Az Év fája 2017

1. Zengővárkony hős szelídgesztenyéje

A Kelet-Mecsekben fekvő Zengővárkony messze földön híres ősi szelídgesztenyéséről, mely a 400 lelkes kis falut körbeölelve mintegy 60 hektáron terül el. A Natura 2000 védettség alatt álló terület különleges természeti érték. Szépsége miatt a híres természetjáró, Rockenbauer Pál ezt a helyet választotta örök nyughelyéül. A zengővárkonyi családoknak a szelídgesztenye biztosított gyarapodást, ezért aztán féltve őrizték, ápolták értékes fáikat. A századok során a gesztenyeművelés tudása mellett a hozzá kapcsolódó történetek, az ősök hagyatékának tisztelete is generációról generációra szállt. A gesztenyefa Zengővárkonyban nem csak haszonnövény, de az évszázadokon átívelő folytonosság jelképe.

Ez a fa azon kevesek egyike, mely a 20. század második felétől a zengővárkonyi gesztenyést érő károkat képes volt átvészelni. Az 1950-es években elvették gazdáitól, szövetkezeti művelésbe került, ahol nem kímélték, nem gondozták, csak termését takarították be. A közeli katonai lőtér őrzésére rendelt katonák felgyújtották, hogy a tűznél melegedjenek. Még hosszú évtizedek után is láthatók a súlyos égés nyomai. Az 1970-es években elérte a világ gesztenyeállományát megtizedelő gesztenye kéregrák betegség, amiből ha veszteségekkel is, de kigyógyult. A fa törzsén végigfutnak a betegség okozta sebek, melyeket lassan körbenő az egészséges kéreg. Ma négy törzsből áll össze a hatalmas lombkorona, melyek egy gyökérről erednek. A hatalmas törzs mellett felnőtt sarjak pótolják ki az elpusztult ágakat, így képez egy koronát. A századokon át minden körülménnyel dacoló fa számunkra példát jelent. A gesztenyefa életereje leküzdötte a bajokat, átvészelte a történelem viharait, ma is élni akar, sarjad, virágzik és terem, mindannyiunk örömére. Megmutatja az összefogás erejét, élni akarása minket is inspirál, példája erőt adhat a betegségben szenvedőknek, és mindannyiunknak a hétköznapok küzdelmeihez. 300 év körüli kora, lenyűgöző szépsége ma már ritkaság, de itt még átélhetjük azt, amit évtizedekkel korábban Fodor András versbe foglalt:
„Aztán egy irtás szélén szívdobbantó varázsként
szétnyílt köröskörül a kerti sűrűség,
és ott álltak előttünk a kócsagszínű csokrok,
a magas égre bomló, virágzó gesztenyék.

Virág, virág az ágon, üstökös, hulló csillag,
fekete éjszakából fölizzó napkelet:
kunkorgó gyenge barkák, tövükből szertehajlók,
lágy ujjukat kitáró, apró gyerek-kezek.

A lombok sátra lángolt, a sok recés levélen
villogva átparázslott a délutáni nap,
a részeg illatokkal derengő levegőben
szédülve jártunk már a hatalmas fák alatt.”

(Fodor András: A várkonyi gesztenyés, részlet)

Fa elhelyezkedése: Zengővárkony, Csondor dűlő, 46°10'51.2"N 18°26'04.6"E
Faj: Szelídgesztenye (Castanea sativa)
Kora: 300 év
Magassága: 15 m
Törzskerület: 5300 cm
Jelölő: Pécsváradért Alapítvány

További képek kattintás után…

Szavazatok száma: 4104 (1. hely)

Az év Hős fája 2017

10. Fonyódi fehér nyárfák

Nekünk nem térkép és nem fejlesztési terep a Balaton-part!
A Balaton körül őshonosnak számító nyárfafélék közül Fonyódon csodálatos, 20-30 méteres, vastag törzsű fehér nyárfák nőttek - mostanáig. Bár a vasútfejlesztés tavalyi megindulásakor a helyi közösségek sokszor kérték a parti ligetek megóvását, 2017 tavaszán a déli parti vasút biztonságára való hivatkozással hatalmas fairtást vitt véghez a vasúti projektért felelős Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. (NIF). Száznál is több értékes fa esett áldozatul a fonyódi másfél kilométeres partszakaszon. A helyiek által Tungsram strandnak nevezett területen a vasúttól távolabb eső fákat is kivágták.

Amikor a helyi közösség képviselői - köztük a Nők a Balatonért Egyesület fonyódi csoportja - magyarázatot kértek a polgármestertől, azt a választ kapták, hogy a fák kivágását a vasútfejlesztés indokolja, továbbá így rendezett sétányt lehet kialakítani a területen.

Mivel a célok és az indokolások ilyenformán összemosódtak, a média tájékoztatást kért a NIF sajtóosztályától. A magyarázat nem adott választ arra a kérdésre, hogy vajon megvizsgálták-e a vasútfejlesztés biztosításának a fák kiirtásán kívül lehetséges egyéb alternatíváját, amit pedig a meredek balatonaligai szakaszon szépen alkalmazott a NIF. Aligán a vasút melletti ligetek nem károsodtak.

A valódi magyarázat - a helyiek szerint - benne rejlik a NIF közleményében is: "Az önkormányzattal egyeztetve ezt a szakaszt úgy alakítjuk ki, hogy a későbbi önkormányzati fejlesztéseknek teret adjunk." A vasúttól távol eső Tungsram strand fáinak kivágásában mindenképpen az "önkormányzati fejlesztés" tűnik vezérlő szempontnak. Az önkormányzat - a helyi közösségek ellenére - annak az általános "fejlesztői" szemléletmódnak adott zöld utat, amely szerint a fákat ki kell vágni, mert a fa "veszélyes". Minél nagyobb, annál veszélyesebb. Egyébként is "útban van", és folyton "költeni kell" a karbantartására.

A fonyódi parti ligetek fehér nyárfái közül kettő maradt meg. Ezt az árván maradt kis facsoportot jelöljük az Év fájának.
A két fa őrzi a helyiek emlékezetében a hajdanvolt ligeteket. Hogy milyen emlékeink vannak?

A helytörténeti kutatások szerint a Balaton-partnak ez a részét a Basch család 1894 végén adta el a fölötte magasodó hegyoldallal együtt Velics Lajos orvosnak, Bihar József hadbírónak és Major Ferenc orvosnak. Bihar Józsefné férje halála után adott el a strandból területet a községnek strand céljából, mivel a falusiaknak nem volt lehetőségük fürdeni, hiszen a sándortelepi és a bélatelepi strand a villasori előkelőségeké volt. Így lett ez a terület a községi strand, amelyet a part fölötti löszfalon kanyargó úton - az északi part bazaltkúpjaiban gyönyörködve - közelíthettek meg a "falu" lakói. Az 1921 körül, a plébániatemplom építésekor készült fotón látszik, hogy a partszakasz látképéhez már akkor is hozzátartoztak a vasút és a part közt nőtt hatalmas nyárfák, köztük az év fájának jelölt, két fiatal, de már akkor is jókora méretű fehér nyár.

