttem, benne én, mintha a világ közepe volnék… Nagyszerű hely ez nekem. Tanújaként állok itt életnek és elmúlásnak. Éltet a zalai fény, a gondoskodó utódok ereje, a táj szerelmeseinek szíve dobbanása.

Amíg így lesz, folytatódik történetem. Ha lesz óvó kéz, szeretettel ölelő környék, hűsítő eső, dús talaj és melegséget adó napfény, addig nyújtózom tovább, megállás nélkül, fel az égig. Minden bölcsességem és tapasztalataim pedig gyűjtöm tovább, hogy rátok hagyjam valamikor majd, az idők végezetén. De addig is az élet az úr.

Fa elhelyezkedése: Zalaegerszeg, Szenterzsébethegy 34596/1 hrsz. (Szőlőhegy utca)
Faj: castanea sativa szelídgesztenye
Kora: 450 év
Magassága: 13 m
Törzskerület: 7 m
Jelölő: Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Önkormányzata

További képek kattintás után…

Szavazatok száma: 1514 (5. hely)
Szelídgesztenye (Castanea sativa) Mediterrán flóraelem, eredeti hazája valószínűleg Kis-Ázsia volt. Hazánkban nagyobb állományai a Nyugat-Dunántúlon Sopron és Kőszeg táján vannak. Ültetik és sok helyen kivadul. Hazai őshonosságát illetően évszázados vita folyik. Kedveli a meleget és a párás levegőt, csak mészmentes talajon marad meg. Sarjadzási képessége kitűnő, szinte kimeríthetetlen. A mintegy 44% keményítőt tartalmazó termése délen fontos népélelmezési cikk. Nálunk főleg a cukrászipar hasznosítja. A vaskos ágak, a nagy, fényes levelek és a sokáig zöld lombozat díszítő értéke jelentős. A hulló termések sok látogatót vonzanak.

6. Frakk fája

A fa nem túl öreg, úgy 45-50 éves lehet, de szép nagyra megnőtt. Mi madárcseresznyefának hívjuk az apró termései miatt, és nagy becsben tartjuk. Vecsésen áll, a Bálint Ágnes emlékház kertjében. Igen, a meseíróról van szó – édesanyámról -, akinek a nevéhez olyan, még ma is ismert figurák megalkotása fűződik, mint Mazsola és Tádé, Kukori és Kotkoda, Vízipók, csodapók, vagy Frakk, a macskák réme. Az öreg házat, ahol az írónő évtizedekig lakott, a család emlékházzá alakította, melyet szívesen látogatnak nemcsak a gyerekek, de a nosztalgiázó felnőttek is.

Emellett az öreg ház mellett áll a fa. Eredetileg közvetlenül a hatalmas veranda tövében sarjadt ki, túl közel a tégla alaphoz, előre lehetett látni, hogy ha megnő és törzsét meghizlalja, kárt tehet az építményben. Mondta is édesapám, a józan férfiember, hogy „ezt a kis fát minél előbb ki kell vágni!” Édesanyám azonban, aki mesevilágban élt, és az élet minden formáját végtelenül tisztelte, ilyen brutalitáshoz nem járult hozzá.
Így aztán a kis fa zavartalanul és gyorsan növekedett, hamar elágazott, aminek mi örültünk, mert a veranda korlátjáról könnyen át lehetett mászni rá.

