A kedvenc fámra akkor figyeltem fel, mikor úgy 10 éves koromban Kelenvölgybe költöztünk, és a testvéremmel elkezdtük feltérképezni a környéket. Az ragadta meg a figyelmemet, hogy amikor leaszfaltozták az utat, akkor ahelyett, hogy kivágták volna, kikerülték ezt a kis fácskát, így előtte szűkebb az út, és csak egy kocsi fér el. Számomra ez azt jelentette, hogy még vannak olyan emberek, akiknek szívügyük a természet védelme, és jó érzés ilyen helyen lakni.