6 éve élek Budapesten, mindezek ellenére gyakran hazajárok Nyíregyházra. Az állomástól általában gyalog szoktam menni, és a Széchenyi utcán mindig megcsodálom ezt a fát. Eszembe juttatja, hogy milyen csodálatos is a természet. S bár nem teljesen magától nőtt így a fa, hisz a járdára lógó ágait kénytelenek voltak levágni, de a növény a későbbiekben már ezt a formát vette fel. Olyan mintha mozogna, egy "élő" fa lenne, melynek még "szeme" is van. Művészemberként számomra egy tökéletes szobor, melyet a természet alakított ki - némi emberi részvétellel.