A fát az akkori keszthelyi uradalmi erdészet (Festetics- család birtoka) alkalmazásában álló Simon (János?) erdész ültette János fia születése emlékére 1908-ban. Az erdész a Vállustól NY-ra fekvő Büdöskút erdőkerületből került át a Zalaszántó határában lévő Bodonkút erdőkerületbe, itt is laktak a majorságban. A mammutfenyő környezetében ekkor még egy lúcfenyő sor is állt. Simon János nem folytatta a családi hagyományt és szabó lett, de továbbra is ott lakott a majorságban. A lúcfenyősort feltehetőleg épületfa céljára sajnos kivágták, szerencsére ez az egyedülállóan szép, az egész tájképet meghatározó mammutfenyő túlélte a történelem és a nem mindig gondos gazdák (az épületrész 1987-ben az akkori termelőszövetkezet tulajdona lett) csapásait. A fát Zalaszántó község Önkormányzata 1/1996 (III.2.) sz. rendeletével helyi védelem alá helyezte, így az jelenleg is helyi védettségű természeti érték.
