A tereskei szomorú bükk

A fa/facsoport története

Tereske egy Árpád – kori kis falu, melynek nevét 1219-ben említette először Oklevél Triskai alakban írva. Központjában a 18. században, barokk stílusban épült volt Frideczky – kúria és a volt Huszár – kastély áll, melyet 1848-ban klasszicista stílusban építetett a Huszár család.
Huszár Károly (született 1803-ban) 1844-ben Nógrád megyének Országgyűlési követe, és e megyének egyik általánosan tisztelt férfija volt. Feleségétől nádasi Tersztyánszky Máriától hat gyermeke született, akik közül Baráthi Huszár László (Tereske, 1829.III.26 – Tereske, 1903.IV.15) és neje Kiss Andorin (Lugos, 1843.V.21 – Merán, 1911.II.10) éltek itt valaha.
Az előkelő Baráthi Huszár család ültethette hajdanán a község temetője fölé magasodó, ritkaságnak számító közel 160 éves szomorú bükk fát, mely a mai napig tekintélyével, és hatalmas lombkoronájával vigyázza a Huszár család nyughelyét.

A helyi idősek elmesélése alapján régen Jupiter – fának és térképfának is nevezték az óriási termete miatt, így a katonáknak tájékozódási pontként szolgált a háborúkban.
De nyugodtan nevezhetnénk akár a szerelem fájának is, hiszen a régi történetek alapján Huszár László és felesége Kiss Andorin 1863-ban, az esküvőjük után ültették el a szomorú bükkfát, kijelölve ezzel temetkezési helyüket, hogy annak árnyékában együtt leljenek majd Örök nyugalmat. Ez a történet az évek alatt több szerelmes párt vonzott a fához, akik a törzsére vésték neveik kezdőbetűit. Ezek a kézjegyek ugyan már elhalványultak, azonban még mindig kivehetőek.
Nagy jelentősége volt a szomorú bükknek a falu életében, ezért nem véletlen, hogy a régi sírhelyekre ennek a különleges fának a sematikus képét vésték rá, amik még ma is fellelhetőek.
A mai napig nagy becsben tartják a tereskei lakosok, így odaadással óvják, gondozzák.

A temető értéke a régi, ma már egyre pusztuló, eltűnő faragott kő fejfák és a ritkaságnak számító különleges növényzete, a 350 cm törzskerületű szomorú bükk, a két vérbükk, a piros virágú galagonya, a lucfenyő, az amári palósfa, az aranyvessző szép bokrai és a vörös mogyorók.
A tereskei temető a faragott kőkeresztek valóságos szabadtéri gyűjteménye. Pont ezért is lehetett régen egy elképzelés arról, hogy itt létesíti a megye a műemlékszámba menő régi kőkeresztek múzeumát, de sajnos erre a mai napig sem került sor.
A temetőkert kettéosztottsága szokatlan. Régen öt birtokos család uralta ezt a tájat, akik külön temetkeztek, és bár ugyanazon a területen, mégis elkülönültek a falubeliek. Míg az egyik oldalon néhány fejfa, az egykor volt birtokos családok tagjait takaró sír van, addig a másik felében szorosan egymás mellett állnak a nyughelyek.
A temető területét 1977-ben természetvédelmi gyámság alá helyezte egy megyei szintű tanácsi határozat.
A temetőkertet a 11.-12. században épült Nagyboldogasszony templomtól keletre találjuk. A gyönyörű templom legfőbb nevezetessége a tíz méter széles északi hajófalon látható, országszerte sok helyen ismert Szent – László legendáját ábrázoló falkép – ciklus, amely a mai Magyarországon a legteljesebb Szent László ábrázolás.
A templomnak egy dongaboltozatos altemploma is van, melynek déli falában egy 1814-es sírkő őrzi a múltat.

Képek a fáról/facsoportról
A fa/facsoport adatai
Fa/facsoport elhelyezkedése: 
2652 Tereske Petőfi u. temetőkert 94 hrsz. gps: 47°56'50.3"N 19°12'04.6"E
Faj: 
Szomorú bükk (Fagus sylvatica 'Pendula')
Kora: 
160
Magassága: 
17 m
Törzskerület: 
350 cm
Jelölő és támogatók adatai
Jelölő neve: 
Tereske Község Önkormányzata