2015

Az Év fája

1. Bátaszék legöregebb fája, a település büszkesége

Bátaszék legöregebb fája, a település büszkesége a Szent Orbán Kápolna melletti MOLYHOS TÖLGY
Bátaszék Tolna megye délkeleti részén a Dunát kísérő ártér és a Mecsekhez kapcsolódó szőlővel beültetett dombvidék vonulata között helyezkedik, a Szeged-Bátaszék és a Szekszárd-Mohács főközlekedési utak kereszteződésében. A Mecsek keleti dombságához tartozik az a szőlőhegy, amely élőhelyet ad a 300 - 400 évesre becsült molyhos tölgynek.
A molyhos öreg tölgy története

A rendszerváltást követően az első polgármester Werner Mihály volt, aki édesapjától idősebb Werner Mihálytól hallotta, hogy a Rákóczi szabadságharc (1703-1711) utáni szerb-horváth betelepítések idején az Orbán hegyet beültették, és a tölgyes erdőben makkoltatással állatokat, disznókat tartottak. Ebből az erdőből maradt meg épen az öreg molyhos tölgy. A német betelepülők építtették a tölgy mögé a Szent Orbán Kápolnát 1754-ben, ugyanis megfogadták, ha az 1738-as nagy pestisjárvány veszedelme elmúlik, akkor kápolnát emelnek. Szent Orbánnak a szőlőhegyek patrónusának tiszteletére emelt kápolna a barokk építészet szép emléke lett. A szőlőhegyen emelt építmény, és az öreg tölgy keleti oldaláról az egész városra kiterjedő kilátás, panoráma tárul az idelátogatók elé.
A tölgy a Kápolnával együtt az 1956-os jeges Dunai árvíz idején is kiemelkedő szerepet játszott, ekkor ide menekültek a lakosok az árvíz elől, és a vasárnapi katolikus szent misét itt celebrálta Bezedeki Márton az akkori plébános.
Az üreg molyhos tölgy fennmaradásának titka Misi bácsi szerint az volt, hogy a település dombján dolgozó földművelők mindig gondját viselték a tekintélyes fának, száraz ágait levágták, és a csonkot megfestették, ezzel védték a betegségektől.
Sümegi József a helyi II. Géza Gimnázium igazgatója, aki egyúttal diakónus és történész is, azt állítja, hogy az öreg tölgy minden bizonnyal törököt is látott. A Török hódoltság Magyarországon 1552-től 1693-ig tartott. 1686. szeptember 2-án a török elvesztette Budavárát, rá egy évre, 1687. augusztus 12-én Baranya megyében, a nagyharsányi hegy alatt (az ún. “második mohácsi” csatában) Lotharingiai Károly újra jelentős győzelmet aratott a törökök fölött. Ezzel Bátaszék és vidéke is felszabadult a másfélszázados török uralom alól. De milyen áron és milyen állapotban! A felszabadító háborúk alatt még az is elpusztult, ami a török alatt megmaradt belőle. Az öreg molyhos tölgy feltehetőleg csodával határos módon maradt életben.
A lakosság körében szájhagyomány útján terjedt egy történet arról, hogy valamikor régen betiltották a szentmisét a Szent Orbán Kápolnában, ezt követően súlyos jégkár pusztította el a szőlőtermést Bátaszéken. Az akkori település irányítók az egyházatyákkal együtt jobbnak látták, ha a régi hagyomány szerint megtartják Szent Orbán tiszteletadását, hogy ezzel elejét vegyék a természeti katasztrófának, a jégverésnek.

Az öreg molyhos tölgy a Bátaszék feletti dombon őrködik, vigyáz a településre, hogy történelmi és emberi értékeit meg tudja őrizni az utókornak, ne tudjon többé ártani a török veszedelem, se tűzvész, se a jégkár, se világháború. Az évszázadok óta őrködő tölgy szeretetét, tiszteletét bizonyítja, hogy minden naptári év május 25-én Orbán napján megmozdul a város apraja nagyja. Az óvodások, a kisiskolások, a gimnazisták, a katolikus hívők, a természet és a mezőgazdaság tisztelői, azaz mindenki szívesen eleveníti fel a hagyományt, mely szerint a tölgy törzsét gazdagon meg kell locsolni borral, hogy a következő évben is bőséges szőlő és bor teremjen a vidéken.

Fa elhelyezkedése: Bátaszék GPS koordináták: 46.197861 / 18.714460 | N 46° 11' 52,3" / E 18° 42' 52,06"
Faj: molyhos tölgy (Quercus pubescens)
Kora: 300-400 év
Magassága: 17,5 m
Törzskerület: 4,70 m
Jelölő: Bátaszék Város Önkormányzat

Bátaszék legöregebb fája, a település büszkeségeBátaszék legöregebb fája, a település büszkeségeBátaszék legöregebb fája, a település büszkesége

További képek kattintás után…

Az év Hős fája

2. A körbeépített győri vadgesztenyefa

A mintegy 85 éves vadgesztenyefa (Aesculus hippocastanum) Győr város területén ismereteink szerint az első fa, amelyet "körbeépített" a tervező. Lőrincz József Ybl-díjas építész azzal, hogy a Győri Ifjúsági Ház tervezésekor a 6989 hrsz. ingatlanon található vadgesztenyefát életben hagyta, s köré tervezte az épület belső udvarát, az az 1970-es évek elején utat mutatott a helyi természeti értékek megóvására. A fenti megállapítást megerősítette közelmúltban elhunyt harcostársunk, a győri közélet ismert egyénisége, Dr. Winkler Gábor építész professzor, aki a vadgesztenyefa Év Fája jelölése mellett a Győri Ifjúsági Ház műemléki védettségét is kezdeményezte.

A Győri Ifjúsági Ház - s annak belső udvarán álló vadgesztenyefa kultikus szerepet töltött be a város életében, emlékezetes irodalmi, zenei és színházi előadások mellett innen indult útjára a Mediawave fesztivál és a fa alatt szervezte rendszerváltó helyi megmozdulásait a Demokratikus Akció Szövetség (DASZ), itt működött a legendás TÉR-KÉP című hetilap szerkesztősége. A mintegy 85 éves győri vadgesztenyefa nem mérete és különleges habitusa miatt, hanem a természeti és az épített környezet harmonikus együttélésének pozitív példájaként érdemli ki az Év Fája elismerést. Az épület és a fa együttese a harmonikus környezetbe illesztés és a környezet-tudatos építészet szinte egyetlen megmaradt hazai úttörő példája. A jelenlegi győri városvezetés az épület lebontását tervezi, helyére parkolóházat építenének. A Győri Ifjúsági Ház - s benne a város első körbeépített vadgesztenyefája - megmentésére széleskörű civil összefogás bontakozott ki Győr városában. Mivel a vadgesztenyefa nem közterületen, hanem az önkormányzat tulajdonában álló, 6989 hrsz számú ingatlanon, a Győri Ifjúsági Ház épületének belső udvarában található, az nem szerepel Győr város közterületi zöldfelületi nyilvántartásában. Az Év Fája 2015 cím elnyerésére javasolt vadgesztenyefáról készített video itt látható:

https://www.youtube.com/watch?v=IgOrGh1snlU

Fa elhelyezkedése: Győri Ifjúsági Ház belső udvara (Győr, Árpád út 44.), Győr 6989 hrsz.
Faj: vadgesztenyefa
Kora: 85 év
Magassága: 28 méter
Törzskerület: 0,8 méter
Jelölő: Reflex Környezetvédő Egyesület (Győr, Bartók Béla út 7.)

A körbeépített győri vadgesztenyefaA körbeépített győri vadgesztenyefaA körbeépített győri vadgesztenyefa

További képek kattintás után…

Az Országos Erdészeti Egyesület különdíjasa

3. A hédervári Árpád-tölgy

LEGENDA ÉS VALÓSÁG
A hédervári Árpád-tölgy minden bizonnyal Magyarország legidősebb fája. A legenda szerint a fa törzsén található nyomokat Árpád fejedelem lovának kötőféke hagyta 907-ben, amikor seregével itt pihent meg, és ült hadi tanácsot a pozsonyi csatába készülődvén. A kutatók ennél fiatalabbra, „mindössze” 700-800 évesre becsülik, amivel még mindig az Árpád-korig nyúlik vissza a múltja.

A MEGTESTESÜLT MÚLT

Hét-nyolc évszázad emberi léptékkel felfoghatatlanul nagy idő. Még az építészet kőből készült remekei között is alig akad olyan, amely ennyi ideig fennmaradna. Ez a fa tulajdonképpen egy időutazó, mely a távoli múlt homályából hozta át önmagát a mába. És nem csupán önmagát, hanem magával együtt a történelem egy részét is.

A fák a levegőből kiszűrt szén-dioxidból és a talajból felszívott vízből építik fel testüket a napfény segítségével. Mindig a legkülső évgyűrűben kötődnek meg az aktuális időszakban felhasznált "nyersanyagok", az aktuális időszak napenergiáját hasznosítva. Így a törzs belseje régmúlt idők levegőjének, esőinek anyagát és rég elfelejtett, madárdalos tavaszok, forró nyarak melegét őrzi. A fák tehát nem csak átvitt értelemben emlékeznek – szó szerint megtestesül bennük a múlt.

