Kertészek és Kertbarátok Luntz Ottokár Egyesülete

A fa/facsoport története

Az év fája

„Nem lelsz árnyat adó fát?
Ne a Napot okold, hanem önmagad.”
Ezt az ősi kínai mondást napjainkban is meg kellene szívlelnünk.

A budaörsi vasútállomás északi oldalán áll négy hársfa, amelyekre így emlékezett az egykori állomásfőnök:- Én 1972-ben kezdtem az állomáson dolgozni, azok a fák már akkor nagyok voltak. A későbbiekben az állomás elé, a sínek oldalára 1973-ban juharfákat ültettek. A sok csodálatos fa között azonban tekintélyt parancsolóan magasodik ki egy vadgesztenyefa, melyre a választásunk esett, „ő” lett a „mi fánk”.
Impozáns méreteivel, formásan terebélyes lombkoronájával uralja a környéket. A kora miatt valóságos tudásfa. Sok mindent „látott” – ha beszélni tudna arról a megélt 100 évről!
Ott áll a 125 éves állomásépület közelében. Valamikor párja is volt, de azt már kivágták, megtaláltuk a tönkjét. Talán száznál is többször szendergett téli álomba, és ugyanennyi alkalommal ébredt, ha eljött a kikelet. Gyökerei ennyi év alatt jó mélyre fúródtak, a hidrotropizmus szabályai szerint vizet kutatva. Már nem fél az aszályos nyaraktól. Amikor virágba borul, az utasok megcsodálják. –Mint egy nagy virágcsokor! - mondják. Sokan közülük nem is tudják, hogy éppen ezért egyes helyeken bokrétafának is hívják. Lombozata virágzáskor megélénkül. Ezernyi szorgos méh és darázs látogatja.
Amikor óvodások járnak arra kacagva szedik fel a fénylő, barna gesztenyéket és teszik kis kosárkáikba. „Héj, héj, héj, szúrós tüske héj, vadgesztenye héj” – mondókáznak.
Siheder korában a mi fánk még gőzmozdonyoknak integetett. Dübörgéssel, sistergéssel, érkeztek meg a fekete vasparipák! Valósággal beleremegett a föld. Erre járt az Orient-expressz is, de az nem állt meg Budaörsön. A „mi fánk” éppen csak be tudott pillantani az elegáns kupék ablakán.

Nagy lett a jövés-menés 1914 júliusában. Kitört a háború, általános mozgósítás. -Mire a lombok lehullanak, itthon leszünk. – Ilyen mondatokat hallott a gesztenyefa, de akkor még alig érte el a két métert. Azt látta, hogy katonaruhás férfiak szállnak fel a vagonokba, faládákkal. Kisírt szemű asszonyok integetnek. Bizony már lehullatta rőt színű leveleit, de az emberek nem jöttek haza. Akik mégis, azok át- és át voltak kötözve fehér gézzel. A postakocsik tábori értesítőket is hoztak a frontról.
1924-ben olyan vihar csapott le a környékre, hogy majd derékba törte a büszke gesztenyefát.
Eltelt több mint húsz év és a gesztenyefa már majdnem elérte az állomás emeleti ablakát. De nem arra figyelt, hanem az építkezésre, amit a közelében kezdtek. Hamarosan elkészült egy korszerű hűtőház. Esténként teherautók álltak meg a rámpánál, őszibarackkal megrakott ládákat vittek be a szorgos munkások. Ugyanezeket a ládákat a kora hajnali órákban tehervagonokba rakták, amelyeken ez állt: Célállomás Bécs- Hamburg.

1946 januárja – a mi fánk téli álomba dermedve nem láthatta, hogy tehervagonok állnak be az állomásra, belsejük elnyelte a kétségbe esett embereket – nőket, gyerekeket, családokat. Magyarországon elsőként megkezdődött a németajkú lakosság Németországba telepítése. Két hét alatt a lakosság majd 90 %-át hurcolták el szülőhelyükről.
Azóta több mint 60 év telt el. Az utódok emléktáblát terveznek az állomás falára.
60 év egy fa életében is nagy idő. Évről-évre terebélyesebb lett, évgyűrűket növesztet, és még sokat tudna mesélni, hisz már 100 éves.

Képek a fáról/facsoportról
A fa/facsoport adatai
Fa/facsoport elhelyezkedése: 
Budaörs, MÁV pályaudvar
Faj: 
vadgesztenye
Kora: 
100 év
Magassága: 
15 méter
Törzskerület: 
3 méter