Ami a vasútépítőknek és az önkormányzatnak "hullámtörő műtárgy", az nekünk ma kietlen kopasz part. Ami nekik gazdátlan, átázott, veszélyes partszakasz volt, az nekünk stégekkel, kőrakással, uszadékfákkal szegélyezett természetes part, horgászparadicsom, amíg most tönkre nem tették. Ami nekik "időjárásnak kitett", vasútüzemeltetést veszélyeztető akadály, az nekünk árnyat adó, forróságot enyhítő, méteres átmérőjű fáival szemet gyönyörködtető, a jellegzetes Balatoni látképet adó vízparti ligeterdő volt. Aki szeretett arra járni, tekintetével végigsimogatta a fehér nyárfák feketésre repedezett szürke törzsét, derékvastagságú ágait, elnézegette, hogy táncoltatja a szél az ezüstös hátú leveleket.

Kettő maradt belőlük. Őrizzék Év fájaként hajdanvolt boldog nyári napjaink emlékét!

[Technikai információk: A képek a fák környezetét is mutatják, látszik néhány megmaradt tuskó. A támogatások (101 db) emailben érkeztek, archiváltuk őket.]

Fa elhelyezkedése: Fonyód, Tungsram strand, [GPS koordináták: 46,744868 fok É, 17,543804 fok K ]
Faj: fehér nyárfa (Populus alba)
Kora: 80 év
Magassága: 30 méter
Törzskerület: 5 méter
Jelölő: Mihalicz Csilla [1134 Budapest, Dévai u. 22-24. , email: mihaliczcsilla21@gmail.com]

További képek kattintás után…

Szavazatok száma: 566 (10. hely)

Az Országos Erdészeti Egyesület különdíjasa 2017

4. A gyulaji odvas hársfa

Az öreg hársnak valóságos kultusza van a faluban. Az óvodások minden évben alatta töltik a Madarak és fák napját. Átölelik, megszeretgetik a faóriást, megmérik a törzsét, megfigyelik a hangját és a rajta élő állatokat. Az iskolások szívesen rajzolnak alatta vagy ábrázolják őt magát. Egészen különleges kapcsolata van a gyerekekkel...

EGY HÁRSFA MESÉJE

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=908056756001519&set=a.9080557226...

TÉNYEK AZ IDŐS HÁRSFÁRÓL

A gyulaji templomdombon álló hársfát 250 évesre becsülik a faluban élők. Ültetéséről, idekerüléséről pontos, írásos feljegyzések nincsenek, de a templomot körülölelő hársfák az építkezés után nem sokkal kerültek a falu feletti dombra. A templom építését az 1750-60 közötti időre teszik, így becsüljük a hársfa korát 250 évesre. Társai - a többi hársak - kipusztultak, elszáradtak, de ez az öreg fa dacol az időjárással és őrzőként magasodik a falu fölé.
Ha tényleg mesélni tudna, elmondana sok-sok igaz történetet, kisusogna sok-sok alatta szövődött szerelmet, és mosolyogna a sok-sok körülötte játszadozó gyermek boldogságán.
Az öreg hárs átélt számos történelmi kort, látott számos eseményt, vidám és szomorú pillanatot.
Látta az egyre fogyatkozó templomba menőket, a lakosság kicserélődését, látta az elszegényedést, a romlást, lepusztulást. De látja az élni akarást is.
A templomdombi öreg hársfa a falu történelmének valóságos lenyomata. A történelmi korok megtépázták, megalázták, megnyomorították, de nem adja fel. Minden tavasszal újra kihajt, újra ontják virágai a bódító illatot, újra életteret ad a rajta élő madaraknak, rovaroknak.
És a falu lakói is különös tisztelettel, szeretettel néznek a faóriásra. Sokan még emlékeznek arra a valóságos eseményre, amikor az öreg hárs odva egy helybeli fiatalember életét mentette meg.
„ A faluba 1944-ben érkező szovjet katonákat nagy ellenállással fogadták a falu lakói. Ebben a templom melletti odvas fában bújt meg az egyik ellenálló, így menekült meg a büntetéstől, talán a haláltól. A férfi a szovjet csapatok elvonulása után Budapestre menekült, ahol fiatal emberként folytatta életét és sajnos ő sem maradt már többé gyulaji lakos.„ /Fejős József elbeszélése alapján/
Az öreg hársnak valóságos kultusza van a faluban. Az óvodások minden évben alatta töltik a Madarak és fák napját. Átölelik, megszeretgetik a faóriást, megmérik a törzsét, megfigyelik a hangját és a rajta élő állatokat. Az iskolások szívesen rajzolnak alatta vagy ábrázolják őt magát. Néhány éve egy osztály örökbe fogadta. Rendszeresen látogatják, ha kell, ápolgatják, összeszedik leesett gallyait. A templomdomb a hatalmas hársfával ideális keretet adott több alkalommal a március 15-i műsorhoz. Festők, művészek, fotósok szintén szívesen választják témának vagy háttérnek.

Szeretnénk másoknak, máshol élőknek, máshonnan jövőknek is megmutatni a mi hársfánkat, ezért szeretnénk, ha az „Év fája” pályázat segítségével minél többen hallanának róla és érdeklődnének iránta.

Fa elhelyezkedése: 7227 Gyulaj, Iskola u. 2. 46° 31' 41.3724" N, 18° 10' 45.0192" E
Faj: Hárs ( Tilia cordata)
Kora: 250 év
Magassága: 21 m
Törzskerület: 447 cm
Jelölő: A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Galló József Általános Iskola és Magoncka Óvoda óvodásai, iskolásai és dolgozói

További képek kattintás után…

Szavazatok száma: 2134 (4. hely)

Döntős fák 2017

Az Év Fája vetélkedő keretében nem a legnagyobb, legszebb vagy legöregebb fát kerestük, hanem azt, amelyik a jelölőknek valamiért fontos: kapcsolódik hozzá egy helyi történet, találkozási pontot kínál – vagy bármilyen más szerepet tölt be az ott élők mindennapjaiban. A nevezett fák közül a zsűri választotta ki a döntősöket. Ezek vettek részt a nyilvános döntőben, melyben legtöbb közönségszavazatot kapó fa nyerte az Év Fája címet. A döntősök közül választotta ki a zsűri a Hős Fa cím nyertesét, illetve az Országos Erdészeti Egyesület a különdíjas fát is.

Alább a döntőbe jutott fák történeteit olvashatják, az oldal alján kattintva pedig az összes a versenybe nevezett fát megtekinthetik.

2. A nyírbátori tölgyfa

A közösségépítésnek sok lehetősége és kelléke van: lehet ez egy erős lokális kötődés, egy gyűjtemény, maga a hagyomány, a kultúrából kiragadott rész, lehet ez maga a természet, lehet egy fa.
Ami rendkívül fontos, az a kötődés, a folytonosság, aminek összegzése a hűség. Ez az alapja és mozgató ereje egy közösség kohéziójának, az újból és újbóli teremtődésnek.