Az Árpád-tölgy évszázadokon át dacolt az időjárás szélsőségeivel, a háborúk viharaival, erdőtüzekkel, árvizekkel, károsító rovarok és gombák támadásaival. És megküzdött, és még küzd ma is az idő vasfogával…
Törzse olyan mint egy élő emlékmű, vastagsága tekintélyt parancsoló, gyökerei úgy kapaszkodnak a földbe, mint valami óriási ősállat patája.

A KÖZELMÚLT ÉS A JELEN

Idővel a fa korhadásnak indult, négy óriási ágából hármat letörött a szél. 2007-ben komoly civil összefogással sikerült megmenteni a kiegyensúlyozatlanná vált tölgyet. Miután az elkorhadt anyagot eltávolították belőle, a törzsön akkora rés keletkezett, hogy bárki kényelmesen keresztülsétálhat rajta. A létrejött „időkapu” közepén még ma is ott lebegnek az elmúlt évszázadok, ott tartja őket a minden tavasszal újra kihajtó, minden ősszel újra makkot érlelő tölgyfa. A sorsáért aggódó helybéliek és távoli vidékekről érkező látogatók egyaránt arról számolnak be, milyen fantasztikus érzés odaállni a fa közepére, és behunyt szemmel relaxálva átérezni valamit abból, amit az ősöreg fa közvetít.

PILLANTÁS A JÖVŐBE

Hazánk legöregebb élőlényének a mechanikai stabilitás a gyengéje. Ettől eltekintve a fa egészséges, erről tanúskodik a épen maradt ág dús, üde lombja és rendszeres makktermése. Az élni akarás és kitartás tökéletes példája is lehetne ez a tölgy. Csodálatos, hogy ennyi év és megpróbáltatás után még mennyi életerő van benne.

A famatuzsálem makkja magában hordozza azt a genetikai kódot, mely hét-nyolc évszázadon át segítette őt a túlélésben, és ez egyben lehetőséget jelent arra, hogy az élete alkonyához közeledő tölgy hosszú, tanulságos története tovább folytatódjon. Ezt felismerve, dr. Kovács Péter erdésztechnikus, agrármérnök a makkot begyűjtve, kicsíráztatva, károsítóktól megvédve, saját kiskertjében felnevelte a fa utódait. 2014. augusztusában az Országos Erdészeti Egyesület Győr-Moson-Sopron megyei Magánerdő Helyi Csoportja ünnepélyes keretek között ültette el a honfoglaló vezérekről elnevezett hét nagyméretű csemetét, félkörívben az Árpád-tölgy mellett. A hédervári Boldogasszony-kápolna udvarán így kapcsolódik össze múlt, jelen és jövő...

[Megjegyzés: A képgaléria utolsó öt fotója az Országos Erdészeti Egyesület Győr-Moson-Sopron megyei Magánerdő Helyi Csoportja archívumából származik.]

Fa elhelyezkedése: Hédervár, Boldogasszony-kápolna, N 47,834949 - E 17,461466
Faj: Kocsányos tölgy
Kora: 700-800 év
Magassága: 14 méter
Törzskerület: 720 cm
Jelölő: Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt.

A hédervári Árpád-tölgyA hédervári Árpád-tölgyA hédervári Árpád-tölgy

További képek kattintás után…

Az Év Fája vetélkedő keretében nem a legnagyobb, legszebb vagy legöregebb fát kerestük, hanem azt, amelyik a jelölőknek valamiért fontos: kapcsolódik hozzá egy helyi történet, találkozási pontot kínál – vagy bármilyen más szerepet tölt be az ott élők mindennapjaiban. A nevezett fák közül a zsűri választotta ki a döntősöket. Ezek vettek részt a nyilvános döntőben, melyben legtöbb közönségszavazatot kapó fa nyerte az Év Fája címet. A döntősök közül választotta ki a zsűri a Hős Fa cím nyertesét, illetve az Országos Erdészeti Egyesület a különdíjas fát is.

Alább a döntőbe jutott fák történeteit olvashatják, az oldal alján kattintva pedig az összes a versenybe nevezett fát megtekinthetik.

4. A hédervári Árpád-tölgy

LEGENDA ÉS VALÓSÁG
A hédervári Árpád-tölgy minden bizonnyal Magyarország legidősebb fája. A legenda szerint a fa törzsén található nyomokat Árpád fejedelem lovának kötőféke hagyta 907-ben, amikor seregével itt pihent meg, és ült hadi tanácsot a pozsonyi csatába készülődvén. A kutatók ennél fiatalabbra, „mindössze” 700-800 évesre becsülik, amivel még mindig az Árpád-korig nyúlik vissza a múltja.

A MEGTESTESÜLT MÚLT

Hét-nyolc évszázad emberi léptékkel felfoghatatlanul nagy idő. Még az építészet kőből készült remekei között is alig akad olyan, amely ennyi ideig fennmaradna. Ez a fa tulajdonképpen egy időutazó, mely a távoli múlt homályából hozta át önmagát a mába. És nem csupán önmagát, hanem magával együtt a történelem egy részét is.

A fák a levegőből kiszűrt szén-dioxidból és a talajból felszívott vízből építik fel testüket a napfény segítségével. Mindig a legkülső évgyűrűben kötődnek meg az aktuális időszakban felhasznált "nyersanyagok", az aktuális időszak napenergiáját hasznosítva. Így a törzs belseje régmúlt idők levegőjének, esőinek anyagát és rég elfelejtett, madárdalos tavaszok, forró nyarak melegét őrzi. A fák tehát nem csak átvitt értelemben emlékeznek – szó szerint megtestesül bennük a múlt.

Az Árpád-tölgy évszázadokon át dacolt az időjárás szélsőségeivel, a háborúk viharaival, erdőtüzekkel, árvizekkel, károsító rovarok és gombák támadásaival. És megküzdött, és még küzd ma is az idő vasfogával…
Törzse olyan mint egy élő emlékmű, vastagsága tekintélyt parancsoló, gyökerei úgy kapaszkodnak a földbe, mint valami óriási ősállat patája.

A KÖZELMÚLT ÉS A JELEN

Idővel a fa korhadásnak indult, négy óriási ágából hármat letörött a szél. 2007-ben komoly civil összefogással sikerült megmenteni a kiegyensúlyozatlanná vált tölgyet. Miután az elkorhadt anyagot eltávolították belőle, a törzsön akkora rés keletkezett, hogy bárki kényelmesen keresztülsétálhat rajta. A létrejött „időkapu” közepén még ma is ott lebegnek az elmúlt évszázadok, ott tartja őket a minden tavasszal újra kihajtó, minden ősszel újra makkot érlelő tölgyfa. A sorsáért aggódó helybéliek és távoli vidékekről érkező látogatók egyaránt arról számolnak be, milyen fantasztikus érzés odaállni a fa közepére, és behunyt szemmel relaxálva átérezni valamit abból, amit az ősöreg fa közvetít.

PILLANTÁS A JÖVŐBE

Hazánk legöregebb élőlényének a mechanikai stabilitás a gyengéje. Ettől eltekintve a fa egészséges, erről tanúskodik a épen maradt ág dús, üde lombja és rendszeres makktermése. Az élni akarás és kitartás tökéletes példája is lehetne ez a tölgy. Csodálatos, hogy ennyi év és megpróbáltatás után még mennyi életerő van benne.

A famatuzsálem makkja magában hordozza azt a genetikai kódot, mely hét-nyolc évszázadon át segítette őt a túlélésben, és ez egyben lehetőséget jelent arra, hogy az élete alkonyához közeledő tölgy hosszú, tanulságos története tovább folytatódjon. Ezt felismerve, dr. Kovács Péter erdésztechnikus, agrármérnök a makkot begyűjtve, kicsíráztatva, károsítóktól megvédve, saját kiskertjében felnevelte a fa utódait. 2014. augusztusában az Országos Erdészeti Egyesület Győr-Moson-Sopron megyei Magánerdő Helyi Csoportja ünnepélyes keretek között ültette el a honfoglaló vezérekről elnevezett hét nagyméretű csemetét, félkörívben az Árpád-tölgy mellett. A hédervári Boldogasszony-kápolna udvarán így kapcsolódik össze múlt, jelen és jövő...

[Megjegyzés: A képgaléria utolsó öt fotója az Országos Erdészeti Egyesület Győr-Moson-Sopron megyei Magánerdő Helyi Csoportja archívumából származik.]

Fa elhelyezkedése: Hédervár, Boldogasszony-kápolna, N 47,834949 - E 17,461466
Faj: Kocsányos tölgy
Kora: 700-800 év
Magassága: 14 méter
Törzskerület: 720 cm
Jelölő: Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt.