Ekkor történt, hogy férjem, akkor még orvostanhallgató, egy napon az egyetem udvarán meglátott egy teherautót, rajta rengeteg szerencsétlen, gyógyszerkísérletre ítélt kóbor kutyával. A nagy nyüzsgésben feltűnt neki egy vörös folt – egy vizsla. Maga sem tudja miért, de megtetszett neki a kutya, és 200 forintért megvette…

Így került hozzánk Csibész. Zabolátlan vadászkutya volt, öntörvényű, kalandvágyó, valószínűleg a sintér kezére is ezek a tulajdonságai juttatták. És sajnálatos módon nem tűrte a macskákat – egy olyan házban, ahol egész addigi életünkben a macskák voltak a kedvencek és a kényeztetettek, míg a mindenkori kutyák csak a házőrző ebek pária-életét élték az udvaron, a kutyaházban. Amint Csibész első alkalommal betette hozzánk a lábát, a macskák pánikszerűen menekültek fel a madárcseresznyefára. A kutya másodpercnyi habozás nélkül utánuk ugrott, feltornászta magát a veranda korlátjára, onnan pedig a vadászláz nagy illegések-billegések közepette továbbhajtotta a fára – felkapaszkodott egészen az elágazásig.

Innen azonban nem volt tovább. Nyüszítve forgolódott, mert félt is, meg ment is volna tovább a macskák után, de hát a nagy kutya-tappancsok és körmök nem alkalmasak a fára mászásra. Az is csoda, hogy idáig eljutott.

Aztán jött, aminek jönnie kellett: megcsúszott, és nagy puffanással az oldalára esett. Megijedtünk, mert elég magasról zuhant le, de Csibész csak megrázta magát, és már indult is újabb macska-hajszára.
Nos, erről a fára mászó kutyáról írta édesanyám a Frakk-történeteket...
Csibész utóbb megszelídült, és éppen úgy, ahogy a Frakk, a macskák réme c. könyvben olvasható, megbékélt a macskákkal.

A madárcseresznyefa és a ház párharcában pedig a fa győzött: a 70-es években lebontottuk mellőle a verandát, így aztán zavartalanul nőhetett-növögethetett, egészen a mai méretéig. Most ő az udvar dísze, a látogatók megcsodálják hatalmas lombkoronáját, amin csak a nagy zuhék képesek áthatolni, a kisebbfajta esők meghátrálnak. Robusztus nagy fa lett, aminek semmi sem tudott ártani – egészen két évvel ezelőttig. Akkor vettük észre, hogy a tövénél folyni kezdett a nedve – azóta is folyik, változatlan intenzitással.
Most aztán izgulunk, nehogy baj legyen, mert mi lenne a Bálint Ágnes Emlékház kertjéből Frakk impozáns fája nélkül?
Németh Ágnes

Fa elhelyezkedése: 2220 Vecsés, Barcsai u. 1
Faj: Celtis occidentalis, nyugati ostorfa
Kora: 45-50 év
Magassága: 20-25 m
Törzskerület: 2.70 m
Jelölő: Dr. Sárváry Andrásné Németh Ágnes

További képek kattintás után…

Szavazatok száma: 1229 (6. hely)
Nyugati ostorfa (Celtis occidentalis) Térigényes fa, akár 25 m-ig is megnő. Hazája Észak-Amerika, a síkságok fája, folyóvölgyek mély hordaléktalaján, más keményfák társaságában nő. Kiváló sorfa, fiatalon gyors növésű, jól tűri a városok száraz, meleg, szennyezett levegőjét, sőt az utak sózását is elviseli. Edzettségének tulajdonítható, hogy ma a legelterjedtebb utcai sorfánk. Borsónál nagyobb, barna, csonthéjas termése ehető, de igen fanyar. A kemény, rugalmas, szilárd faanyag sokoldalúan felhasználható.

