A Kisunyom Községért Alapítvány által jelölni kívánt fa igazából egy fa-duó, amely községünk templomának kertjében áll, központi helyen, a leendô falucentrum közvetlen közelében. Mindkét fa fajtája kínai pagodafa, annak is a csüngô változata (Sophora japonica ‘Pendula’), amelyet a népnyelv (ugyan tévesen, mert sem nem japán származású, sem nem akácféle) japán akácként ismer és emleget. Ez a jelölni kívánt fa-kettôs többféle szempontból jelentôs, és lehet jelentôs a jövôben a falu vallásos és nem vallásos közössége, tehát a falu egésze számára már csak központi elhelyezkedésénél fogva is, a mindennap arra elhaladókat a következôkre figyelmeztetheti:
A templomkertben mindkét fa egy-egy világháborús emlékoszlop mögött áll, az egyik az elsô világháború helyi áldozatairól emlékezik meg és utal a trianoni békére, a másik a második világégés kisunyomi halottainak és az elhurcolt zsidó mártíroknak szól mementóul. Maga a fa alakjával, lecsüngô koronájával, földet söprô ágaival maga a megtestesült gyász, az emlékezés, lehajtott fôvel áll és tiszteleg a holtak elôtt, ugyanakkor lombkoronája védôsátrat, kupolát alkotva óvja a helyi áldozatok emlékét. Gyökerei a földbe nyúlnak, a jelképes sírig az áldozatokhoz, ugyanakkor a földfelszín felett tôlük hoz üzenetet az élôkhöz, a jelenkor kisunyomi lakosainak: emlékezz, okulj, tanulj a múltunkból, kerüld az értelmetlen és esztelen pusztítást, mert “mélységesen mély a múltnak kútja”, merítsünk belôle, hogy véráldozatunk ne legyen hiábavaló! A fákat a falu lakossága 1937-ben ültette, egyidôben a háborús emlékmûvek állításával. (Virág Imre helyi lakos elmondása szerint, Imre bácsi abban az évben volt 10 éves, ma 82 éves, Tiborcz Miklós szintén helyi lakos elmondása szerint az elsô világháborús emlékmûvet 1937-ben állították, Miki bácsi ma 84 éves, ô kutatta fel az oszlop faragásához szükséges követ is akkoriban). Ismerve a harmincas évek történelmi viszonyait, és érezve a háború elôszelét, talán nem meglepô, hogy ezeket a növényeket választották, reménykedésképpen is. Fákat azok ültetnek, akik hosszú távra terveznek, a kínai pagodafák pedig közismerten magas kort érnek meg. Ezek a fák végül túlélték a második világháború poklát, rendíthetetlenül állnak ma is, nem fog rajtuk még a klímaváltozás sem. ((Érdemes lenne esetleg bizonyos helyi ünnepségek színhelyéül is választani, pl. Hôsök napja, Madarak és fák napja, ezeknek a megünneplésére még nem volt példa). Megérdemlik, hogy nagyobb figyelmet kapjanak, és elsôsorban a helyiek megértsék, mekkora eszmei értéket hordoznak, mekkora kincsek ezek a közösségnek, értékek, amelyek még nem tudatosodtak mindenkiben. A fákat, a templomkertet és az emlékhelyet az Egyházközség önkéntesei gondozzák, de jó lenne, ha az egész falu kivehetné ebbôl a részét, adózva ezzel a múlt és a történelem emlékeinek és az állhatatos fáknak, akik a túlélôkhöz, a mai generációhoz próbálnak szólni, hát kíséreljük meg megérteni, mit üzennek.
A fáknak nemcsak történelmi jelentôsége van: botanikai ritkaságok is, hiszen festôi szépségû fák, amelyek kifejezetten matuzsálemi korúakká nôhetnek, nem ritkák a többszáz éves példányok, Magyarországon számos helyen természetvédelmi oltalmat élveznek, vagy botanikus- és kastélykertek nevezetességei, számos történelmi személyiségünk ültetett kínai pagodafát (pl. a Wekerle-család Felsônyáregyházán). Már elôdeink is tudták, miért lehetnek ezek a fák jelentôsek, ez azonban, úgy tûnik, sajnos feledésbe merült, de most megpróbáljuk megragadni az alkalmat, és felhívni a figyelmet e fontos szerepükre.
