A fonyódi rendelőintézet előtt áll egy „ifjú”, magyar hárs, amely vigyázza a járókelő betegek lépteit. Ez a fa ékes példája az okos természetvédelemnek. Ugyanis a 2000-es évek táján ennek a fának a mintegy 80 esztendős „szülőanyja” életveszélyessé vált. Nagy sajnálatunkra ki kellett vágni. A következő tavaszon azonban a természet bebizonyította, hogy – Ady szavaival – „…az Élet él, és élni akar….” ha hagyják.
Fonyód Árpád-kori település, Szent László idejéből származó összeírásokban már szerepelt. A török korban Szigetvár eleste után a Balaton környéki végvárak egyik legjelentősebb palánkvára állt itt, a vár eleste után 1575-től a terület elnéptelenedett, majd csak az 1700-as évek végén indult meg a betelepítés. Az 1800-as évek végére a „déli vaspálya” megépítése után megindult a Balaton parti települések fejlődése. A polgárosodás következtében felmerült az igény a fürdőkultúra iránt, Fonyód ideális lehetőséget biztosított a polgárosult rétegek számára. Több fürdőtelep jött létre, így az 1900-as évek elején dr. Berzsenyi Sándor kezdeményezésére létrejött a Sándor-telep, amely a mai Szent István és Sándor utcát és annak környékét jelentette. Megindult a villák, nyaralók építése a korábbi szőlők, gyümölcsösök között.
Keresztes György és Keresztes Mihály telkén építették fel a mai rendelőintézet, amit 1973-ban adtak át. Az utcafronton álló hársfákat megkímélték, annak ellenére, hogy a tereprendezés következtében támfalat kellett építeni a járda és a parkoló közé. Ezért vált életveszélyessé a hársfa, amit ki kellett vágni, azonban a földben hagyott gyökerek életerős, szép sarjakat hajtottak. Az intézet akkori igazgatója Dr. Metz József utasítására az alkalmazottak gondosan kiválasztották a három legszebb sarjat. A továbbiakban a természet tette a dolgát, nagyon gyorsan megerősödtek és egyszerre csak a három kis fácska összekapaszkodott, egyetlen törzsé vált, és mára virágzásra kész gyönyörű fává serdült. Ehhez azonban az is kellett, hogy senkinek nem jutott eszébe a sarjakat letörni, kitépni a közösség nagy örömére.
Ez a fa a folytonosságnak, az összetartozásnak és az odafigyelésnek gyönyörű szimbóluma.