7. Keleti Platánfa a Szamos mellett

Védett Keleti platánfa (Platanus orientalis) - Tunyogmatolcson a folyó szabályozása az 1890-es évek végén történt meg. Ezekben az esztendőkben ültették a platánfát, párhuzamosan építve mellette a zsilipet és gátőrházat is. Az I. Világháború végén a székely csapatok már a fa árnyékában pihentek meg. 1918-19-ben a székely hadosztály 12. szatmár-megyei „portyázó” különítménye Mátészalkán és Kocsordon vívta meg a nagyütközetet, 1919. április 22-én. (Forrás: Erdélyi Ezredek a Világháborúban.) A hősies harcok során a székely hadosztály katonái sikeresen visszaverték a román különítmények támadását. A II. Világháborúban ugyanúgy szeretettel töltődtek fel a platánfa oldalánál a megszálló német, és az országot elfoglaló orosz katonák is. A fa fontos katonai és civil pozíciót töltött be, hiszen a gátőrház megépítése után csak innen lehetett telefonálni és táviratozni az ország más területeire. Emellett a heves harcoktól megfáradt katonák itt szívesen felejtették el a csaták lelki-testi sebesüléseit, mivel az itteni, természet adta élővilága felüdülést jelentett az ide vezérelt veteránoknak. Az 1950-es és 60-as években járási vezetők, fontos megyei tisztségviselők szintén itt gyűltek össze tanácskozásaikra. Ehhez köthető egy történet is, ami sokáig szájról-szájra járt a település lakosai között.

Az 1950-es években egy fontos megyei tanácskozásnak adott helyt a gátőrház, s annak festői környezete. Akkor az összejövetellel egybekötött főzést a platánfa alatt tartották meg. Az eseményen a járási vezetők mellett a megyei hivatali apparátus tagjai is részt vettek. Egy hatalmas üstben főtt aznap délután a pörkölt a tisztelt vendégeknek, tisztségviselőknek. Az étel elkészült, az asztalt megterítették, majd el is kezdődött a szabadban megtartott vacsora. A tűzön főtt különlegesség mindenki „szájízének” tetszését elnyerte, akik a főzés elejétől csak dicsérni tudták a finom galambhús egyediségét. A vacsora vége felé az egyik vezető beosztású tisztviselő azért megkérdezte a községbeli vendégelőket: honnan sikerült ennyi zamatos galambra szert tenniük? Válaszként az egyik szakács csak felmutatott a platánfára: ott ülnek az ágain folyamatosan, és mennyi van belőlük! Ezek a mi galambjaink, igaz feketék! –tette hozzá nevetve. Először nagy meglepetés lett belőle, hiszen a fán csupán varjak, varjúfiókák ültek. Ám, az már mindenkinek egyértelmű volt, hogy ezen a megvendégelésen nem a galamb pörköltöt lehetett felmagasztalni, hanem egy újabb ételkülönlegességet: a varjúpörköltet. Még sem akadt egy rossz szava sem senkinek, mivel igencsak ízletes táplálékkal gazdagodott a délutánjuk a főzésen résztvevőknek.

Az 1990-es években előszeretettel majálisoztak itt a helyi és környékbeli fiatalok is. Olykor-olykor szerelmesek kedvenc találkozási helyszíne volt. A 2000-es években több esküvői fotós készítette el nagysikerű munkáját a fa természetes környezetében. Házasulni kívánó párok szívesen választották a fotózás helyszínéül a platánfa környékét, élővilágát.

Napjainkban még mindig kedvelt pihenőhely. Szálláshelyként is funkcionál, hiszen a gátőrházban bárkinek meg lehet pihenni, ha el akar vonulni a világ zajától, és kikapcsolódásra, aktív feltöltődésre vágyik. Itt találkozik a Holt- Szamos és az élő Szamos. Élővilága egyedi a környéken: madarak, halak (még akár kapitális méretű harcsák is). A platánfa a gátőrház mellett áll, immáron közel 115 éve. A szakemberek a fát helyi védetté nyilvánították. Az egykor ültetett kis fa mára óriásivá nőtte ki magát, terebélyes ágazattal rendelkezik. Szerteágazó lombkoronája védett madarak otthonaként is szolgál. A község lakossága a mai napig hálás hajdani és jelenlegi gátőreinek, akik óvták, védték a fát, s természetes élőhelyét.