A középkori építészeti örökségben gazdag történelmi kisváros Nyírbátor önmagában is közösség erősítő. A múltját, jelenét és jövőjét egyesítő erőpontja egy aprócska kis tér az 500 éves, az Ecsedi Báthoriak által emeltetett Református templom, a család ebédlőpalotája, valamint egykori iskolák épületével határolva. E környezet övezte köztéren pompázik a XIX. század végén a Millenium évében ültetett, ma 121 éves kocsányos tölgy. Központi elhelyezkedése miatt ma ez a nyugalmat sugárzó tölgy őrzi az ültetők üzenetét a mindenkori nyírbátoriaknak: emlékezz az elődökre, szeresd, szépítsd a városodat, mert ez mindnyájunk öröksége.
Ez járhatott 1896-ban az akkori döntéshozóknak az eszében, amikor a honalapítás tiszteletére a Református Egyházközség az akkor konfirmáló gyermekközösségével három tölgyfát ültetett a templom előtti téren. Az ünnepség részleteit a jegyzőkönyvek híven őrzik, a gyermekek és azok leszármazottai emlékében azok a pillanatok ma is élnek. Megyesi Ilona anyai nagymamája is ott volt akkor, amikor a téren a konfirmálás után Nánássy tanító úr vezetésével elültették a tölgyfa csemetéket. Ha elhalad a gyönyörű tölgy alatt, nemcsak szépsége hat rá, de feltolulnak emlékei szeretett nagymamájáról, felidéződnek drága édesanyja szavai, vonásai.
A területet időközben többször átrendezték, de a későbbi parképítések során mindig vigyáztak a milleniumi tölgy épségére. Törekedtek arra a mindenkori döntéshozók, hogy környezetének szerves része legyen.
A fa jelenléte része az egyházközösség történetének, a tér köré épült általános iskola és gimnázium öreg diákjait ifjúságukra emlékezteti. Alatta gyülekezik fél évszázada a Nyírbátori Zenei Napok ünneplőbe öltözött közönsége, előtte vonulnak el a templomba az 1479-es kenyérmezei csata törökök feletti győzelmének emlékünnepségére igyekvők. Tisztelegnek a törökverő Báthori István szobránál – amelyet 1969-ben készítettek,és állítottak a fa alá -, hogy azután megkoszorúzzák a hős,templomban lévő sírhelyét. A tölgyfa körül kialakított tér, Báthori Gábor erdélyi fejedelem és Tinódi Lantos Sebestyén haditudósító szobrai a 738 éves város történetének nagy pillanataira emlékeztetnek.
Ez a különös mikroklímájú helyszín, a maga hangulatával ösztönösen vonzza ma is a nyírbátoriakat. A családok szívesen üldögélnek a tölgyfa körül sorakozó padokon, játszó gyermekeikre figyelve, de itt adnak találkozóhelyet a történelmi Báthori emlékeket felkereső turisták, erőt gyűjtve a további felfedező sétákhoz. Óvodások hancúroznak a parkban, szeretettel ölelik meg közösen a tölgyet. Iskolai osztályok, végzős diákok készítenek közös fotót alatta feledhetetlen emlékül.
Gyakran látni festőket, akiket megihlet a szélesen boruló tölgyfa korona, a mögötte látható fa harangtorony. Kisiskolások készítenek róla rajzokat, festenek képeket. A rajzórai és szakköri foglalkozások tudatosan is megfigyelt témája a fa. Képesek voltak kifejezni és megjeleníteni, mindezt a legegyszerűbb technikai eszközökkel: páccal, vízfestékkel, színes ceruzával.
2014 végén Farkas Anna festőművész, Megyesi Ilona és Tanyik József kezdeményezését felkarolva dr. Báthori Gábor képviselőtestületi tag javasolta a tölgy védetté nyilvánítását. A kezdeményezők ötletüket a városlakók mintegy félszáz támogató aláírásával támasztották alá. 2015. május 17-én a konfirmációt követően az egyházközség tagjai, a konfirmáló gyerekek, a városlakók, a képviselőtestület tagjai és a kezdeményezők ünnepélyes keretek között hivatalosan is védetté nyilvánították a tölgyet.

Fa elhelyezkedése: (település, utca, házszám, esetleg GPS koordináta): Nyírbátor, Édesanyák útja hrsz.: 2508, GPS koordinátái: É: 47 fok 51 perc 0.5 másodperc (47,83711624265), K: 22 fok 04 perc 57 másodperc (22,13615409835).
Faj: Kocsányos tölgy (Quercus robur)
Kora: 121 év
Magassága: 14 m
Törzskerület: 310 cm.
Jelölő: Nyírbátor Város Önkormányzata

További képek kattintás után…

Szavazatok száma: 3764 (2. hely)

3. Ősi gubacsi testvérfák

„Ősi Gubacsi Testvérfák”
Két gyönyörű platánfa található Pesterzsébeten, melyet még az egykori Erzsébetfalva elődjén, Gubacs pusztán telepítettek kb. 1860-ban. A pesterzsébeti két platánt az egykori Magyarszéki Rédeky Redl Alajos garibaldista főhadnagy birtokán-birtokának bejáratánál ültették, ott nevelkedett évek során a két platánfácska.
A mai Szent Imre herceg útja és Dobos utca sarkán áll a két csodás faóriás, melyben az erzsébetiek és környékbeliek kb. 157 éve gyönyörködhetnek.
Erzsébetfalván 1868-70-ben jelentős birtokparcellázások történtek. Ekkor vettek a környéken 5-10 holdas birtokokat Jókai Mór, kölcsei Kende Kánut, sáfordi és jobbaházi Török Flóris és itt kapott ajándékba kossuthfalvi földterületet Kossuth Lajos is, aki a telket nem vette igénybe, hanem egy 1848-as honvédárvának ajándékozta. Nagyságos Rédeky úr a villája mellett, a birtokán családjával csodás növényzetet alakított ki platánokkal, fenyőfákkal, rózsaligettel, szőlőstelepítvényekkel, virágos kertekkel. Gyönyörködtek a fákban és ebben a két platánban is. .
Ha a környéken sétálunk, gondoljunk arra, hogy valamikor milyen gyönyörű csendes, erdős birtok volt itt. Itt élt tehát 44 évig magyarszéki Rédeky Alajos ill. családja, akik a híres Kossuth Lajos, kölcsei Kende Kánut, Jókai Mór, Garibaldi tábornok, Türr István tábornok és a többi híres ember jó ismerősei-kortársaik voltak.
Természetesen a ma Rédeky birtoka nagyon megváltozott, sok utca, kisebb telkek, épületek, házak találhatók rajta. Az utókor azonban megőrizte ezt a két fát és igyekszik gondját viselni. Különlegesnek mondható, hogy nem parkban és erdőben, hanem lakott területen, ahol állandó autóközlekedés és forgalom van, ilyen sokáig hatalmas fák megmaradjanak. Ez a két gyönyörű platánfa rendíthetetlenül őrzi az egykori Gubacs-puszta, Erzsébetfalva, Kossuthfalva hagyatékát és emlékét.
Szájhagyomány útján ismert, hogy a II. világháborúban a repülőgépek tájolásra is használták a két faóriást.
Becsléseink alapján a pesterzsébeti városi utcai platán ikerpár viszonylag jó állapotú utcai fapáros. A két fa telepítése idején nagyobb birtokhatár választóvonalán volt, mindig építési területhatárt jelentett és ma is utcaválasztó faegyüttes.
A két gyönyörű platánfánk bizonyos értelemben veszélyeztetett helyen van. Néhány fotón "kiphotoshopolták" a vezetékeket, de igazoltan látszik, hogy számos elektromos és távközlési vezeték van a területen. Továbbá utcai közműhálózat és állandó városi közúti közlekedés nehezíti a fák dolgát. A két fa a sokévi megváltozott utcai, népesedési, közlekedési, építkezési követelményekhez hősiesen és kiválóan alkalmazkodott Ennek alapján javasoljuk, hogy az "Év fája" versenynél a "Hős fa" címre is nevezzük be platánjainkat.
Véleményünk szerint Pesterzsébet ősi platán testvérpárja teljes fővárosi védettséget érdemelne. Javasoljuk, hogy a fák „Ősi Gubacsi Testvérfák” nevet kapjanak, továbbá a fatestvérek komolyabb állapotfelmérő szakmai vizsgálatban és fakezelésben is részesüljenek.
Pesterzsébet lakóinak sok szép emléke fűződik a két platánfához. Van, aki itt ennél a két fánál randevúzott, itt csókolták meg egymást először a későbbi férjével. Van, akinek a mindennapi munkába vezetett erre az útja és van, aki gyermekkorára emlékszik. A fák melletti téren játszottak és emlékei szerint a fák törzse már akkor is hatalmas volt, csak hárman tudták körbe fogni.
Pesterzsébet lakói hosszú évek óta óvja, védi és szeretettel figyeli, gondozza a hős Ősi Gubacsi Testvérfákat.
Tudomásunk szerint a fák 2003. óta a Pesterzsébeti Önkormányzat védettségét élvezik, „Védett fákká” nyilvánították őket, gondozásuk is ennek fényében történik.

