„Mily szép nevem van. Hallod? Nyárfa, nyárfa.
Karcsún, fehéren állok a határba.
Úgy reszketek és sírok, mint egy árva.
S minden széllel zenélek, mint a hárfa..”
/Kosztolányi Dezső/
Zsombón a Lápastó dűlőben csodálhatjuk meg a katonai térképészeti pontként is nyilvántartott „Király nyárfája” néven ismert hatalmas fehér nyárfát. A versidézettel ellentétben nem mondható éppen karcsúnak, de gyökeréből kinőtt sarjaival áll a határban már jó ideje.
Egyfajta zarándokhelye az iskolai csoportoknak. Ha Föld napjára programot kell szervezni, biztosan, hogy az egyik utunk a nyárfához vezet. Akár kerékpárral, akár gyalogosan. A kéktúra útvonal része.
A falu születésével egyidős. Valamikor az ötvenes években ültethette a Király család valamelyik tagja. Szokás volt abban az időben, hogy a mezsgyére inkább fát, vagy fasort ültettek. Tovább megmaradt mintha karóval jelezték volna a föld vagy tanyaterület határát. Már nem lehet tudni, hogy volt e fasor és csak ez az egy maradt meg, vagy eredetileg is csak a sarokpontra ültették egyedül. A falu legidősebb lakói sem emlékeznek, hiszen mindig is ott állt. Tanya már régen nincs körülötte, és a Király családról sem tudunk. Elnevezésében azonban még mindig hordozza életre hívóját.
A legutóbbi falunapra nagyon készültünk, mert nagy összefogásra volt szükség. Csoportos 24 órás palacsinta sütés Guinness rekordjának megdöntésére vállalkozott a falu apraja, nagyja. Erre az alkalomra pólót kaptak a segítők, melynek mintáját egy egyszerű forma, a nyárfa levelének körvonala és benne a település neve adta. Így most már a FA nem csak zarándokhely, hanem az összetartozás jelképévé is vált. Stilizáltan szív formájú levele, a szeretet egységgé kovácsoló erejének szimbóluma is lett.
Szeretnénk, ha még sokáig állna, a „nagy bölcs”, ahogy az egyik 4.-es kislány mondta, amikor a napközis tábor első napján is a nyárfához túráztunk.
A SZIKAI tanulóinak nevében: Földiné Fülöp Katalin tanító