A hédervári Árpád-tölgyA hédervári Árpád-tölgyA hédervári Árpád-tölgy

További képek kattintás után…

5. Balkányi mamut – másfél évszázad tanúja

Kisvárosunk, Balkány hatalmas fája egy óriás mamutfenyő, ami a Csiffytanyán, a település 24 „élő” tanyái egyikén vigyázza az itt élők dolgos mindennapjait. Ismereteink szerint hazánk legöregebb mamutfenyői közé tartozik, ami nem közparkban vagy botanikus kertben, hanem közterületen található. A fa a város nevezetes büszkesége és helyszíne.Természeti különlegessége okán pedig kedvelt kirándulóhelye, hiszen a tájidegen hatalmas óriás egymaga uralja a síkságból kiemelkedő nyírségi homokdombot. Monumentális megjelenése rendíthetetlen nyugalmat és bölcsességet áraszt mindazokra, akik hozzá ellátogatnak, és lombja alatt megpihennek.

Talán ez is közrejátszott abban, hogy 2009. június 20. óta a Magyar Geocaching Közhasznú Egyesület, az Egyesült Államokból útjára indult szabadidős és természetbarát hobbi hivatalos képviselője is felfigyelt a fa érdekességére, és szerepet szánt neki a geocashing játékosok életében.Ennek érdekében a fa közelében elhelyeztek egy jól lezárt ládikát, és egy erre alkalmas GPS- készülékkel a megfelelő módon rögzítették a rejtekhely (ez a "cache") pontos koordinátáit. Az interneten elérhető adatok alapján ezt a geoládát kell a játékosoknak megtalálniuk, majd igazolniuk a megtalálás tényét. A hat év alatt – ezzel a szándékkal – közel százan keresték már fel a nagy fenyőt az ország különböző tájairól, s vitték hírét Balkány faóriásának.
A fa egykoron a Jármy-kastélydíszkertjében állt, valószínűleg az 1860-as években ültette a balkányi Finta József. Az impozáns park fái közül egyedüliként élte túl a másfél évszázad küzdelmeit.A tiszteletet parancsoló fenyőmatuzsálemet 1968-ban villámcsapás érte, melynek következtében kettéhasadt és elvesztette koronája felét. Ekkor a hajdani lakosok közös munkával fogtak hozzá a gyógyításához. Fontosnak tartották megmenteni azt, ami mindig is többet jelentett számukra, mint csupán egy magas fa. Múltuk őrzőjeként tisztelték, jövőbe vetett hitüket ez a fa táplálta. A megcsonkult fenyő kettévált törzsét vaspántokkal kapcsolták össze, mert bíztak a fa életerejében. És a fa élni akart! Sérülése ellenére gyönyörűen növekedett, és két vezérhajtásából új koronát épített magának. A gondos balkányi utókor azóta már új abroncsokkal látta el, hogy szépsége és nagysága kiteljesedhessen, s ezzel példát nyújthasson a jelenkorban élőknek az újrakezdésre és a nehézségek leküzdésére.
A 160 méteres Gyűrűs-hegyen álló mamutfenyő közelében, annak árnyékában nyugszanak a hajdani birtokosok, síremléküket e csodálatos óriás strázsa oltalmazza.
A fa életének több mint 150 éve alatt megélt jót és rosszat. Csendes szemlélője volt a kiegyezésnek,örülhetett a boldog békeidőknek, láthatta az itt élő Gencsy Bélát automobilján. Tanúja volt az I. és a II. világégésnek, büszkén ünnepelhette Balkány 2004-es várossá avatását, majd ellenállt a 2010. június 14-ei orkán pusztító erejének.
A futóhomokon növekedő fa, a mi fánk – dacolva azóta is a kedvezőtlen természeti adottságokkal –, így vált és válik generációk szimbólumává. Így magasztosul azóta is minden itt élő számára az élni akarás jelképévé.
A fát 1989-ben a Természetvédelmi Hivatal nyilvánította védetté.

Fa elhelyezkedése: Szélesség N 47° 43,233' Hosszúság E 21° 48,193', Csiffytanya
Faj: Óriás mamutfenyő
Kora: 150
Magassága: 28
Törzskerület: 585
Jelölő: Balkány Város Önkormányzata

Balkányi mamut – másfél évszázad tanújaBalkányi mamut – másfél évszázad tanújaBalkányi mamut – másfél évszázad tanúja

További képek kattintás után…

6. A Mesefa

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, valahol a Kárpátok völgyében, ahol a Concó-patak belefolyik a vén Dunába élt egyszer egy gróf. Igen daliás ember volt, a Zichy dinasztia sarja, aki egy csodálatos kastélyban élt egy Ács nevű településen.

Történt egyszer, hogy ennek a grófnak – akit egyébként Eszterházy Ferencnek hívtak és Eszterházi Ferenc horvát bánnak, az egykori kancellárnak a fia volt - elérkezett a születésnapja. 1799. november 12-ét írtunk Krisztus után, amúgy rendesen. Gondolkodott a gróf, gondolkodott, hogy vajon hogy tudná megünnepelni méltón az ő saját születésnapját. Mit hagyjon az utókornak, ami emlékezteti majd az eljövendő generációkat az élet és természet szépségére.
A kastélykertbe folyamatosan érkeztek a vendégek. Grófok, főurak, hercegi sarjak, mindenféle népség. A fiatal Eszterházy Ferenc pedig elhatározta, hogy az ő születése napján, a vendégei körében, szeretett kastélyának kertjében elültet egy kőris fát, aminek az árnyéka alatt majd az eljövendő generáció önfeledten szaladgálhat, játszhat és hallgathatja az idősebb emberek, öreg bölcsek gondolatait, meséit. Így is lett. Nagy csinnadratta közepette megérkezett a kastélykert közepére egy kis kőrisfa csemete, amit a gróf saját kezével ültetett el a földbe, majd megöntözte és azt mondta, „legyen ez a fa a jövő generáció bölcs tanítója”, azzal kezdődött is a mulatság.

Ahogy telt-múlt az idő a kis kőrisfa felcseperedett, gyönyörűséges lombot növesztett, ami árnyékot tartott a kastélykertben ugrándozó gyerekek feje fölé. És jöttek ám az öreg bölcsek és leültek a fa tövébe, megpihenni és a gyerekek mind köréjük ültek és hallgatták a történeteiket.

Ahogy változtak az idők, minden változott. Nem voltak már grófok, nem voltak már főurak, de öreg bölcsek és gyerekek akkor is voltak, és az egyre vénülő kőrisfa még mindig árnyékot tartott a fejük fölé. Hallgatták is a fiatalok az idősek történeteit, meséit, így nemsokára az öreg kőrisfát el is nevezték mesefának.

Aztán felépült a park végén egy óvoda, a kastélyból művelődési ház lett és könyvtár, de a „Mesefa” még mindig ott állt a park közepén és várta az óvodásokat, hogy jöjjenek és az óvónénik meséljenek nekik kedves történeteket, meséket. És a bölcs kőrisfa csak hallgatta és egyre hallgatta a történeteket. És még ma is ott áll, 216 évesen, túlélve a történelem viharait és még most is árnyékot tart az önfeledtül ugrándozó gyermekek, a mesélők és a szerelmesek feje fölé és a mai napig hallgatja a történeteket, emlékeket, meséket, az életről, a világ dolgairól és megőrzi az eljövendő generációnak úgy, ahogy a gróf akarta. Itt a vége fuss el véle!

Fa elhelyezkedése: 2941 Ács, Zichy park 1. - kastélykert
Faj: kőris (afrikai)
Kora: 216
Magassága: 12,5 m
Törzskerület: 646 cm
Jelölő: Természetjáró Bakancsos Klub és a Bartók Béla Művelődési Ház

A MesefaA MesefaA Mesefa

További képek kattintás után…

7. Komlói öreg tölgy

A fa a Szilvási városrész kiépülése előtt is koros, termetes példány volt, ahogyan az a galériában látható 1950-es, 60-as években készült fekete-fehér képeken is jól látható. Életét, az épülő szocialista bányászvárosban talán annak köszönhette, hogy a városrendezési tervek szerint "helye", a mellette felépítendő középiskola határkerítésén belülre esett. És bár tőle 8-10 méterre négyemeletes ház nőtt fel, a rézsútos domboldalba kapaszkodva továbbra is kitartóan hirdette világának - a Természet változatlan változásának - örök törvényeit. Én emlékezetem óta ilyen nagynak és korosnak ismerem. Óvodásként, iskolásként mindennapos ismeretség volt köztünk; a belvárosba tartva vagy hazafelé mindig találkoztunk. Őszönte anyámmal makkmarcikat gyűjtöttünk alóla, apám pedig egyszer azt mondta, biztosan van vagy 150 éves. Később, már felnőttként, ismeretségünk lelki kapcsolattá vált. Pár éve felötlött bennem a vágy, megmutatni őt a világnak, de legalábbis az országnak, az Év fája verseny indulói között. Megmutatni a szépségét, méltóságát, azt, hogy egy tekintélyes fa élete példázat minden ember számára! Amennyiben most 2015-ben elnyerjük az Év fája címet, a pályázathoz kapcsolódó támogatást én közvetlen környezetének rendbehozatalára kívánom fordíttatni. A személyes vágyam pedig az, hogy valami módon sikerülhet kijárni az engedélyeket is, és az elválasztó határkerítés egy szép napon talán végleg eltűnhet az emberek, és a Komlói öreg tölgy közül.

