A lakóház oldalkertjébe ültetett, nemesített gyümölcsfát a monília olyan mértékben károsította, hogy azt ágasnak visszavágtam és a négy ágra virágos edényeket helyeztem. Kérgét egy 5 cm-es, életről árulkodó sávtól eltekintve lehántottam és konzerváló anyaggal kezeltem. A meghagyott kéreg erősödni kezdett, gömbölydeddé vált és ágakat nevelt. Az új törzs kímélése érdekében a fácska koronájának méretét korlátozom. A fotók ez év áprilisában készültek. A képek arról árulkodnak, hogy a meggyfa környezetében gyerekek játszadoznak. Unokáim számára elkészült a kis faház is, amelyben felszabadultan rajcsúrozhatnak. Játék közben a pirosló meggyeket úgy "lophatják" majd le a fácskáról, hogy azt én észre sem veszem, pedig ott vagyok mellettük. Ők a kinyíló virág, én az öreg törzs formájában.
Az én meggyfámban csak annyi a különleges, amennyi első ránézéskor eszébe jut az embernek róla. A fiatalság és öregség harmóniája és diszharmóniája, a jóra való nevelés eszköze, a kímélet és megbecsülés...
Csak ezért merészkedtem bekéredzkedni hatalmas lombú, elismerésre méltó, évszázados koronák közé.