Erzsébetfalva 1870-ben alakult meg, ez a két platánfa azóta is emlékeztet a megalakulásra, arra, hogy 140 éves a településünk, ennek megfelelően ápolják, gondozzák és vigyáznak rá a kerület lakói, akiknek fontos történelmünk és hagyományaink megtartása.
Kérjük a testvérplatánok ez irányú kiemelt támogatását és ehhez sok szavazatot.

Fa elhelyezkedése: 1204 Budapest, XX., Szent Imre herceg utca - Dobos utca 21. sarok: 1. fa: x654815 y232650, 2. fa: x654822 y232643
Faj: Platán 2 db
Kora: 135 - 155 év
Magassága: 26 és 22 méter
Törzskerület: 510 és 420 centiméter
Jelölő: Rumy László Jánosné

További képek kattintás után…

Szavazatok száma: 2230 (3. hely)

5. A szentkirályi hazaváró nyár

Várhat még a Szentkirályi Hazaváró Nyár
A megsemmisítés árnyéka vetődött a szentkirályi puszta legnagyobb fájára, a Jász úti iskola melletti nagy nyárfára. A Kecskemét melletti Szentkirály Önkormányzatát az elmúlt év őszén értesítette az Állami Közútkezelő Kht., hogy a nyárfa jelenlegi állapotában veszélyes a lombkoronája alatt közlekedőkre. Pusztánk, községünk, büszkesége a nem mindennapi famatuzsálem. Az igaz, hogy a fa Szentkirály közigazgatási területén áll, de a műút a hozzátartozó útpadkával, árokkal együtt a Közútkezelő tulajdona, akinek kötelessége, hogy a közlekedőkre veszélyes akadályt elhárítsa, megszüntesse. Mi szentkirályiak csak szép szóval, kéréssel tudunk fordulni a tulajdonoshoz a fa megmaradása érdekében.
Fehér nyárfánk (populus alba) életkora 100 év körüli. Ennek a fajnak életkorára nincsenek irodalmi adatok, magassága azonban elérheti a 36 métert is. Községünk legidősebb lakói is csak „nagy nyárfának” ismerték. A Szentkirály Évszázadai kiadványban 1914. szerepel ültetési időpontnak. Az akkori Kuti kocsma melletti frissen készült Kecskemét-Tiszaugi révet összekötő köves út néhány száz méteres szakasza lett ezzel a fafajjal beültetve. Egy 1934-es jeges vihart azonban csak ez a faegyed élte túl. Az úton közlekedők közül bizonyára sokan rácsodálkoznak a természet ezen ritka csodájára. Mi naponta köszönünk el Tőle munkába menvén, és derül fel az arcunk hazafelé jövet: itthon vagyunk! Nem nagy képzelőerő kell, hogy a fa alatt már legalább tízmillióan elhaladtak. Országunkban talán nem büszkélkedhet egyetlen fa sem ezzel a számadattal. Évtizedekig szerepelt hivatalosan, de sokszor ma is ezt tekintik tájékozódási alappontként. A fa bekerült községünk értéktárába is.
Mindezek mellett tudomásul kell vennünk, hogy nyárfánk élete véges. Hasonló kort ez a faj nagyon ritkán ér meg. Önkormányzatunk rendelte meg a fa műszeres állapotfelmérését. Ennek eredményeként nézzük az ún. Radó szerinti felmérési adatokat és annak EU-s szabvány szerinti kiértékelését, illetve javaslatait. A műszeres és vizuális felmérést Ócsvári Gábor végezte 2016. április 18-án. A fa magassága: 29 méter, törzsének átmérője 154 cm. A törzsön kéregsérülés, korhadás, odvasodás látható. A felszíni gyökérzet is sérült. A koronában száraz ágak és sérült vázág, valamint ágtörések találhatók. A fa életképességi és ápoltsági osztályzata a Radó-féle módszerrel egyaránt 3-ast kapott. A mérési eredmények alapján indokolt a kétévenkénti rendszeres vizsgálat, a korona gallyazása, a vázágsérülések kezelése. A fa biztonsági faktor száma 197 % (150 % alatt a fákat kivágásra javasolják). A fa jelen állapotában, a javasolt kezelések elvégzése nélkül veszélyes.
A teljes szakvéleményt eljuttattuk a fának is helyet adó terület gazdájának, a Magyar Közút Nonprofit Zrt. Bács-Kiskun Megyei igazgatójának azzal a testületi kéréssel, hogy a fa kivágására lehetőség szerint egyelőre ne kerüljön sor. Dr. Sztana Zoltán igazgató úr minap érkezett levelében arról tájékoztat, hogy a szakvéleményt figyelembe véve a szükséges ápolási, állagmegóvó munkálatokat szerződtetett szakvállalkozóval elvégeztetik.
Sokunk reménye vált ezzel valóra, hogy a szakszerű kezelések eredményeként a Nagy Nyárfa még sokáig várhatja falunk lakóit Haza.
Igazgató Úr! Köszönjük.