Az időt...
Nézz rám, mert szeretlek.
Jelen voltam a múltatokban,
És nektek ígérem a jövőt.
Bízol bennem?
Mikor alattam lépdelsz, mit teszel? Hová mész?
Gyere hozzám,
Most maradj még...
Maradj! Oldódj fel nyári alkonyunk lágy melegében.
Állj meg! Csöndemben... Álmodó telünk hithozó szürkületében.
Hallgass, mélázz és békülj! Szél barátom is itt van, sárgán zizegő lombom között.
Ne siess úgy! Inkább ébredj fel, s örvendj! Fürödj Fény-élet erőjében! Új tavaszunk üde, zöld színében.
Azt hiszed, hosszú még az élet?
Már vagy 200 éve látom:
Az időt,
Mit faként könnyű kiállnom -
Az Ember csak a pillanatban élhet.

Az iskola diákjai írták:
"Jövőre 50 éves lesz iskolánk. Nem csak mi, hanem még szüleink is emlékeznek az itt töltött időkre. Hosszúnak tűnik egy ember életében ez a fél évszázad. Azonban mennyi ez az idő, ha nem emberi szemmel nézzük?
Iskolánk parkjában áll büszkén egy több, mint 200 éves tölgyfa. Vajon ő mire emlékszik, neki mennyit jelent ez az 50 év? Talán, mint nekünk egy évszak hosszúsága? Mi diákok sokszor gondolkodunk alatta állva, hogy mi mindent hallott, milyen titkoknak tanúja, amelyeket mélyen elhallgat. Gyönyörű, terebélyes koronáját csodálva olyan gondolatok jutnak eszünkbe, mint például: nevetés, hangzavar, csengőszó, ballagás, siker, kudarc, szerelem, csalódás, nyugodtság, küzdelem, évszakok, újraéledés, természet, csoda. Csoda, hogy az évek viszontagságait is átvészelő fa, még mindig velünk él, sőt remélhetőleg még tovább is. Reméljük pihennek alatta majd gyermekeink és unokáink is. Ez a tölgyfa az iskolai közösségünk része és annak örök titoktartója is."

„ Egy fa. Csupán ennyi vagyok
De a világnak sok mindent adhatok.
Több mint 200 éve itt állok
Láttam már sok örömöt, bánatot.
Sok ember megpihent alattam
S nézték cikázó sok ágam.
Oly sok ember megcsodált már
- Ez a fa vajon mire vár?
És hogy milyen idős, és nagy vagyok!
Én már talán örökre itt maradok
Körülöttem új nagy falak épültek
Hová új emberek települtek
Sok állatnak adok biztonságot és védelmet
Ami nélkül ők nem élhetnének.
Iskolaépítés, benne sok gyermek
Éveken át, minden nap hallom, ahogy nevetnek.
Ahol én vagyok, gyönyörű a természet
Ez okozott nekem sok szép emléket.
Látni az arcokon minden ember érzését
Hallani a boldog emberek nevetését.
Minden nap látni a lenyugvó és felkelő napot
Mindig egyre szebb és szebb, míg vagyok.”
- Barina Boglárka 10. B osztályos tanuló -

Fa elhelyezkedése: Komló, Függetlenség utca 14. (GPS 46.193030, 18.268457)
Faj: kocsánytalan tölgy
Kora: 200 év
Magassága: 17-18m
Törzskerület: 222cm
Jelölő: Ruzsinszky András

Komlói öreg tölgyKomlói öreg tölgyKomlói öreg tölgy

További képek kattintás után…

8. Az Év Fája egy óvodában

Bizony régen kezdődött ez a történet, a mi Fánk története.
Akkoriban az emberek lovas kocsin, vagy gyalog jártak és két dolgos kezükkel épített házakban laktak. Abban az időben békességben, szeretetben élték mindennapjaikat idősek és fiatalok, a gyermekáldás gyakori vendég volt a családok portáján. Nem volt ez másként mi kis városunkban, Békésen sem. Így az idő múlásával felvetődött egy kisdedóvó építésének gondolata a békési atyafiak fejében. A gondolatot hamarosan tett követte. Mesteremberek jöttek és mentek, nappalok és éjszakák váltották egymást, mígnem egy verőfényes tavaszi napon elkészült a hőn áhított óvoda.

Az első beíratott csemeték boldogan vették birtokukba a csoportszobákat, s nem szegte senkinek kedvét a szerény berendezés sem. Az óvoda udvara kopár, gazos volt még, magán viselte az építkezés sebeit. Ám egy reggel ősz hajú néni kopogtatott az óvoda ajtaján és a meglepődött dadus néni kezébe törékeny facsemetét nyomott.
- Ezt maguknak hoztam. Hárs. Ültessék el bátran, meglátják, öröme lesz benne még a dédunokáiknak is! Na, Isten áldja Magukat!
És az óvoda újdonsült lakói szót fogadtak. A kis hárscsemetét az udvar közepére ültették. Gondos kezek kapálgatták, öntözgették a tövét, ő pedig hálából nőtt, növekedett.
Közben telt, múlt az idő. Évek, évtizedek teltek el, az óvoda apró lakói folyamatosan cserélődtek, s a mi Fánk lassan felnőtt korba lépett. Büszke volt és erős, fején királyi lombkoronát viselt. Termetét messze földön is emlegették, s így hamarosan otthonra lelhettek az ágaira megpihenni szálló madarak. Tavaszonként, költés idején óvta-vigyázta a lombzuhatag mélyén megbújó fészkeket, tojásokat. Barátságba keveredett ő mindenféle madárral, akik - messzi és kalandos útjukról hazaérvén – szívesen meséltek neki a világ dolgairól. De legkedvesebb cimborája harkály doktor volt, aki örömmel segített rajta, ha csúz, vagy a szemtelen szúbogarak bántották öregedő tagjait. Nyár közeledtével virágköntöst öltött magára, édes illatával magához csalogatva a dolgos méheket egy kis nektárgyűjtésre és jóleső érzés fogta el, ha jóllakatta őket. Zamatos virágát az óvodásoktól sem sajnálta. A zord tél beálltával ebből főzték a dajkanénik a gyógyító teát a meghűlésre és egyéb nyavalyákra.
De legboldogabb mégis akkor volt, amikor az aprónép nevetésétől, énekétől volt hangos az udvar. Ilyenkor elcsitította a verebek veszekedését és bölcs mosollyal figyelte a gyerekek hancúrozását. Meghatódva hallgatta a kicsik kezdeti pityergését és az elballagó nagyok búcsúverseit.
Nyaranta rekkenő hőségben hűvös leheletével, árnyékával igyekezett enyhülést hozni a gyerekeknek, egy hirtelen jött zivatar idején pedig óvón borult föléjük, mint egy jóságos esernyő. Féltő gonddal nézte az emberpalántákat a magasból és arra gondolt, milyen jó, hogy itt nőhetett fel és élhette le az életét. A gyerekek és felnőttek pedig egyaránt hálásak voltak neki, meg-megsimogatták öregedő törzsét. Ilyenkor elérzékenyülve szemlélte őket a magasból és nagyon szerencsésnek érezte magát.
Az óvoda lakói és az idelátogató vendégek gyakorta megcsodálják azóta is és találgatják:
- Vajon hány éves lehet? -
Ő pedig csak derűsen mosolyog és válaszul megrázza annyiszor megcsodált üstökét. Korának titkát pedig megtartja magának.
Hát íme, ez a Mi Fánk története, és ez nem mese, hanem maga az élet írta.

Fa elhelyezkedése: Békés,Csabai út 30 Újvárosi Tagóvoda udvara
Faj: Tilia Cordata Platyphyllos-Hársfa
Kora: 80 év körüli,de még több is lehet
Magassága: 14,5 méter
Törzskerület: 192 cm
Jelölő: Lipcseiné Jakucs Anikó

Az Év Fája egy óvodábanAz Év Fája egy óvodábanAz Év Fája egy óvodában

További képek kattintás után…

9. A körbeépített győri vadgesztenyefa

A mintegy 85 éves vadgesztenyefa (Aesculus hippocastanum) Győr város területén ismereteink szerint az első fa, amelyet "körbeépített" a tervező. Lőrincz József Ybl-díjas építész azzal, hogy a Győri Ifjúsági Ház tervezésekor a 6989 hrsz. ingatlanon található vadgesztenyefát életben hagyta, s köré tervezte az épület belső udvarát, az az 1970-es évek elején utat mutatott a helyi természeti értékek megóvására. A fenti megállapítást megerősítette közelmúltban elhunyt harcostársunk, a győri közélet ismert egyénisége, Dr. Winkler Gábor építész professzor, aki a vadgesztenyefa Év Fája jelölése mellett a Győri Ifjúsági Ház műemléki védettségét is kezdeményezte.

