"Se fű, se fa" iszalag Debrecenben

A fa/facsoport története

A Múzeum utca sarkán, a Püspöki palota mellett található e példátlanul nagyra nőtt iszalag, a nép nyelvén „se fű, se fa”.
Egyháztörténeti jelentősége, botanikai ritkasága és nem utolsósorban kora indokolta a védetté nyilvánítást. A szájhagyomány szerint a reformáció korában ültették.
A nevezetes „Liciumfához”, ördögcérnához sokat emlegetett legenda fűződik. A legenda szerint, amikor a reformáció a Tisza vidékére is eljutott, a csak keresztnevéről ismert debreceni prior Bálint pap is áttért az új hitre.
A nagyváradi püspök a Rómát megjárt Ambróziusz kanonokot küldte Debrecenbe, hogy visszatérítse az elveszett híveket. A debreceni gyülekezet a nyilvános vita végén – Bálint pap kivételével – Ambróziusz pártjára állt. A gyülekezettől távozóban a két pap együtt haladt és útközben is vitatkoztak.
Útközben a kanonok egy útszéli líciumról letört egy ágat, az földbe szúrta, azzal a kijelentéssel: „ Akkor lesz valami az új hitből, amikor ez a földbe szúrt lícium fává nő!” „Akkor fa leszen!” – válaszolta erős hittel Bálint pap és azóta virul ott faként a lícium. Bálint papot, kinek születési és halálozási dátuma sem maradt fenn, Török Bálint (1527-1618), a város földesura hozta magával Pápáról 1536-ban, a város első reformátorának tartják. Mikor évszázadok múlva sor került az öreg épület lebontására, kegyeletes kezek megőrizték a legendává nőtt líciumfát, s az ablakrostéllyal együtt érintetlenül hagyták. Itt áll most, a Hatvan utcáról a Fűvészkert utcára átnyúló nagy századfordulós bérház sarkánál.
A legenda tudományos szempontból nem állja meg a helyét, de jellemző példa arra, hogy mindenki szívesen fűz eseményeket, történeteket egy-egy fához. A fává nőtt líciumbokor kora meghaladja a kétszáz évet, magassága pedig a 3,5 métert.

Képek a fáról/facsoportról
A fa/facsoport adatai
Fa/facsoport elhelyezkedése: 
Debrecen, Múzeum utca
Faj: 
Lycium barbarum
Kora: 
200 - 230 év
Magassága: 
3,5 m
Törzskerület: 
40 cm