A második fotót készítette: Verebélyi Gábor - lcafe.hu.

Fa elhelyezkedése: Szentkirály 4622. j közút 7-8 km szelvény között az egykori Jász úti iskolával szemben
Faj: Fehér nyár
Kora: 100
Magassága: 29 méter
Törzskerület: 480 cm
Jelölő: Szentkirály községi önkormányzat

Szavazatok száma: 1184 (5. hely)

6. Imrehegyi terebélyes eper

Az Imrehegyi terebélyes eper, a település legidősebb fája, körülbelül 140 éves. Az 1800-as évek végén ültethették. Különlegessége a törzskerület, hiszen az egy gyökérből fakadó különváló vastag törzset, ha együttesen mérhetnénk meg 800 cm-t is kitenne. Így a különvált törzsek törzskerülete együttesen is 800 cm.
A fekete eperfa a mai Tulahomoki major területén áll, amely régen "sövényes majorként” is emlegetett terület volt. Mégpedig azért, mert a fához közeli kút oldalfalát nem téglával rakták ki, hanem sövényt használtak. A kúthoz jószágokat hajtottak itatásra, miközben a gulyás a fa alá húzódhatott a rekkenő hőségben. Major pedig azért volt, mert a papok birtoka volt, az is lehet, hogy a fát is papok ültethették. Az emberek ennek történetét nem tudják már, hogy a papi birtokon felépített cselédházak, tanyák udvarában állt ez a fa, vagy pusztában álló fa volt, egy gémeskúthoz nem messze.
A fa egész életében különböző szerepet töltött be, jóval többet, mint általában egy tanyaudvarban felcseperedő eperfa, amely gyümölcsöt terem, és hűvöst, árnyékot ad.
Az Imrehegyi terebélyes eper gazdag történettel rendelkezik. Az idős emberek, akik hallottak róla vagy a közelében éltek, a legtöbben úgy tudják, fekete epret termett valamikor, de nagyon keveset. Az egyik hajdanán arra lakó 85 éves lakos, aki naponta járt oda, hogy az eperfa vastag ágán lengő hintába ülhessen, ez a fa mindennapos élményt jelentett számára. Elmesélte, hogy emlékszik arra, hogy a II. világháború ideje alatt a fa terebélyes lombja alatt katonák húzódtak meg néhány napig és tábori konyhát alakítottak ott ki. Orosz katonák is odamentek a fa alá hűsölni.
A fa nemcsak pozitív emlékeket őriz, történt a fa alatt egy tragédia is. A katona úgy esett le ott lováról, ahogy a ló ledobta, hogy ott meghalt.
Az 1960-években a Kossuth Termelőszövetkezet határban dolgozó munkásai a terebélyes eperfa alatt ebédeltek nap, mint nap.
A fa szerepe az elmúlt 10 évben teljesen megváltozott, a fa népszerűsége, a közösségben betöltő szerepe megnőtt. A fa népszerűségét az is növeli, hogy védetté nyilvánított természeti terület közelében van, ahova szintén érkeznek csoportok, hogy a védett növényeinket megnézzék.
A papi világot követően az ezen a területen felépített parasztházakban laktak még emberek, és ma is laknak. Az a terület, amelyen a fa áll és az ahhoz közeli ház állami tulajdonban volt. A fára az emberek ügyet sem vetettek sokáig. Körülbelül 15 évvel ezelőtt egy vállalkozó jött arra, és az ingatlant megvásárolta és a terebélyes eperfát gondozásba vette. A környékét gyönyörűen kialakította, mesterséges tavat épített köré, a tavat fahíd és a tavat övező kaktusz ültetvény díszíti, valamint a tóban növények ( tavirózsák) díszlenek. A fa alatt padok és 3 faasztal van elhelyezve. A fához csoportok érkeznek, klubfoglalkozásokat tartanak és sakkpartikat valamint beszélgetések és dalolások folynak a hűst adó terebélyes lomb alatt. Az általános iskolások évente kerékpártúra keretében kilátogatnak oda. Az alsó tagozatos tanulók felfedezték a tóban, hogy halak is vannak. Ez egy újabb élményt jelentett nekik, még halászhattak is.
A fa többször volt már vetélkedő színhelye is, legutóbb az Európai Hét egyik feladatában szerepeltettük. Évente bevezettük a tavaszi, nyári Telihold éjszakai túrát, a végállomás több évben is az Imrehegyi terebélyes eperfa volt. Ez közel 10 km-es utat igénylő túra. A 25 tagból álló csoportot a fa alatt sekélyre épített sütögető hely biztosításával éjszakai szalonnasütési lehetőség várta. Az egyéni túrázók, akik a szomszéd településekről érkeznek szintén meglátogatják. A fa életkorát próbálták műszerrel bemérni, a fa üreges belseje miatt ez nem járt sikerrel. A fa törzsén is láthatók korhadás jelei. Ez miatt csonkolni is kellett, ami a képen is látható. Szeretnénk a fát ettől megvédeni, a megóvásáért a közösségünk mindent megtesz.

Fa elhelyezkedése: 6238 Imrehegy, Szarkás 138.
Faj: eper
Kora: 140
Magassága: 1800cm
Törzskerület: 800cm
Jelölő: Szőke Menyhértné

További képek kattintás után…

Szavazatok száma: 961 (6. hely)

7. A délegyházi vadkörtefa

A kb. 450 éves vadkörtefa Délegyháza Község címerében is benne található és 1999. év óta helyi védettséget is élvez. A nép hagyománya szerint a tatárjárás idejében ennek a fának az elődjének árnyékában pihent meg az akkor Magyarországon portyázó tatár sereg fővezére Batu kán. A kán a fa hűvös árnyékában verte fel sátrát és itt ülve hozta meg az elítélt magyar rabok halálos ítéletét. A hagyomány szerint a kivégzett rabokat gúlába rakták, mivel akkoriban "felfelé" temetkeztek. A régi temetőt "Taligás dombnak" nevezték el, amely a mai napon is megtalálható Délegyházán, a vadkörtefától mintegy 500 m-re a volt Görgey birtok szomszédságában. Elbeszélések szerint a talaj itt a mai napig üregesen kong a korábbi temetkezések miatt. Az utóbbi években a fa állapota sokat romlott, az időjárási tényezők miatt egy ága le is tört, így önkormányzatunk 2014.évben elvégeztette a FAKOPP 3 D műszeres vizsgálatot. Mivel a vizsgálat megállapította, hogy a villásan elágazó és kettéhasadt törzs mindkét része odvas, így a két törzset két-két menetes szárral összefogatták a teljes széthasadás megóvása érdekében. A fa két, majd három irányból alátámasztást " mankót " is kapott. A falu lakosai annyira szeretik az öreg fát, hogy a vihar által letört ágat sem dobták ki, hanem abból Délegyháza kitüntetett polgárainak készítenek emléktáblákat és egy emlékoszlop is kialakításra kerül belül, amelyet a régi Piróth Kastély (jelenleg Művelődési ház) udvarán helyezünk el.
A tavalyi évben még termést is hozott az idős fa, melyről fénykép is készült.

