Ezt a fát, sok közül az elsőt, 1981 március 13.-án ültettem. A dátumot azért tudom ilyen pontosan, mert aznap reggel 8 órakor született a fiam. Én 9 órakor már a Kerepesi temető művészparcellájánál voltam, ahol elültettem az kisujjnyi vastag fácskát és egy daruval odaemeltük a hatalmasnak tűnő, derékban elrepesztett bazaltorgona-darabot.
A mára 15 méteresre megnőtt, három arasz kerületű vérbükkfa története a következő:
1980-ban kedves feleségem kissé megszeppenve közölte, hogy körülbelül egy hétre elég, ami a családi kasszában van. Ahol a szükség, közel a segítség - még aznap délután besétált a kertünkbe egy középkorú hölgy. "Sarkadi Lilla vagyok" - mutatkozott be. "Kinyomoztam, hogy maga csinált egy malomkő formájú síremléket, és valami hasonlót szeretnék. Az Írószövetség megszavazott 100.000 forintot férjem, Sarkadi Imre síremlékére."
Néhány beszélgetés az özveggyel és a gyerekekkel, és már ott volt a fejemben a megoldás. Ez még nem volt elég, de beszéltem geológus barátommal, és máris száguldottam Zalahaláp és Uzsabánya irányába, ahol megtaláltam a kövemet: egy szép, 2 méter hosszú bazaltoszlopot. Most már csak két dolog volt hátra: a kő eltörése és az elszállítása. Először egy hatalmas kalapáccsal próbálkoztam, de az ütés majdnem lerepített a kőről. A bányamester nagyot nevetett és odahívta a legnagyobb kőtörő gépet. "Talán ezzel sikerül!" - mondta. A hatalmas gép több órán keresztül ütötte a szikladarabot, de az meg se repedt. A gépmester már majdnem feladta, de még egy utolsót próbálkozott és megtörtént a csoda: a kő a megjelölt helyen kettévált!
A kicsiny fa átmérője nem volt több 1 centiméternél, és az évek során majdnem pontosan 1 cm-t növekedett évente, és mára elérte a majd 30 centiméteres átmérőt. Mint egy lassú időmérő óra. Ma már anekdótának tűnik, de akkoriban egy kritikus írás és egy fénykép jelent meg a síremlékről, ahol a fácskát gyomnövénynek nézték, amit a kertészek elmulasztottak kitépni. A sok temetőigazgató közül, akiket a fácska túlélt, az egyik ki akarta vágni, mert túl nagynak találta. Megvédtük.
Én úgy gondolom, hogy ez a fa nemcsak ennek az évnek a fája, hanem az elmúlt 29 év fája is, ahogy a támadásokat túlélte, és otthonra lelt Budapesten. A fa különös szépsége az oka talán, hogy több ember kért már tőlem hasonló síremléket.
