Az első világháborúban elesett hősök emlékére valamikor a 20-as években szilfákat ültettek Szerencsen a Hősők Kertjében. A fák alatt kis betonoszlopokon a hősők neve volt olvasható (ma már csak egy ilyen táblát találtunk meg). Egy pihenő park alakult így ki, melyben emlékmű is emlékeztetett - és emlékeztet ma is - a katonákra. A fák a 40-es, 50-es években pusztító szilfa-vészben szinte mindannyian elpusztultak (ez a magyarázata annak, hogy ilyen kevés hasonló korú szilfa van ma az országban) vagy a városrendezésnek estek áldozatul. Két szilfára vigyázott a gimnázium sokáig. Két éve az egyik óriást elveszítettük, mert gyógyíthatatlan betegség, szürkepenész támadta meg és hatalmas lombozatát nem lehetett megfelelően permetezni. Helyébe a ballagók ültettek egy fiatal példányt. Iskolánkban hagyománya van a faültetésnek: a végzős évfolyam az utolsó tanítási napon közösen ültet el egy facsemetét -minden évben más fajtájút-, mely fejlődését a találkozók alkalmával nyomon követik.
Az utolsó öreg szilfát, a gimnázium főbejárata mellett magasodót szeretnénk nevezni a pályázaton. Mindannyiunknak kedves, mert tavasztól őszig hűs árnyékot ad hatalmas lombkoronájával. Télen ünneplőbe öltözteti egy fényfüzér, jelezve a karácsony közeledtét.