Fa elhelyezkedése: 4731 Tunyogmatolcs, Gátőrház (47 ° 58' 55" / 22 ° 27' 6")
Faj: Platanus orientalis
Kora: 115 év
Magassága: 32 méter
Törzskerület: 850 cm
Jelölő: Tunyogmatolcs Község Önkormányzata

További képek kattintás után…

Szavazatok száma: 1004 (7. hely)
Platán A platánok Észak-Amerikából és Kínából a XVIII-XIX. században kerültek be Európába. Széchenyi István gróf is szorgalmazta ültetésüket, az ő kezdeményezésére ültették az első fasorokat a Duna-parti sétányon 1846-ban. Óriási méreteket képesek elérni, 30-40 m magasra is megnőnek, 1-2 m átmérőt elérve, kérgük vékony, sárgászöldes, jellegzetes táblákban leváló. Az egyik leggyakoribb park- és sorfa, gyors növekedésű, sérült lombkoronáját hamar regenerálja, jól viseli a városok poros, füstös levegőjét is. Fája előnyösen használható világos bútorok készítéséhez. Hazai erdeinkben a nem védett ártereken fordul elő kisebb állományokban.

8. Ősöreg tabáni eperfa

Őze Lajosné vagyok, a Tabán tetején a Naphegyen születtem, és azóta is itt lakom. A Tabán nem csak gyerekkorom, gyerekeim és unokáim élettere, hanem kutyás lévén, aktív tagja vagyok a tabáni kutyások egészen kivételes társaságának: több, mint egy évtizede minden évben egy, vagy több fát ültetünk, törjük télen a jeget, szedjük a szemetet, takarítunk tavasszal és ősszel, és… szinte személyes ismerősként védjük a Tabán minden növényét. És mindezt szeretetünkkel és pénztárcánk lehetőségeihez mérten tesszük.
Régóta tudjuk, hogy a Tabán közepén, a volt Holdvilág-utca és a volt Kőműves utca nyomvonalán kialakított lankás lépcsősor mellett, a nagylejtő fentről nézve bal oldalán található göcsörtös, ízletes gyümölcsöt adó eperfa nagyon öreg lehet. Két nagy lehajló ága hívogat a ráülésre, és mi mindent megteszünk, hogy ez ne történjen meg: a hagyományos majális hatalmas tömegétől többször próbáltuk személyesen is megvédeni.

A tabáni eperfák történetéről az alábbi dokumentumot találtam. Bár az alábbi régi fotó a leírás alapján a már nem létezőt ábrázolja a volt Kör utcában, nagyon hasonlít a mi fánkra, amiről régi fotót ugyan nem találtam, de a leírásban eléggé pontosan beazonosított helyen áll, a mai napig is.

Olyan jó lenne, ha ez az öreg fa, a régi idők homályába vesző, máig megmaradt tanú, védelmet kaphatna. Mert még mindig él, és ha beszélni tudna…
http://taban-anno.blogspot.hu/2013/01/tabani-eperfak.html

Fa elhelyezkedése: Budapest, Tabán, a szánkós nagylejtőtől balra a lankás lépcső mellett
Faj: eperfa
Kora: 300 év?
Magassága: 5m
Törzskerület: 2m kb
Jelölő: Őze Lajosné

További képek kattintás után…

Szavazatok száma: 967 (8. hely)
Fehér eperfa (Morus alba) Eredeti hazája Kína, igen régen kultúrába vonták, a selyemhernyó-tenyésztés kapcsán messze elterjedt, Európában a 16. század óta termesztik. Közepes termetű, 15m-ig növő fa, melegkedvelő, fényigényes faj. Fiatal korában gyorsan nő, 8-10 éves korában kezd teremni. Minden évben bőven virágzik és terem. Fekete és fehér termése finom édes gyümölcs, pálinkát is főznek belőle. Fája aranyló sárgásbarna. Az akácéhoz hasonlóan kemény és szilárd. Az idősebb fák törzseiből pálinkás hordókat és dísztárgyakat készítenek.