Úgy gondoljuk, hogy ezek a fák nemcsak Magyarország, és azon belül községünk múltjának egy-egy szeletkéjét testesítik meg, hanem településünk jövôjét is. Kisunyom község a változások kapujában áll, elindult egy új úton az Alapítvány segítségével. Ennek az útnak a szimbolikus kiindulópontjává szeretnénk tenni ezt a két fát, mint a változások kapujának (ahol most a falu áll) két tartóoszlopát, ezek a rendíthetetlen fák képesek kiállni az idôk viharát és a nehézségek próbáját, ez elôtt áll az Alapítvány is, megpróbálunk erôt meríteni a természet erejébôl. Az említett szimbolikus út ugyanakkor egy konkrét úttá is válhat, jelenleg egy pályázatunk áll elbírálás alatt, mely szerint ez a két fa és az általuk ôrzött két emlékoszlop európai és magyarországi tematikus útvonalak megállói lehetnének, községünk pedig ezen útvonalak csomópontja. A tematikus útvonalak egyrészt a Trianoni emlékút-javaslatunkhoz kapcsolódnak, másrészt a Fogadalmi kegyhelyek és Zarándokútvonalak-koncepcióhoz, e kezdeményezés jelképévé válhatna ez a két fa. Ezen elbírálás alatt álló pályázatunk jelentôsége az, hogy megkíséreljük periférikus helyzetû községünk szellemi-infrastrukturális problémáit orvosolni, e kezdeményezés súlyát hordozzák magukon a fák jelképesen. Erejük, múltjuk, mondanivalójuk, szépségük mind megtestesíti azt a szándékot, lelkesedést, ami az Alapítvány szellemiségével összhangban áll, és amit át szeretnénk adni a helyi lakosoknak. És mivel egy fa-kettôsrôl van szó, akik egymás társai is voltak évtizedeken keresztül, így ôk az összefogás, az összetartozás, az elfogadás, a bizalom, a hit, az erô, az elkötelezettség jelképei is (ellenpéldát mutatva a sok felbomló közösség és család számára). Ha elindulunk ezen az úton, letérni nem szabad, mert akkor elhagynánk azt a gondolatiságot, amivel fáinkat felruháztuk a már említett programokban.
Többrétegû jelentéstartalmukhoz még egy fontos elgondolásunk társul, ami szervesen kapcsolódik a falumegújítási elképzelésünkhöz: egy pályázati anyagunk részeképpen szeretnénk a fákat egy Kisunyomot átszelô és a környezô természeti kincseket érintô természeti tanösvény részévé is tenni, mint botanikai nevezetességek. Ezen akció keretén belül a fák a helyi környezetvédô-faluszépítô mozgalom jelképévé, kincseivé is válhatnak.
Alapítványunk fiatal, önkéntes munkára épülô szervezôdés, e falumegújító kezdeményezéseink is fiatalok és frissek, csakúgy mint az Év Fája vetélkedô, és fa -életkorban mérve a két kínai pagodafa is, (bár nem egybehangzó vélemények szerint közelednek századik életévükhöz). Ennyi egybeesés nem lehet véletlen, ez jô elôjel, ezért is vágtunk bele ebbe a programba, hogy felhívjuk a figyelmet arra, mennyi mindent megtestesíthetnének ezek a fák ennek az inaktív, elfásult, nehezen motiválható, elszegényedéssel és munkanélküliséggel küzdô közösségnek. Nemes eszméink és elképzeléseink nemcsak öncélú közhelyek puffogtatása, mi így gondolkodunk. Szeretnénk mintául állítani kezdeményezéseinket a többi, hasonló gonddal küzdô kisközösség és az ott mûködô civil kezdeményezések és szervezôdések számára is, fogjunk össze, keressük és tanuljuk el egymástól a jó gyakorlatokat. Fáink a figyelemfelkeltés természetes eszközeiként is szolgálhatnak így. Hadd legyenek ezek a növényritkaságok a remény, az önkéntes munkavégzés, a jövôbe vetett hit metaforái is, ehhez kérjük támogatásukat!
