Nyáron a piros túrajelzésen járva a természetjárók elmennek mellette, mert hatalmas termete ellenére szinte észrevétlenül áll a gyomos hatású növényzetben. Lombhullás után, télen könnyebb észrevenni. Bár ekkor is megdöbbenti a túrázót, amikor tudatosul benne, hogy mit pillantott meg. Amikor először megláttam, földbe gyökerezett a lábam, hogy mit keres itt egy tölgy óriás? Igazi nagy meglepetés volt. Örömmel jártam körbe és csodáltam korát, termetét.
Nagyon kevés famatuzsálemünk maradt. A folyószabályozás, az ármentesítés megpecsételte sorsukat. Nem véletlenül hívják mocsár tölgynek a kocsányos tölgyet. Szereti a nedvesebb élőhelyeket. Egykoron a keményfás ligeterdőink uralkodó fafaja volt.
Az egykori vízi világ élő tanúja az öreg tölgy, amit Tatának becézek. Úgy járok hozzá, mint nagyszülőhöz szokás. A zöld lombos képek frissek, július 2-án készültek. Évente néhány alkalommal kisétálok hozzá. Néha a gombásztársaimmal megyek, akik a márciusi túrán körbeölelték. Hatan voltak.
A gombász csoportom nevében neveztem be a versenyre, mert a kocsányos tölgy ifjabb korában igényli a gyökérkapcsolt gombák segítségét és alatta sokféle gomba terem. Fő erdei fánként a leromlott fás élőhelyeinken még sokfelé megtalálható, de természetes újulata már nem nő fel, és idős egyedei mind haldoklanak.
Ugyan nincs különleges története a fának, de egy erős jelkép. Élő tanúja a letűnt vízi világnak, még "láthatta" az elveszett fajgazdagságot. Valamikor kocsányos tölgy egyetlen törzséből kivájt ladikban jártak ki a Körösökre halászni az ősök. Faváraink, erődítményeink, épületeink alapanyaga volt. Itt nem kőből, hanem fából és agyagból építkeztek. A kocsányos tölgy növényként képes a fotoszintézisre, hatalmas szerves vegyület gyár és raktár. Önmagában egy mini ökoszisztéma, legalább száz faj élettere.
Az öreg tölgy, Tata nagyszerű természeti értékünk. Megérdemelné, hogy ha már ő nem is él sokáig, de faja ne pusztuljon ki a megyéből. Utódjai felcseperedhessenek és nagyra nőjenek a mi utódainknak árnyat adva és sok jó gombát.
