A debreceni Déri téri kocsányos tölgy
A mai Déri tér helyén egykor a Paptava, majd 1840-től a kollégiumi diákok természetrajzi oktatását szolgáló első nagyobb botanikus kert állt.
1920-ban kocsányos tölgyünk még csak a 30-as éveit taposta. Ugyanekkor Déri Frigyes selyemgyáros három világrész anyagát felölelő régiséggyűjteményét Debrecennek adományozta. Bár Déri még az építési költségeket is vállalni akarta, de 1924-ben váratlanul bekövetkezett halála ebben magakadályozta. A város saját erejéből 1928 tavaszára építette meg a múzeumot, homlokzatán arany betűk hirdetik: „ARS LONGA VITA BREVIS EST” (Az élet véges, a művészet örök).
A tér jelenlegi állapotát a Déri Múzeum 1928-ban történt megnyitásával nyerte el. Az épület elé süllyesztett parkban csobogó található, e felett pedig Medgyessy Ferenc négy nagyméretű allegorikus bronzszobra (Néprajz, Művészet, Tudomány, Régészet), melyek a múzeum szellemi tartalmának szimbolikus megtestesítői. A régészetet szimbolizáló szobor az 1937 évi Párizsi Világkiállításon nagydíjat nyert.
A belváros talán legszebb és legintimebb kis parkja a Déri tér, amit fiatalok és idősek, cívis városiak és turisták egyaránt szívesen felkeresnek, a már említett szobraival mintegy kulturális előszobája a múzeumba betérőknek. A térre néző lakások egyikében lakott Barta János akadémikus, a Kossuth Lajos Tudományegyetem professzora, a magyar irodalomtudomány iskolateremtő személyisége, városunk szellemi életének kiemelkedő alakja.
A kocsányos tölgy hazánk egyik legfontosabb és legjellegzetesebb fa faja. E példány a tér jobb oldalán található, impozáns, királyi megjelenése eleve figyelemfelhívó, kapitális mérete miatt pedig a Belváros legnagyobb és egyben legszebb védett fája.
Olyan, mint egy élő történelemkönyv, ha beszélni tudna, mesélne a kálvinista Róma múltjáról. Látta amint felépül a múzeum, ahogy azt is, hogy a szomszédos Püspöki Palota hátsó lépcsőin, téli reggeleken a cselédek hordták fel a szenet. Tanúja volt 1956 november 4.-én, mikor tankok jelentek meg, és szétlőtték a szemben lévő posta épületét azt feltételezve, hogy ellenálló központ működik ott. Figyelte, mikor legnagyobb festőnk, Munkácsy Mihály Krisztus trilógiájának monumentális alkotásait beemelik a múzeum kupolatermének ablakán.
Érte kemény fagy, és perzselte nyári napfény, verték törzsét harkályok és szedték makkját mókusok, de otthont adott és ad most is sok madárnak melyek hangja már kora reggeleken köszönti az arra járókat. Rigók, pintyek és cinegék sok-sok generációja nőtt fel a hatalmas lombsátorban. Nyári estéken, a téren ülők láthatják a koronájából kirepülő denevéreket, a szemfüles természetbúvárok a felső ágakon pedig megpillanthatják 2017 év rovarfaját, a nagy szarvasbogarat is.
Tölgyünk hallja, amint nyaranta trombita harsog és dob pereg, hiszen hűs árnyékában felzendül a katonazene.
Arra is rájött, nem is változott olyan sokat ez a világ. A szerelmesek most is a park padjaiba vésik monogramjaikat, és biztosan mosolyog, amint látja, hogy a gyerekek egy része most is elkésve siet az iskolákba pontosan úgy, mint 120 évvel ezelőtt.
Egészségi állapotát tekintve bár csúcsai néhány helyen száradnak, és a kései fagyokat sem kedveli, de a Déri tér élő matuzsáleme köszöni szépen, jól van. Mi Debreceniek, pedig szeretjük, és vigyázunk rá.