Fa elhelyezkedése: 2337 Délegyháza Vadkörte fa utca vége
Faj: Pyrus pyraster vadkörtefa
Kora: 450
Magassága: 6 m
Törzskerület: 81 cm
Jelölő: Délegyháza Község Önkormányzat

További képek kattintás után…

Szavazatok száma: 905 (7. hely)

8. Horvátnádaljai platánfák

Horvátnádaljai Platánok
Vas megye nyugati részén, Körmend szomszédságában fekszik Horvátnádalja, a Rába-völgye jellegzetes síkvidéki települése. Vályi András " Magyar Országnak leírása" című, 1796-ban megjelent művében a következőket írja: "Nádallya. Horvát és Magyar Nádallya. Két falu Vas Várm. földes Uraik H. és G. Battyány uraságok, lakosaik katolikusok, fekszik H. nádallya Körmendhez közel, és annak filiája, amá pedig Szent Királynak szomszédságában és annak filiája , fölgyeik középszerűek, vagyonjaiknak eladásokra meglehető módgyok van." A II. József idején készült első katonai felmérés (1782-1785) országleírásából és a térképről ismerhetjük meg a községet. Fényes Elek "Magyarország geográphiai szótára" című , 1851-ben .-ben megjelent műve azt írja," Horvát-Nádalja, horvát falu, Vas megyében, Körmend mellett, 583 kath lak. Földje termékeny; rétjei kövérek. F. u. h. Batthyáni." Mohl Adolf szerint a mohácsi vész után a déli népek hatalmas tömegekben költözködtek a megritkult Dunántúlra, s újra benépesítették a részben lakatlanná lett falvakat. A letelepedést az 1646. évi körmendi úrbéri összeírás jól mutatja. Horvátnádalja 1595-ig az Erdődy család birtokában volt, 1606-tól került a Battyány család birtokába, de 17. század közepétől, kb. 100 évig a Francsics, ill. a Niczky családnál, a szomszédos Magyarnádalja birtokosánál volt zálogban. A Körmendtől délnyugatra fekvő közeli település a határában fekvő Pinka partjának nádasairól kaphatta nevét. Horvátnádalja 1969-ig önálló település volt. Ekkor csatolták Körmendhez, azóta teljesen összeépült a várossal. A horvátnádaljai templomot 1745-ben emelték a Szent lélek Úristen tiszteletére.
A templomot körül ölelő szép kert, nevezhetjük templomtérnek, az idelátogatók számára nagyon sok látnivalót kínál. Lenyűgöző látvány a két hatalmas platánfa a bejáratnál, mintha fogadnák az ide érkezőket. Mindenki megcsodálja a fákat. Hány évesek? Ki ültette őket? Talán egyidősek lehetnek azokkal a horvátokkal, akik menekültek a török elöl, és lassan kezdtek beszivárogni a községbe. Mindenképpen nagyon régiek.
Ha a fák mesélni tudnának, elmondhatnák, hogy őseink hogyan éltek, mit csináltak, mivel töltötték napjaikat. Vajon hányszor álltak meg itt a fák előtt és a fák hallgatták örömeiket, bánataikat. Tudhatnánk, hogy mi volt fontos őseinknek, az itt élőknek, milyen volt sorsuk? De jó volna, de szép volna......
A múlt századok tanúi ők! Hatalmas termetükkel, méltóságteljesen, őrzik, védelmezik a templomkert nyugalmát és az itt elhelyezett emlékműveket. Egyedülálló nevezetessége a templomtérnek a "Házaspárok útja". Melynek fő szimbóluma a két platán! A két platán szinte fogadja és vezeti az idelátogatókat a Házaspárok útjára: a két fa koronája összeér, mintha a házasságot szimbolizálná, a férfi és a nő egységét, ahogy Isten eredetileg elgondolta. Talán egyik a nő a másik a férfi és koronájuk összeér.....
Kis István Mihály: Éveim szobra, Platán
Éveimet összegezve látom
régi platán lombos ágain;
felöltötte elmúlt ifjúságom,
lomja közé zárta álmaim.
Óriási méreteket öltött,
falum fölé nőtte ki magát,
felidézem az alatta töltött
meghitt órák szerelmes szavát.
Életszobrot látok, ha felnézek,
vastag törzse áhítatban él,
nyújtózik az ága, melyben élek,
ég felé tör, fölötte a cél.
Gondolatban én is arra tartok,
célom egyre fényesebben int;
útra készen áll e régi dalnok,
hívó jelre vár, a szó szerint.
Vigyáznunk kell értékeinkre és nemcsak a saját hanem közösségünk értékeire is! Ezt eddig megtették a falu lakói, a hívő közösség, vigyáztak a fákra, óvták őket, évente tisztították lehullott lomjaikat és várták, várják a tavaszt mikor újra és újra zöldellnek. Szeretnénk megóvni a horvátnádaljai fákat az utókornak, hogy gyermekeink, unokáink is csodálhassák szépségüket. Ezért szeretnénk nevezni az Év Fája versenyre a mi platánfáinkat, melyeket (védelmük érdekében) mi méltónak tartunk erre a címre!

Fa elhelyezkedése: Horvátnádalja, Nádaljai u. 22.
Faj: Platán
Kora: 300-400 év
Magassága: 30 m felett
Törzskerület: 526 cm és 352 cm
Jelölő: Pelok Vera és támogatói

További képek kattintás után…

Szavazatok száma: 838 (8. hely)