A Győri Ifjúsági Ház - s annak belső udvarán álló vadgesztenyefa kultikus szerepet töltött be a város életében, emlékezetes irodalmi, zenei és színházi előadások mellett innen indult útjára a Mediawave fesztivál és a fa alatt szervezte rendszerváltó helyi megmozdulásait a Demokratikus Akció Szövetség (DASZ), itt működött a legendás TÉR-KÉP című hetilap szerkesztősége. A mintegy 85 éves győri vadgesztenyefa nem mérete és különleges habitusa miatt, hanem a természeti és az épített környezet harmonikus együttélésének pozitív példájaként érdemli ki az Év Fája elismerést. Az épület és a fa együttese a harmonikus környezetbe illesztés és a környezet-tudatos építészet szinte egyetlen megmaradt hazai úttörő példája. A jelenlegi győri városvezetés az épület lebontását tervezi, helyére parkolóházat építenének. A Győri Ifjúsági Ház - s benne a város első körbeépített vadgesztenyefája - megmentésére széleskörű civil összefogás bontakozott ki Győr városában. Mivel a vadgesztenyefa nem közterületen, hanem az önkormányzat tulajdonában álló, 6989 hrsz számú ingatlanon, a Győri Ifjúsági Ház épületének belső udvarában található, az nem szerepel Győr város közterületi zöldfelületi nyilvántartásában. Az Év Fája 2015 cím elnyerésére javasolt vadgesztenyefáról készített video itt látható:

https://www.youtube.com/watch?v=IgOrGh1snlU

Fa elhelyezkedése: Győri Ifjúsági Ház belső udvara (Győr, Árpád út 44.), Győr 6989 hrsz.
Faj: vadgesztenyefa
Kora: 85 év
Magassága: 28 méter
Törzskerület: 0,8 méter
Jelölő: Reflex Környezetvédő Egyesület (Győr, Bartók Béla út 7.)

A körbeépített győri vadgesztenyefaA körbeépített győri vadgesztenyefaA körbeépített győri vadgesztenyefa

További képek kattintás után…

10. A somogysárdi Ginkgo Biloba

Somogysárd központjában fekszik a falu volt földesurának a kastélya egy arborétum jellegű park közepén. Ebben a parkban áll ez az öreg fa, amit az emberek csak páfrányfenyőnek ismernek. Ezt a fafajt a föld legrégibb élő fafajaként tartják számon.
Somogysárd területét Mária Terézia adományozta Somssich Antalnak, aki tehetséges gazdának bizonyult, hiszen megsokszorozta birtokát, fiainak külön uradalmakat hozott létre. Ő építtette az 1750-es években a templomot, a kastélyt és a hozzájuk tartozó kiszolgáló épületeket is. A kastély és a parkt a 19. század második felében nyerte el mai formáját.

Pontosan nem tudni, hogy a mi Ginkgo bilobánkat mikor ültették. Az 1914-ben kiadott Somogy vármegye (írta: Csánky) című könyvben található egy fénykép, ami Somssich Miklós kastélyát és parkját ábrázolja, rajta a fiatal páfrányfenyővel, amikor ő még kis fa volt. Azt nem lehet tudni, hogy a kép pontosan mikor készült, de azt mindenképpen bizonyítja, hogy 100 évnél öregebb.

A fentiekből adódóan a mi fánk nagy változások tanúja. Láthatta a Somssich család tündöklését, megérdemelt nagyúri életét. Az általuk tenyésztett lovak patái ott dobogtak a tőle 20 m-re vezető úton. Láthatta számos sárdi család őseit, amint a kastélyban és körülötte keresik meg a kenyerüket, háborúba menőket és a könnyeket, amit értük ejtettek.

A nagy gazdasági válsággal már a gazdaság is hanyatlani kezdett, jöttek a bérlők, de a család anyagi helyzete stabil volt. Élénk társadalmi élet folyt, gyakran vendégeskedtek itt a megyei nagyurak. A II.világháborút már nehezen viselte, a kastély hadikórház volt, kifosztották levéltárát, könyvtárát felégették. De a Ginkgo bilóbának nem esett baja. Sajnos a Somssich családot is földönfutóvá tették. El kellett hagyni kastélyukat, parkjukat, fáikat.

Lótenyésztő kísérleti gazdaság lett a kastélyból és a gazdasági épületekből, de a park és a fák nem voltak veszélyben. A páfrányfenyő is szépen cseperedett. Ebben az időszakban bejárhattunk a parkba, pokrócot terítettünk alá és ott játszottunk, barátságok és szerelmek szövődtek alatta. Számtalan ember nézett fel rá munkából jövet-menet –különösen ősszel, amikor aranyban ragyogott-, mert a Somssichok birtoka folyamatosan megélhetést adott a környék népének.
Óvodások, iskolások szedték levelét csokorba, ragasztották rajzlapra, tették könyvbe, mert időközben ez a fa lett a park dísze, a legszebb! Az idő pedig ment az útján, emberek jöttek, tették a dolgukat ki így, ki úgy. Állandóságot csak az öreg fa - mert közben az lett, az ország legnagyobb ginkgója, törzsének kerülete 547-cm - jelentett.

Aztán eljött a 2007-es év. Elvitték a lovakat. Megszűntek a munkahelyek. A kastélyparkot és a Ginkgo bilobát bezárták. Az utcáról a bástyán keresztül leskelődtünk be őszönként, hogy ragyog-e a mi fánk? Ragyogott! Most már ragyoghat is. Esély van rá, hogy tovább él a kastély és az azt körülölelő park is. Bízunk benne, hogy újra munkába igyekvő emberek néznek fel rá és ismét lovak patkóinak dobogását hallja a mellette futó útról…

Fa elhelyezkedése: 7435 Somogysárd, Fő utca 10-12. GPS koordináták: 46,24,52 - 17,35,53
Faj: Ginkgo Biloba (páfrányfenyő)
Kora: 100
Magassága: 20
Törzskerület: 547
Jelölő: Somogysárd Község Önkormányzata

A somogysárdi Ginkgo BilobaA somogysárdi Ginkgo BilobaA somogysárdi Ginkgo Biloba

További képek kattintás után…

11. Az óriás makkfa

Az óriás makkfa
Ami persze tölgy, őshonos kocsányos tölgy. De őshonos a somogyi népnyelv is, amely évszázadokon keresztül makkfának nevezte a tölgyet. Mert ha a dió diófán, az alma az almafán terem, akkor a makk…Ez a nevezetes óriás makkfa nálunk, Somogy megyében, Böhönyén található a falu központjában fekvő díszes park közepén, méltóságteljes lényével uralja a teret. Nem magányosan áll: kortársai közül még hét hárs, négy mezei juhar és egy platánlevelű juhar dacol az idővel. Az erdei fák élete szakadatlan versengés a napfényért, ebben a versenyben a mi tölgyünk maga mögé utasította vetélytársait. Eltörpülnek mellette a házak, az úton elsuhanó autók, hangyányi emberek, de még a tőszomszédságában álló református templom 25 méter magas tornya is.

A park kialakítása átgondolt tervezésre, szakszerű telepítésre utal. Létrehozásában jeles szerepe volt a falu földesurának és a helyi református gyülekezetnek, amely 1746 óta jegyzi történelmét.
A földesurak, a dégi gróf Festetics család tagjai, a törökök kiűzése után, 1703 -ban vették bérbe Böhönyét a hozzá tartozó pusztákkal a zágrábi püspöktől, évi 2 (kettő) arany dukátért. A nyilvánvalóan jelképes összeg ellenére a Festeticsek hamar rájöttek: a környék gazdag földjei, dús legelői, hatalmas, vaddal teli erdei, híres szőlődombja haszonnal kecsegtető gazdaságot ígér. A hódoltság alatt elnéptelenedett területet igyekeztek benépesíteni, szívesen fogadták be a máshol üldözött kálvinistákat, majd cseh és lengyel iparosokat telepítettek le. A folyamatos fejlődés eredményeként 1794 óta országos vásárokat tart, majd 1823 – ban mezővárosi rangot kapott a település.
A mi tölgyünk Böhönye újkori történelmének fontos tanúja. A telepítés éve 1821 volt, mint azt a református gyülekezet 1885 – ben írt krónikájában lejegyezték:
„ Az új templom helyét maga Festetics Antal mutatta ki a régi temető helyén. Állítják, hogy a templommal szemben akarta volna a maga kastélyát is építeni s a körbe elterült szántóföldet díszes parkká alakítani.”
A kastély nem itt épült meg, de az új templom és a park - benne a mi tölgyfánkkal – elkészült a kijelölt helyen, és őrzi környezete minden mozzanatát.
Suháng volt, amikor városi fa lett belőle, ifjú csemete amikor a templom, majd két évtizeddel később a templomtorony megépült. Fiatal felnőtt amikor 1848-ban bevonuló honvédek kaptak áldást a lelkésztől – és terebélyes fa lett mire ez 1914-ben és ’42 – ben megismétlődött,- hogy aztán árnyékában állítsanak emlékművet a soha vissza nem térőknek.
1855 – ben néhány méternyire iskolát építettek, ez több mint 100 évig szolgálta a nebulókat.
1861 és 67 között tanúja volt Somogy megye első szilárd burkolatú útja elkészítésének (ma 61 sz főút), elsőként látta meg tekintélyes magassága okán 1893 –ban az új vaspályán Böhönyére pöfögő gőzöst – hogy aztán 113 évvel később lássa az utolsó dízelmozdonyt elzakatolni az állomásról.
1922 –ben izgatottan figyelte az épülő gyárkéményt, amely végül jóval kisebb lett nála. Az 1944 –ben épített katolikus templom tornya viszont csak négy méterrel lett alacsonyabb. Ebben az évben megtapasztalta az életveszélyt: a védekező német csapatok nem átallottak a szomszédos templom tornyába géppuskafészket telepíteni, ami valószínűsítette a tér célponttá válását. Bódis tiszteletes úr a frontvonalon 22 kilométert gyalogolva jutott el a német főparancsnokságra, hogy tiltakozását kifejezze.
A háború után el kellet viselnie szűkebb pátriája megcsonkítását: előbb óvodának, bölcsődének majd lakóházaknak szakítottak ki területeket a parkból.
1988 – ban sor került a park felújítására. Kortársai közül a viharsérült beteg fákat új csemetékkel váltották fel.
A mi óriás tölgyfánkat szeretik az emberek: soha egy karcolást nem ejtettek törzsén. A mi óriásunk szereti az embereket: a vasárnap istentiszteletre tipegő nénikéket, az árnyékában megbúvó szerelmeseket, visongó óvodásokat.
A fenti pontos adatokat a helyi Festetics Pál Általános Iskola 8. osztályosaitól kaptuk.