9. Tapsonyi öreg szilfa

Tapsony község Somogy megyében a Marcali-hát déli lankáin helyezkedik el. A település elnevezése feltehetőleg a honfoglalás korából ered, itt volt Taksony vezér nyári szálláshelye. Tapsonyról I. Károly uralkodása idején hallottunk először, 1331-ben a király Széchényi Tamás nádornak adományozta. Több tulajdonost követően 1500-ban Bakócz Tamás esztergomi érsek vásárolta meg és végrendeletileg 1521-ben az esztergomi káptalanra hagyta. 1715-től Nádasdy Tamás bérelte. 1715-től 1735-ig Tapsony megyeszékhely, itt tartották a vármegye közgyűléseit. Ez az időszak volt Tapsony fénykora, ekkor épült a faluban a templom, a plébánia, a vármegyeháza, vármegyei börtön, magtár, gazdatiszti lak. E korszak élő tanúja lehet a mi fánknak, melyet csak úgy emlegetünk a „nagyfa”. Ott áll a falu legelőjén, büszkén, védtelenül, viharok és villámok ostromában, a domb tetőn, ez az öreg vénic szilfa, mely korábban biztosan magányos volt, mivel törzse nem nyúlt meg túlságosan, volt helye terebélyesedni. Nem tudni, hogy kik, de ezt a fát már a múlt század elején a falu legnagyobb fájának tartották, amit egy táblával is jeleztek. 2010-ben azonban kiderült, hogy nemcsak a falu, de az ország legnagyobb regisztrált vénic szilfája a miénk. (www.dendromania.hu) Az érdeklődés középpontjába került, mindenki látni szerette volna. Idősektől próbáltunk érdeklődni ki tud róla valamit. Kiderült, déd-nagyszüleink majálisozni jártak a fához, szüleink „Madarak és fák napján” gyakran kirándultak ide tanáraikkal. Ez a fa túlélte az országban sok szilfát elpusztító szilfavészt, dacolt viharral, széllel, szárazsággal. Talán szerencséje volt, magja jó helyen eresztett gyökeret, vagy gondos gazda jó helyre ültette, pásztorok dédelgették, állatok békén hagyták. Hűs árnyat adó lombjával hálálja meg a gondoskodást. Látványa lenyűgöz mindenkit, erőt sugároz. Eötvös Károly a „Magyarok fája”-ként emlegette. „Utazás a Balaton körül” című, 1905-ben íródott művében.

„Ágából, fiatal hajtásából faragták őseink az íjat. Századokon át élt. Kora miatt kihalt szilfát még senki sem látott. „ (Eötvös Károly)

A szilfa, szilajfa nem hagyja magát, egyik ága a földre hajlott, gyökérzetet eresztett, ezzel erősítette meg magát „két lábon álló” fa lett belőle. Szeretnénk környezetét rendbe tenni, megvédeni az utókor számára. A Tapsonyi öreg szil számunkra és az ország számára is az életben maradás jelképe lehetne.

Fa elhelyezkedése: 46°26'40.87"É ; 17°18'33.13"K
Faj: Szil (Ulmus)
Kora: 250-300
Magassága: 27 m
Törzskerület: 583 cm
Jelölő: Tapsonyért Faluvédő Egyesület

További képek kattintás után…

Szavazatok száma: 954 (9. hely)
Vénic-szil (Ulmus laevis) Kontinentális jellegű, európai faj, Közép- és Kelet-Európában terjedt el. Közepes termetű, 20, de legfeljebb 25 m magasra növő fa. A szil őseink egyik leggyakrabban felhasznált, kedves fája volt. A XX. század elején-közepén Európán végig vonuló járványszerű betegség a „szilfa-vész” kipusztította a szilfák 90%-át. Síkvidéki fa, többnyire a nagy folyók árterén nő. Hazánk egész területén előfordul, keleten gyakoribb. Parkokban, zöldövezetekben előnyösen alkalmazható nagy, terebélyes koronájával, lehajló ágaival.