9. Vörösvári vén eperfa

A Vörösvári vén eperfa
Pilisvörösvár legöregebb fája egy eperfa, ami a németek Pilisvörösvárra történő letelepedésével, és a katolikus plébániatemplom építésével egyidős. A helyi hagyomány szerint a fát 311 éve, a katolikus templom építésének megkezdésekor (1703) ültették.
A fa a helyi iskola és a templom mellett áll. A helyiek már nem is emlékeznek rá, hogy mi okból ültették el generációkkal ezelőtt, de azt tudják, hogy több évszázada áll ott rendíthetetlenül. Mára már kész fa-óriás lett: törzse olyan vastag, hogy még 3 felnőtt is kevés, hogy átölelje és olyan magas, hogy nincs is párja. A vörösváriak megbecsülésük jeléül védetté nyilvánították és kerítéssel vették körül, hogy még unokáik is csodálkozással vegyes áhítattal figyeljék. Ráadásul ez a fa nem csak árnyékot ad tavasszal és nyáron, hanem védelmet nyújt ősszel széllel-esővel szemben, és finom termésével is megajándékozza az arra járót.
Sok állat választotta lakhelyéül ezt a nem éppen mindennapi fát: a fán egyaránt élnek harkályok, és cinegék is. Az előző évtized közepéig egy macskabagoly család otthonaként is szolgált.
A fa az évszázadok során a pilisvörösvári élet szerves részévé vált, az iskolákban a rajzórák keretében szinte minden gyerek feladatul kapja a fa lerajzolását – az idei rajzokból néhányat mellékelünk is. Vörösváron az 1970-es években piac működött a fa körül. Szerdánként és péntekenként helyi kofák árulták saját termékeiket (pl.: tejfölt, túrót, virágot, mákot, savanyúságot stb.). A régi hagyományt megőrizvén a szőlősgazdák a mai napig ott árulják zamatos gyümölcseiket szeptemberben.
Idén májusban, a Madarak és Fák napján itt, a vén eperfánál találkoztunk, ahol a vörösvári gyerekek által készített papír madárkákkal ünnepeltük ezt a jeles napot. A találkozónkból szeretnénk hagyományt teremteni, s minden évben itt ünnepelni a Madarak és Fák napját.
Az eperfát valószínűleg azért ültették, mert zsenge leveleit akkoriban a selyemhernyó tenyésztéséhez használták, tápláléknövényként nagy mennyiségben gyűjtötték. A falvak és tanyák udvarának elengedhetetlen kelléke volt a büszkén magasodó eperfa, mert ez a fa jól érzi magát a ház körül, meleg, védett helyen. A korabeli Magyarországon való elterjedését jól jelképezi, hogy amikor Arany János megénekelte a Családi kört, nem feledkezett meg az eperfáról sem, amely feketén bólintgatva terjeszti ki árnyékát a családi ház fölé.
Bizony ez a barátságos óriás sok játéknak és derűs pillanatnak lehetett tanúja az eddig eltelt 300 év alatt. Szerelmek szövődtek alatta, fiúk mérték össze erejüket, itt döntötték el az iskolában kialakult vitákat. Reméljük, még sokat fog látni és sokáig lesz lehetőségük az embereknek, hogy nézhessék és csodálhassák. Ezt az eperfát nem is annyira a kora, hanem az emberek fához fűződő szép emlékei emelhették fel oda, ahol most van.

Irodalomóra a 300 éves eperfa alatt
A 80-as évek elején a Templom téri általános iskola magyar irodalom és nyelvszakos tanára voltam. Két kisgyermek édesanyjaként mentem vissza tanítani, és tele voltam lelkesedéssel, a gyerekek iránti szeretettel, megértéssel, a szakma iránti alázattal. Amennyire csak tudtam, igyekeztem az óráimat feledhetetlenné tenni és élni a váratlan élmény emlékezetmegtartó erejével.
Egy májusi napon az első becsengetés előtt bekopogtam az idős igazgató úrhoz és engedélyt kértem, hogy az akkori 8. osztállyal elhagyjuk az iskola területét. Kicsit furcsállotta ugyan, de rábólintott, így történt, hogy az irodalomórát kint tartottuk az eperfa alatt.
Már nem tudom, mi volt a tananyag éppen, de azt igen, hogy felemlegettük Csokonai Vitéz Mihályt, aki Debrecenben, a Nagyerdőn tanítványaival együtt verselve, énekelve így tartotta az órákat.
A szokatlan helyszín, és a vastag törzsű, vén eperfa még a legvásottabb gyerekekre is nyugalmat parancsolt. Kellemes, élményteli órát töltöttünk a szabadban. Számomra felejthetetlen emlék, remélem, a diákjaim is szeretettel idézik fel néha!

Fa elhelyezkedése: Pilisvörösvár, Templom tér
Faj: Morus alba (fehér eper)
Kora: 300
Magassága: 9
Törzskerület: 482
Jelölő: Szebb Környezetünkért Egyesület, Pilisvörösvár

További képek kattintás után…

Szavazatok száma: 809 (9. hely)

11. Hőssé ítélt miskolci mocsárciprus

Hogyan tesz a hatalom egy védett fát hőssé Miskolcon
avagy hogyan nem sikerült érvényesíteni legmagasabb szinten sem a természetvédelmi jogszabályokat

Talán van, aki emlékszik a 2011. évi Hős Fa választásra, ahol döntőbe jutott egy miskolci, évtizedek óta helyi természetvédelmi védelem alatti mocsárciprus. A fa jogszabály által védett tenyészterületén, a koronája alatt, a törzsével szinte érintkezve egy gépkocsitároló átépítésére adott ki a helyi építési hatóság építési engedélyt, figyelmen kívül hagyva a vonatkozó természetvédelmi kezelési terv előírásait is. Az építkezés megakadályozására többen a jogszabályok adta kereteken belül felléptek. A tizenhárom éve tartó eljárás első kétharmadát a 2011-es Hős Fa legjobbjai közé beválasztott nevezése részletesen összefoglalja: (http://evfaja.okotars.hu/fa/2011/miskolci-mocsarciprus)
Azóta sok víz lefolyt a miskolctapolcai Hejő patakon, a jogi herce-hurca tovább folytatódott, ez mára teljes kudarccal végződött a fa és a természetvédők számára. Ezt hírül adta a következő cikk részletesen is:(http://greenfo.hu/hirek/2017/04/04/jogi-szelmalomharc-egy-miskolci-vedet...)

A fa egyik tulajdonosa és a miskolci zöldek csak kapkodták a fejüket az építkezés mellett felsorakoztatott „szakértők” által leírt és szóban is előadott véleményeik jogszerűtlenségei és szakszerűtlenségei hallatán, pl. nem található a fa törzsétől egy-két méterre gyökér (a ki tudja ki által készített 4-5 cm-es fúrólyukban), állításuk szerint a ma kb 85 éves fa növekedését évtizedekre biztosítja a törzs és a fal közötti 20 cm-es távolság. Lesöpörték az előterjesztett védelmet biztosító jogszabályok konkrét előírásait, a fa felszínen lévő (légző)gyökerek érintettségét bemutató fényképeket-szerintük- illetéktelen készítette, mintha más kezéből a fénykép a helyszínről mást mutathatna. Álláspontunk szerint az ellenérdekelt fél által fizetett „szakértő” leírta:”bármilyen fa, így a mocsárciprus gyökérzete sem törekszik felfelé”. Kedves mocsárciprus ismerők, mit érdemel ezt a véleményt kiadó, magát kompetensnek valló? Hát a felszín fölött meglévő és számban is gyarapodó légzőgyökerek? Ennek a szakértőnek a véleménye számított! A védettség célját szolgálja a máshol is felépíthető garázs? A koronarendszer védelme prioritás a fa védelmét szolgáló hatályos jogszabály szerint. Az érintett ágak nem tartoznak a koronarendszerhez? A légzőgyökerek nem tartoznak a fához? Időben meddig kell védeni egy természeti értéket? „Néhány évtizedig”, mint rögzítik, vagy ebben az esetben a biológiai élete végéig?

Ki és mi vezérelte a fa alatti építkezés jóváhagyását? Hát itt tart a helyi természetvédelem? Így teszik hőssé a védett fát? Gondolkozzanak el, miért írta le egy élővilág-védelmi szakértő a véleményében: „Ugyanakkor nem kétséges számomra, hogy a garázsbővítés meg fog valósulni, ugyanis az ember átalakító tevékenysége napjainkban prioritást élvez még egy védett természeti érték megóvásával szemben is”. Nagyszerű: vonjunk vissza minden, környezetünket védő törvényt, jogszabályt, kezelési tervet, mert van aki eldönti, hogy mi a prioritás! Az aktuális döntéshozó! És ki az? Hát a hatalmas (hatalommal rendelkező) ember! Hogy én, mi nem lehetünk azok megalapozott jogszabályokkal és szakmai felvértezettséggel? A példa szerint nem.