Fa elhelyezkedése: 8719 Böhönye, Fő u. - Kossuth u. sarka, GPS: 46°24'23.4"N 17°23'25.0"E
Faj: Kocsányos tölgy
Kora: 194
Magassága: 36m 62 cm
Törzskerület: 4m 90 cm
Jelölő: Böhönyéért-Somogyért Egyesület

Az óriás makkfaAz óriás makkfaAz óriás makkfa

További képek kattintás után…

12. Marosi Matuzsálem

Kukutyin a zabhegyezés fővárosa, melytől néhány kilométerre található Matuzsálem! A több mint 300 éves kocsányos tölgy - önmagában is tekintélyt parancsol 88 méteres magassága és 6 méteres kerülete miatt -, a régió legidősebb fája. Egy korabeli legenda szerint az akkor még szerbek által lakott Deszk társadalmi csomópontja volt az erdészek által ültetett és számtalan kivágási hullámot túlélő fa. Minden út Kukutyinba vezet, ám az csak a Matuzsálem árnyékából látszik tisztán – tartja a több mint 200 évvel ezelőtti mondás. A hiedelmek szerint a fa villás ágazódása arra utal, hogy ideje korán ikerfaként tűnt fel a tölgy a vidéken. Mára egy turisztikailag is jelentős csomópontként tartják számon a túrázók, így nem pusztán egy útelágazás, mely a Maros nyugodt partja felé tereli a látogatót, hanem egy, a hármas határ torkolatánál lévő nemzeti piknik pont is, mely az ide látogató vagy átutazók számára is jól jelzi a Dél-Alföld tradícióit és a puszta létét.

A vidék íze és Deszk kapcsolata már évszázados. A település örök érvényűnek tartja következő idézetet Pósfai György: Dendrománia című könyvéből: „A masszív, nagy fák nyilvánvalóvá teszik: másképp is lehet élni. A sok rohangálás, nyomakodás, harácsolás, információhabzsolás csak az egyik stratégia. Ami nekünk a mindennapi életben számít, amiért törjük magunkat, az itt teljesen közömbös. Végtelen toleranciával viselni a hóleplet, a szelet, az esőt, a tűző napot, kutatni, szívni a tápanyagot, behegeszteni a sérülést, csak vinni-vinni előre a fakasztás–hajtás–növesztés–kivirágzás–magnevelés–levélhullatás–nyugalomba merülés ciklusait, akár több százszor is…. Ez ver fejbe bennünket, amikor megállunk egy nagy fa alatt: egy négyszázas fát megcsodálunk, egy ötszázastól elámulunk, a hatszázasok lenyűgöznek, a hétszázasok láttán pedig szép gondolataink támadnak létünk esetlegességéről és értelmetlenségéről.”

Deszk a jövőben kultikus piknik pontként kívánja tovább fejleszteni a területet, ahol a nemzeti egységkép és a kulturális identitások találkoznak majd. Ennek megfelelően a terveink között szerepel - technikai újításként - egy GPS jeladó felhelyezése a Matuzsálemre, mely időjárási és geológiai műholdak felé továbbítaná a jelet, mutatva a térség értékeit. Ezen felül a fa tetejére egy web kamerát kívánunk rögzíteni, mely a következő 1 év eseményeit rögzítené. Ezeket egy nyilvános weboldalon lehetne majd nyomon követni: 365 nap természeti eseményeit – igazi látványosságként - egy „time lapse” megoldással néhány percbe sűrítenénk! Az elkészült videóval a településünk célja, hogy felhívja a figyelmet rejtett természeti értékeinkre, valamint, hogy idegenforgalmi „Geo-látványosságként” jelenjen meg a túra barátok és természetkedvelők körében.

A jövőben Deszk község egy folyamatosan – évről évre - visszatérő interaktív játékkal kívánja a régióban élők figyelmét felhívni a Matuzsálem és környezetének természeti értékeire. A játék lényege, hogy minden évben egy, a természethez, a településhez és a régióhoz köthető aktualitásként kincsvadász, hon- és népismereti játékot rendez. Első alkalommal a településhez köthető báró Gerliczy Ferenc patrónus ránk maradt emlékirataiból kívánunk kedvcsináló játékkal felkelteni az érdeklődők figyelmét.

A Matuzsálem megközelítése:
A Matuzsálem Csongrád megyében, Deszk közigazgatási területén belül, a híres Kukutyin irányában, a Szeged-Szőregről Klárafalva felé vezető kerékpárúttól kb. 200 m–re a Maros folyó felé helyezkedik el, autóval jól megközelíthető. Eljuthatunk még célállomásunkra Szeged felől a töltésen kerékpárral vagy akár gyalogosan is: a Fehértói gátőrház előtt a szivattyútelepnél kell letérni.

Az impozáns öreg tölgy számos adatbázisban és nyilvántartásban megtalálható, (pl. Magyarország legnagyobb fái: www.dendromania.hu,), többek között szerepel a geocaching pontok listáján is (kódja: 1676 Deszki nagy fa): a fa környékén elrejtett geo láda minden kalandor és természetbarát számára érdekes célpont lehet!

Fa elhelyezkedése: A Matuzsálem Csongrád megyében, Deszk közigazgatási területén belül, a híres Kukutyin irányába, a Szeged-Szőregről Klárafalva felé vezető kerékpárúttól kb. 200 m –re a Maros folyó felé helyezkedik el. Koordináták: N: 46°13,955’ E: 20°16,709’
Faj: Kocsányos tölgy
Kora: 370 év
Magassága: 88 m
Törzskerület: 630 cm
Jelölő: Deszk Község Önkormányzata

Marosi MatuzsálemMarosi MatuzsálemMarosi Matuzsálem

További képek kattintás után…

13. Igaz történet egy óriás fehér fűz kegyeleti jelkép szerepéről

A 15. kerületi helyi újság, az Életképek két évvel ezelőtt Újpalota kertészeként méltatta Román Istvánt. István 85-éves, egyedül él és sajnos egészségi állapota nem túl jó. Közismert, hogy főkertészként, az ő irányításával telepítették be facsemetékkel, sokszínű virággal, cserjékkel az újpalotai városrészben épített panel épületek közterületeit. A történetünkben főszereplő fehér fűzfa kegyeleti jelkép is. A Késmárk utca 3. alatt lakó, sokak által igen tisztelt, és a magányában szeretettel segített Pista bácsi életének legtragikusabb eseményéhez kapcsolódik. Feleségével, Irma nénivel 20 éves életkoráig szeretettel és szülői felelősséggel ápolt fiukat elvesztették. A fiú rákoskeresztúri temető gesztenyesora alatti sírján beágyazódott magból gesztenyefa csemete sarjadzott.

Pista bácsi ezt a sarjat kétéves korában hazahozta, és a fűzfa helyén a gyászuk természeti jelképeként olyan helyre ültette, ahol a 4.-dik emeleti ablakukból is láthatták. A védelmére a Szilas-patak mellett seprűnyélnyi fűzfa botokat vágott, amelyekhez a csemetét rögzítette. A történet szomorú fordulataként a csemete, talán az építkezési törmelékes altalaj vízszegénysége következtében kipusztult, az egyik fűzfabot viszont megfakadt. Gyökerei átjutottak a kőtörmelékes rétegen, és a fa növekedésnek indult. Ettől kezdve a fiukat gyászoló szülők szemében a csemete az emlékezés szimbólumává lényegült át. Irmuska néni a közeli múltban eltávozott az élők sorából, azóta Pista bácsi érzelmeiben a fehér fűzfa közelsége emlékezteti gyászoltjaira. Aki a történetet Pista bácsitól, majd egyre többen egymástól megismerik rendszerint rendszerint meghatódva, és az emlékezés kegyeleti érzéseiben osztozva tekintenek a fára. Árnyékában a Neptun-utca épületeiből naponta sok százan haladnak át oda-vissza, a közeli Apolló utcai autóbusz megállóhoz.