10. A mi hársunk

Sulkovszky Viktor herceg 1920-ban építette kastélyát Gyönk szívében, melynek tövében már ott magaslott a mostanra 10 ember ölelésével átérhető hársfánk. 130 cm-es magasságban mérve kerülete 647 cm. A 15 hektáron elterülő birtok központi épületének terasza mellett él a kislevelű hárs. Vitéz Lokcsánszky András Tolna megye gyurgyalag-telepeinek kutatása során 1930-ban feljegyezte, hogy a kastély parkja számos gyurgyalag pihenőhelye. A nagy fákon gyülekeznek ősszel vonulásuk megkezdése előtt. 1949 őszétől a kastély szociális otthon lett. Az első kastélylakók a szekszárdi beszakadt szurdik lakói voltak. A hárs ágai mindig is a délutáni levegőzések helyszínéül szolgáltak a kastélyépületben lakóknak, ma idős otthonunk 215 férőhelyes. A kastély terasza 50 éven át az intézményi rendezvények színpadául szolgált, s az ott álló hársfa alatt ültek a nézők, a terebélyes fa levelei ernyőt szolgáltattak a színpad fölé. Az 1950-es évektől a nagyközség a május 1-i ünnepségeket a hársfa alatt rendezte meg. A mintegy kétezer fős település lakosai a szociális otthonban mulattak, és ott fogyasztották el a virslit és bambit, az ott felállított söröző, borozó, kolbászsütő, mézeskalácsos sátor mellett töltötte napját a település apraja-nagyja, közösen az idősekkel. Májusban a megyeszékhely egészségügyi szakközépiskolájának 3. osztályos tanulói adtak műsort évről évre a hársfa alatt. Ugyanúgy az őszi öregek napi rendezvény fellépéseit is a hársfa alatt rendeztük meg a rendszerváltás előtt. Az egyre vastagodó hárs alatt számos ifjú pár készített fotót házasságkötéskor. A hárs egyre nőtt, koronájának nagysága mostanra eléri a kastély méreteit, magassága már a kastélyépület kétszerese. Még a padlásról fotózva sem lehet egy fotóval az egész fát befogni. Intézményünk ősszel 64 éves lesz, a megye legnagyobb szociális intézménye. A hárs olyan fája az intézménynek, melyet a lakók megmutatnak hozzátartozóiknak, és valamennyi hozzátartozó megcsodálja.

Mostanra a hársfa a település egyik jelképe is lett, festőket, grafikusokat és textilművészt is alkotásra ihletett. A pályázatunkban csatolt fotók közül három az 1970-es években készült a hársról, egy pedig textilkép műalkotás a fáról.

Fa elhelyezkedése: 7064 Gyönk, Táncsics u. 472.
Faj: kislevelű hárs
Kora: 260 év
Magassága: 20-22 méter
Törzskerület: 647 cm
Jelölő: HEGYHÁT Integrált Szociális Intézmény 7064 Gyönk, Táncsics u. 472.

További képek kattintás után…

Szavazatok száma: 847 (10. hely)
Kislevelű hárs (Tilia cordata) Európai flóraelem, Írországtól és a Pireneusoktól Nyugat-Szibériáig terjed. Átlagosan mintegy 30 m-t elérő fa. Tipikus elegyfa, majdnem az egész elterjedési területén a tölgyeseket részesíti előnyben. Dús olajtartalmú magja a madarak és rágcsálók számára jelent tartós táplálékforrást. A hárssal elegyes erdő gazdag élővilágnak ad otthont. Szabályos koronájának szépsége, nagy tömegben nyíló, illatos virágai miatt széles körben telepítik. A nyesést, alakítást jól tűri. Az egyik legjobb mézelő. Virága illóolaj-, cserzőanyag- és nyálkatartalma miatt kiváló gyógytea. Az egyik legértékesebb lágy lombos fánk, gyors növésű, nagy fatömeghozamú faj. A fa műszaki tulajdonságai kedvezők, a faipar széles területen hasznosítja.