Igen közel van az építkezés megkezdése! Közeledik a hőssé avatás!

Fa elhelyezkedése: Miskolc Szathmáry Király Pál utca, valamint ugyanezen utca 6. és 8. számú ingatlanai
Faj: Mocsárciprus (Taxodium distichum
Kora: 85 év
Magassága: 18 m
Törzskerület: 305 cm
Jelölő: Mohos Zsolt

Szavazatok száma: 553 (11. hely)

12. Hevesy György ciprusfája

Sülysáp tápiósápi részén, a város legnagyobb közparkjában tölgy- és juharfákkal övezve áll egy hatalmas ciprusfa.
Különleges látvány, hiszen a mocsári ciprus idegen ebben a környezetben. A tőle néhány méterre lassan csordogáló Tápió vize több mint egy évszázada táplálja bőségesen, ezért – mondhatjuk – igen otthonosan érzi magát a nedves talajú Hevesy parkban.
Árnyékában ma gyerekek játszanak, de régen sem volt ez másként, hiszen évtizedek óta játszótér e terület, kedvelt sétálóhely, ahol a helyiek mindig büszkén állnak meg a hatalmas törzsű ciprus tövénél, és elmesélik barátoknak, gyermekeknek, sülysápiaknak és idegeneknek, hogy ezt a fát egy Nobel-díjas tudós ültette.
Hevesy György családja az 1900-as évek legelején vásárolta meg a később a családról elnevezett úri kastélyt, ami az akkor még különálló Tápiósáp központjában állt. A későbbi Nobel-díjas Hevesy György akkor még középiskolás fiatalként segédkezett a mára már közel 4 méteres törzskerületű, 30 méter magasra nőtt fa csemetéjének ültetésében. Elhatározták ugyanis, hogy a klasszicista kastély mellett botanikus kertet alakítanak ki, ami az 1900-as évek Tápiósápjának különleges és szemet gyönyörködtető látnivalója volt.
Idős helyi emberek elbeszéléseiben él az a történet, amikor az 1950-es évek derekán, a park fái majdnem az elhagyott és az enyészeté lett nemesi birtokok sorsára jutottak. A már akkor is terebélyes lombú fákat ugyanis egyesek kiszemelték tűzifának, mondván, ez már senki földje (hiszen az elvadult, elhanyagolt kert egy egyszerű kis erdő látszatát keltette).
Amikor ez a szándékuk kitudódott, néhányan, akik még dolgoztak is a kertben az uraság idején, végül sikeresen lebeszélték a favágásra indult embereket, hogy hagyják meg ezt a különleges fát. Azt mondták: „ha már a család által elvesztett kastély nem is, de legalább ez a fa hordozza az egykori tápiósápi lakos Hevesy György emlékét”.
Azóta a Hevesy-kastély épületébe általános iskola költözött, a falon emléktábla figyelmeztet a Nobel-díjas kémikus sülysápi (tápiósápi) éveire. A fa köré pedig hamarosan még szebb környezet kerül.
A Sülysápiak emiatt – bár ténylegesen máshonnan származott – maguk közül valóként emlékeznek Hevesyre, akinek a fája a tudósról elnevezett park egyik legszebb látványossága.

Fa elhelyezkedése: 2241 Sülysáp, Dózsa György utca szélesség: 47,458094, hosszúság: 19,503482
Faj: Mocsárciprus
Kora: 110 év
Magassága: 30 méter
Törzskerület: 393 cm
Jelölő: Összefogás Sülysápért Egyesület

További képek kattintás után…

Szavazatok száma: 403 (12. hely)

13. Családi almafa

A mi almafánk története gyermekkoromra nyúlik vissza. 1944-ben édesapánk hadifogságban volt, édesanyánkat a családi házunk kapujában halálos bombatámadás érte. anyai nagyszüleink Palota-tanyán laktak, magukhoz vettek bennünket, míg az apánk hazaérkezett. Baptista vallású, erősen Istenhívők lévén azt tanították velünk is "a Biblia táplál" és gondoz; vagyis Istenben bízva, okosak, erősek leszünk. Az Úr táplál azzal, hogy szeretet kapcsolatot áraszt köztünk, s könyörül rajtunk. Azért sokszor elcsüggedünk, s gyermekésszel, hogy közelebb legyünk az Úrhoz, a legmagasabb fára másztunk könyörögni az apánkért, ő hazajött-mi felnőttünk, családot alapítottunk. 1969-ben cseréltünk házat; ez a nyári piros almafa már itt volt, sőt gyönyörű gyümölcsfák, szőlő is. Gyermekeim kicsik voltak, a férjem lekötötte a fa ágát, hogy a gyerekek könnyen palincolhassanak. Aztán is az ő ízlése szerint metszegette. Eléggé népes család lévén, a családi fészek melege mai napig összetart. Nagyszülők, sok unokatestvér, bátyák, nénik, keresztszülők, sógorok, barátok az almafa árnyékában beszélgetünk.
Korábban nem sok fénykép készült "róla"-rólunk, de mindenképpen lelki ajándék számunkra, szinte családtag. Több ágától megváltunk már, mint ahogyan közülünk is többen "elmentek". Ő még mindig itt van.
Még ovis volt a kisebb gyermekem, amikor az óvónénikkel elsétáltak és bejöttek, felültek, -álltak a fa ágaira s úgy énekelték az óvónénivel együtt "a kis pacsirták". 3 éve már nem sétálnak erre-de sokan kérdezik a régi ovisok is, megvan-e még a fa, sőt vannak kíváncsiak-nosztalgiázók bejönnek-üdvözlik gyermekkori "pajtásukat".
Bizony nem csak én lettem beteg, férjem is meghalt-s az almafának is le kellett vágni néhány ékességét. 1996-ban a fővárosba invitált két ballagási meghívó. Összetartó család lévén, budapesti szállodában béreltek helyet nekünk, s maradtunk még egy plusz napot, ahol megbeszéltük, ezentúl minden évben együtt töltünk pár napot. néhány felvételt erről mellékelek.
2016 januárjában megszületett az első dédunokám. neki is ültettem egy almafát, sőt a nagyapa Dévaványán lakik, ő is ugyanígy akarja az unokáját tanítgatni.

Fa elhelyezkedése: 5530 Vésztő, Vörösmarty utca 12.
Faj: Nyári piros alma
Kora: 47
Magassága: 420 cm
Törzskerület: 106
Jelölő: Pardi Andrásné

További képek kattintás után…

Szavazatok száma: 76 (13. hely)

Az összes résztvevő 2017

Ide kattintva megnézheti az összes többi pályázaton résztvevőt - ezeket a fákat a zsűri nem választotta be a döntőbe, így nem lehetett szavazni rájuk.

Megnézem a többieket is