Az óriás termetű fa deréknyi vastagságú, messzire hajlott vázágait környezetbiztonsági okból a koronatér felénél csonkolták. Újuló hajtásaival azonban szinte átfedi a Késmárk utca 1, és a 3.-számú épületei közötti 40-méteres teret. A lombozat Neptun utca felőli oldaláról nézve gyönyörködhetünk a földig nyúló pompás levélfüggönyben. Ehhez hasonló szép füzekről írt Babits Mihály is a "Vasárnapi impresszió, autón" című költeményében: "..jobbfelől a Tisza habja lustán villan pillanatra; úgy állnak a partján a fűzek, mint hajuk mosó vén szűzek; meghajolva és kifűzve lógatják fürtjeik a vízbe."

Újpalotán elsősorban keményfákat ültettek. A sétáló, szemlélődő embereknek változatos látványt nyújt a sokféle szil, japán akác, illatozó hárs, tölgy, és egyéb fajok sora és egészséges, oxigénben gazdag levegőt árasztanak. Történetünk főszereplője, a fűzfa azonban nemcsak Pista bácsi kegyeleti szimbólumaként megható, hanem a természeti valóságában is különös. Egyedi abban is, hogy nem emberi telepítő szándék teremtménye, hanem kizárólag a természet csodálni való életereje keltette új életre, és a gyökér nélküli fűzfa ágacskából fejlődött vastag, dőlt törzsű, több szempontból látványos óriássá, szervesen simulva a környező keményfa ligetének a karéjához. Mint a környezetünkben várhatóan még évtizedeken keresztül is életképes, természeti eredetéében is érdekes példány, alkalmas lehet a faji tulajdonságainak és a sokoldalú hasznosíthatóságának a szervezett népszerűsítésére is, úgy a gyermekkorú, mint a felnőtt érdeklődők számára. A civil társaságunk támogatóiból újjászerveződő közösségünk nevében az Év Fája verseny keretében való nevezésében mindezen körülmények is ösztönzik a kezdeményezőket, és ehhez a célhoz csatlakozó támogatóinkat egyaránt.

Fa elhelyezkedése: Budapest Főváros XV.-kerületének Újpalota városrészében, a Drégelyvár és a Késmárk utcák találkozásának a szögletében, a Késmárk utca 1, és a 3.-számú épületek közötti 40-méteres távolság középpontjában.
Faj: Fehér Fűz (Salix alba)
Kora: 37 év
Magassága: 18- 20 méter
Törzskerület: 215-cm.
Jelölő: Késmárk-Neptun Civil Társaság a Környezetért (civil szervezet a Cvtv 5§ (1)-(4 ) alpontjaiban definiáltak szerit működik.)

Igaz történet egy óriás fehér fűz kegyeleti jelkép szerepérőlIgaz történet egy óriás fehér fűz kegyeleti jelkép szerepérőlIgaz történet egy óriás fehér fűz kegyeleti jelkép szerepéről

További képek kattintás után…

14. Védett Keleti platánfa (Platanus orientalis)

Védett Keleti platánfa (Platanus orientalis) - Tunyogmatolcson a folyó szabályozása az 1890-es évek végén történt meg. Ezekben az esztendőkben ültették a platánfát, párhuzamosan építve mellette a zsilipet és gátőrházat is. Az I. Világháború végén a székely csapatok már a fa árnyékában pihentek meg. 1918-19-ben a székely hadosztály 12. szatmár-megyei „portyázó” különítménye Mátészalkán és Kocsordon vívta meg a nagyütközetet, 1919. április 22-én. (Forrás: Erdélyi Ezredek a Világháborúban.) A hősies harcok során a székely hadosztály katonái sikeresen visszaverték a román különítmények támadását.

A II. Világháborúban ugyanúgy szeretettel töltődtek fel a platánfa oldalánál a megszálló német, és az országot elfoglaló orosz katonák is. A fa fontos katonai és civil pozíciót töltött be, hiszen a gátőrház megépítése után csak innen lehetett telefonálni és táviratozni az ország más területeire. Emellett a heves harcoktól megfáradt katonák itt szívesen felejtették el a csaták lelki-testi sebesüléseit, mivel az itteni, természet adta élővilága felüdülést jelentett az ide vezérelt veteránoknak. Az 1950-es és 60-as években járási vezetők, fontos megyei tisztségviselők szintén itt gyűltek össze tanácskozásaikra. Ehhez köthető egy történet is, ami sokáig szájról-szájra járt a település lakosai között.
Az 1950-es években egy fontos megyei tanácskozásnak adott helyt a gátőrház, s annak festői környezete. Akkor az összejövetellel egybekötött főzést a platánfa alatt tartották meg. Az eseményen a járási vezetők mellett a megyei hivatali apparátus tagjai is részt vettek. Egy hatalmas üstben főtt aznap délután a pörkölt a tisztelt vendégeknek, tisztségviselőknek. Az étel elkészült, az asztalt megterítették, majd el is kezdődött a szabadban megtartott vacsora. A tűzön főtt különlegesség mindenki „szájízének” tetszését elnyerte, akik a főzés elejétől csak dicsérni tudták a finom galambhús egyediségét. A vacsora vége felé az egyik vezető beosztású tisztviselő azért megkérdezte a községbeli vendégelőket: honnan sikerült ennyi zamatos galambra szert tenniük? Válaszként az egyik szakács csak felmutatott a platánfára: ott ülnek az ágain folyamatosan, és mennyi van belőlük! Ezek a mi galambjaink, igaz feketék! –tette hozzá nevetve. Először nagy meglepetés lett belőle, hiszen a fán csupán varjak, varjúfiókák ültek. Ám, az már mindenkinek egyértelmű volt, hogy ezen a megvendégelésen nem a galamb pörköltöt lehetett felmagasztalni, hanem egy újabb ételkülönlegességet: a varjúpörköltet. Még sem akadt egy rossz szava sem senkinek, mivel igencsak ízletes táplálékkal gazdagodott a délutánjuk a főzésen résztvevőknek.

Az 1990-es években előszeretettel majálisoztak itt a helyi és környékbeli fiatalok is. Olykor-olykor szerelmesek kedvenc találkozási helyszíne volt. A 2000-es években több esküvői fotós készítette el nagysikerű munkáját a fa természetes környezetében. Házasulni kívánó párok szívesen választották a fotózás helyszínéül a platánfa környékét, élővilágát.
Napjainkban még mindig kedvelt pihenőhely. Szálláshelyként is funkcionál, hiszen a gátőrházban bárkinek meg lehet pihenni, ha el akar vonulni a világ zajától, és kikapcsolódásra, aktív feltöltődésre vágyik. Itt találkozik a Holt- Szamos és az élő Szamos. Élővilága egyedi a környéken: madarak, halak (még akár kapitális méretű harcsák is). A platánfa a gátőrház mellett áll, immáron közel 120 éve. A szakemberek a fát helyi védetté nyilvánították. Az egykor ültetett kis fa mára óriásivá nőtte ki magát, terebélyes ágazattal rendelkezik. Szerteágazó lombkoronája védett madarak otthonaként is szolgál. A község lakossága a mai napig hálás hajdani és jelenlegi gátőreinek, akik óvták, védték a fát, s természetes élőhelyét.
A fa a 2013-as esztendő "Év Fája" Versenyén már a döntőbe jutott, így a jelölők úgy vélték, hogy a Szatmár szívében elhelyezkedő tunyogmatolcsi keleti platánnak különlegességét idén is szeretnék megismertetni nagyon sokakkal.

Fa elhelyezkedése: 4731 Tunyogmatolcs, Gátőrház (47 ° 58' 55" / 22 ° 27' 6")
Faj: Platanus orientalis
Kora: 117 év
Magassága: 32 méter
Törzskerület: 850 cm
Jelölő: Tunyogmatolcs Község Önkormányzata, Tunyogmatolcsi Ifjúsági Kulturális és Szociális Egyesület "TIKSZE"

Védett Keleti platánfa (Platanus orientalis)Védett Keleti platánfa (Platanus orientalis)Védett Keleti platánfa (Platanus orientalis)

További képek kattintás után…

15. Nyergesi Vadkörtefa

Nyergesújfalu városának "híres" fája a város határában, azon az úton található, amely a nyergesi pincevölgyek felé vezet. A háború idején tájékozódási pont volt, megtalálható a tereptérképeken is. Régen nagyapáink számára bírt különleges fontossággal. Akkortájt még majd' mindenkinek volt szőlője és ezt a szőlőt egész évben művelni kellett, tehát szinte mindennap ki kellett járni a hegyre, hisz valami fajta munka mindig akadt vele.

