Nevét a török időkből kapta, a szájhagyomány szerint tövéhez bivalybőrbe rejtett kincset ástak. A Kincses makkfa legendáját nekem Józsi bácsi mesélte. Neki nagyapja, nagyapjának pedig nagyapja és hogy neki ki arra már nem emlékezett.
Hogyan is szólt a történet?
Hol volt, hol nem volt, volt egy erdőkerülő és annak szépséges leánya. A lány szőke, göndör hajú és nagyon szép szürkeszemű, enyhén molett, csalfa lány volt. Csalfasága abban mutatkozott meg, hogy imádott szerelmét elhagyta egy török vitéz kedvéért. Maczkó Albert, a csalfa leány szerelme nem hagyta annyiban, és véres bosszúra esküdött a sötét erdő mélyén. Öt nap öt éjjel kereste búvóhelyüket, mikorra megtalálta, a virágos mező közepén. Megleste az újdonsült szerelmespárt, majd követte őket a török vitéz sátráig.
Mivel a sátornál inába szállt a bátorsága, nem mert szembeszállni a törökkel, megvárta az estét, mikor már mindenki az igazak álmát aludta. Odalopódzott a szerelmespár sátrához, hogy megölje őket, de közvetlenül a sátor előtt egy bivalybőr csomagot talált. Kíváncsisága és félelme erősebb lett a bosszúnál, megfogta a csomagot és odébb állt egy hatalmas tölgy árnyékába, hogy megnézze, mi lehet a bivalybőrben.
Szeme-szája tátva maradt, mivel a bőrben óriási mennyiségű ékszert, aranyat talált. Mivel az arany olyan nehéz volt, hogy nem tudta elvinni, zsebeit telerakta, és a kincset a környék legnagyobb tölgyfájának tövébe elásta. –Hát ez a Kincses makkfa legendája – mondta Józsi bácsi és már horkolt is.