11. Az abaújvári két hársfa

Az abaújvári nagy hársfát 1889-ben ültették el az abaújvári temetőbe Tóth József tanító és gyermekei (Károly, Gyula és Béla) sírjára. Tóth József tanár úr 38 évesen halt meg gyermekeivel együtt, és a község lakosai emléket állítva szeretett tanítójuknak elültettek egy iker hársfát a sírjára. A hársfa azóta áll az évtizedek sodrásában, zivatarában, és növekszik.

2011-ben Abaújvárra látogatott Németországból Dom Klaus Pogany apát, aki mikor hazatért a németországi Kaufbeurenbe végrendeletet írt és úgy rendelkezett, hogyha meghal, Abaújváron temessék el. Nem is sejtette, milyen hamar jön el halála órája. 2012. 01. 20-án egy ételmérgezés következtében meghalt, és eleget téve végrendeletének az abaújvári temetőben, a nagy hársfa alá temették el. Dom Klaus egy nemzetközi humanitárius szervezet tagja volt, a Szent Lázár Lovagrend tagja, Kamerunban hercegi rangot kapott, és lett Sih Nadra hercege. Dom Klaus életét az afrikai gyermekek megsegítésére tette fel.

Innentől kezdve e hársfa alatt nyugossza örök álmát két olyan lélek, aki a gyerekekért élt: egy abaújvári tanító és egy német pap. Ezalatt a hársfa alatt egybeolvad Afrika és Európa. Ez a hársfa mementó az utókornak, emlék a múltnak.

Fa elhelyezkedése: 3898 Abaújvár hrsz 1 Református Temető
Faj: Hársfa
Kora: 130 év
Magassága: 20 m
Törzskerület: 4 m
Jelölő: Pányok-Abaújvár-Zsujta Református Közösségéért Egyesület

További képek kattintás után…

Szavazatok száma: 679 (11. hely)
Hársfa A hársfák hatalmas, árnyékot adó koronájuk, kiválóan faragható fájuk, mézet adó virágjaik miatt közkedveltek. Erdeinkben bükk és tölgy erdők elegyfafajaként vannak jelen a domb- és hegyvidéki tájakon, jó termőhelyen a 30 méteres magasságot is elérhetik. Jellegzetesek szív alakú, fűrészes szélű leveleik. Kevesen gondolják, hogy az óriás méreteket elérő hársak a legfinomabb szerkezettel rendelkeznek, így vált a legkeresettebb fafajjá a faesztergályozás, faszobrászat területén. Közismert a hársfa tea gyógyító hatása (izzasztó, görcsoldó, nátha gyógyító), a kifejezetten illatos virágokat a virágzás tetőfokán (általában június második felében) kell begyűjteni. Gyors fiatalkori növekedése, szép koronaalakja, hatalmas méretei miatt zöldövezetekben, parkokban nagy közkedveltségnek örvend. Több faja ismert hazánkban. Közülük a nagylevelű hárs a magasabb hegyvidékek, szurdokok fafaja. A kislevelű hárs az alacsonyabb régiókat kedveli, általában tölgyesek üde termőhelyein találkozunk vele. Kifejezetten száraz viszonyokat is elvisel a Dél-Magyarországon honos ezüst hárs, amit Európában több helyen is magyar hársnak hívnak, mivel hazánkban több hibridje, változata is keletkezett, elterjedése itt éri el északi határát. Az ezüst hárs fajtársainál jobban viseli a városok szennyezett levegőjét, ezért egyre több helyen találkozhatunk vele a belterületeken.

Az összes résztvevő 2013

Ide kattintva megnézheti az összes többi pályázaton résztvevőt - ezeket a fákat a zsűri nem választotta be a döntőbe, így nem lehetett szavazni rájuk.

Megnézem a többieket is