A fröccs és a bor elengedhetetlen eszköze volt ennek. Azért eszköze, mert e nélkül nem lehet a szőlővel dolgozni, ahogy kapa és metszőolló nélkül sem. A Vadkörtefa arra szolgált, hogy az egész napos munkában megfáradt ember a hazafelé vezető dűlőúton a fa árnyékot adó lombja alatt egy kissé megpihenjen. Erre volt jó a férfinak. Az asszonynak meg arra, hogy ha az ura még sötétedésig sem ért haza és elindult őt megkeresni, akkor tudta, hogy szerencsés esetben a Vadkörtefa alatt pihen, egykoron lovát a fához kötve, az új időkben már biciklijét a fának támasztva. Mire a feleség megtalálta a férjét, esetenként a gyermek az apját vagy nagyapját, addigra az már kellőképpen kipihenten, felfrissülve a néhány órás szunyókálástól, vághatott neki a hazavezető út még hátralévő részének. Nem utolsó sorban ha a bornak - szigorúan, mint eszköznek - túlzottan gyakori volt a használata, akkor e fáradtságos tevékenység "eredményét" is lehetősége volt a Vadkörtefa alatt kialudni, így hazaérve már nem volt gond belőle.
Bár a Vadkörtefa környéke egy új lakóterület kialakításával házakkal épült be, a fa máig pihenőhelyéül szolgál az ennek szükségét látó hazatérőknek és őrzi emlékét a régmúlt időknek.
A Vadkörtefát Nyergesújfalu Város Önkormányzata a jelölő ajánlására védetté nyilvánította és a korábbi dűlőutat Vadkörtefa utcának nevezte el. A sors furcsa fordulata, hogy a fa jelölője egyben megmentője is a fának, mivel egyszer az útépítésnél "meg akarták számolni az évgyűrűit", s ettől a tettől sikerült megmenekíteni a fát. Később pedig éppen a Vadkörtefával szemben vásárolt lakást, ahonnan a mai napig, nap mint nap a Vadkörtefa látványára ébred.
Fontos megjegyezni, hogy a fa a történelmi Magyarország emlékét is őrzi, hiszen dél-nyugati irányból a Vadkörtefa lombkoronájának formája a történelmi Magyarországra emlékeztet!
A Vadkörtefa ma is találkozási pont a város életében, kirándulók, pincébe járók, gyermekek, idősek és jó barátok itt találkoznak és innen folytatják útjukat a természet felé.

Fa elhelyezkedése: Nyergesújfalu, Vadkörtefa utca
Faj: Vadkörtefa
Kora: 150 év
Magassága: 6,5 méter
Törzskerület: 213 cm
Jelölő: Abronits Tamás

Nyergesi Vadkörtefa Nyergesi Vadkörtefa Nyergesi Vadkörtefa

További képek kattintás után…

16. A kápolnai három hársak

A templom felszentelésének tiszteletére, –- feltételezhetően 1785-ben –- a plébánia kertjében három hársfát ültettek. Az ezekhez fűződő legenda elválaszthatatlanul hozzátartozik a község múltjához. Kápolna belterületén, a 3. sz. főút és a Rákóczi utca kereszteződésénél, a Tarna-pataktól néhány méterre találhatóak a védett fák, a Millenniumi Emlékparkban. A közel 230 éves fákhoz számos szájhagyomány és legenda fűződik.

Egyesek úgy tartják, hogy 1849. február 26-27-én, a „dicsőséges tavaszi hadjárat” nyitányaként is ismert kápolnai ütközetben, ezen fák árnyékából irányította a Gyöngyös felől támadó Windisch - Grätz tábornok császári seregeivel szemben folytatott csatát a lengyel származású magyar fővezér, Dembinszky Henrik altábornagy, a stratégiailag kiemelkedően fontos, közeli Tarna-híd birtoklásáért. Egy másik legenda szerint eme ütközet során törte derékba a legnagyobb hársat egy ágyúgolyó. Mások úgy tartják, hogy e fák alatt imádkozott a vereséggel zárult csatában elesett ötszáz honvédért Kossuth Lajos, az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke. E legendáról az 1896-ban kiadott „Kossuth Lajos imája a kápolnai csata után” című színes olajnyomat tanúskodik, amelynek hátterében jól láthatók a hársfák.

A mintegy 200, 250 és 354 cm törzskerületű, 25 méter magas hársak védetté nyilvánítását a lakosság kezdeményezte, az 1848-as forradalom és szabadságharc hősei iránt érzett tiszteletét kifejezve. Magyar Margitnak – Kápolna egykori lakosának – köszönhetjük, hogy a fák megmenekültek a kivágástól. Több országos fórumon eljárt megóvásuk érdekében.
A „Három hárs” 1978 óta védett.
A kápolnai csata 150. évfordulóján, 1999. február 27-én, a fák szomszédságában a Kápolna Községért Közalapítvány szoborkompozíciót állíttatott. Az egykori hidat és a csatát ábrázoló emlékmű Sebestyén Sándor nyíregyházi szobrászművész alkotása. A szoborkompozíció és a „Három hárs” körül 2000. augusztus 20-án avatták a Millenniumi Emlékparkot. 2001-ben a Kápolna Községért Közalapítvány – pályázati pénzből – a Bükki Nemzeti Park szakemberei segítségével elvégeztette a hársak állagmegóvását. A 2011-ben átadott Integrált Közösségi és Szolgáltató Tér is a Három Hárs Művelődési Ház nevet kapta.
Az idők során a hársak a település egyik szimbólumává váltak.

Fa elhelyezkedése: 3355 Kápolna, Kossuth tér 5. 467/7. hrsz.
Faj: hárs
Kora: 230
Magassága: 25 m
Törzskerület: 200 cm, 250 cm, 354 cm
Jelölő: Kápolna Község Önkormányzata

A kápolnai három hársakA kápolnai három hársakA kápolnai három hársak

További képek kattintás után…

17. Bátaszék legöregebb fája, a település büszkesége

Bátaszék legöregebb fája, a település büszkesége a Szent Orbán Kápolna melletti MOLYHOS TÖLGY
Bátaszék Tolna megye délkeleti részén a Dunát kísérő ártér és a Mecsekhez kapcsolódó szőlővel beültetett dombvidék vonulata között helyezkedik, a Szeged-Bátaszék és a Szekszárd-Mohács főközlekedési utak kereszteződésében. A Mecsek keleti dombságához tartozik az a szőlőhegy, amely élőhelyet ad a 300 - 400 évesre becsült molyhos tölgynek.
A molyhos öreg tölgy története

A rendszerváltást követően az első polgármester Werner Mihály volt, aki édesapjától idősebb Werner Mihálytól hallotta, hogy a Rákóczi szabadságharc (1703-1711) utáni szerb-horváth betelepítések idején az Orbán hegyet beültették, és a tölgyes erdőben makkoltatással állatokat, disznókat tartottak. Ebből az erdőből maradt meg épen az öreg molyhos tölgy. A német betelepülők építtették a tölgy mögé a Szent Orbán Kápolnát 1754-ben, ugyanis megfogadták, ha az 1738-as nagy pestisjárvány veszedelme elmúlik, akkor kápolnát emelnek. Szent Orbánnak a szőlőhegyek patrónusának tiszteletére emelt kápolna a barokk építészet szép emléke lett. A szőlőhegyen emelt építmény, és az öreg tölgy keleti oldaláról az egész városra kiterjedő kilátás, panoráma tárul az idelátogatók elé.
A tölgy a Kápolnával együtt az 1956-os jeges Dunai árvíz idején is kiemelkedő szerepet játszott, ekkor ide menekültek a lakosok az árvíz elől, és a vasárnapi katolikus szent misét itt celebrálta Bezedeki Márton az akkori plébános.
Az üreg molyhos tölgy fennmaradásának titka Misi bácsi szerint az volt, hogy a település dombján dolgozó földművelők mindig gondját viselték a tekintélyes fának, száraz ágait levágták, és a csonkot megfestették, ezzel védték a betegségektől.
Sümegi József a helyi II. Géza Gimnázium igazgatója, aki egyúttal diakónus és történész is, azt állítja, hogy az öreg tölgy minden bizonnyal törököt is látott. A Török hódoltság Magyarországon 1552-től 1693-ig tartott. 1686. szeptember 2-án a török elvesztette Budavárát, rá egy évre, 1687. augusztus 12-én Baranya megyében, a nagyharsányi hegy alatt (az ún. “második mohácsi” csatában) Lotharingiai Károly újra jelentős győzelmet aratott a törökök fölött. Ezzel Bátaszék és vidéke is felszabadult a másfélszázados török uralom alól. De milyen áron és milyen állapotban! A felszabadító háborúk alatt még az is elpusztult, ami a török alatt megmaradt belőle. Az öreg molyhos tölgy feltehetőleg csodával határos módon maradt életben.
A lakosság körében szájhagyomány útján terjedt egy történet arról, hogy valamikor régen betiltották a szentmisét a Szent Orbán Kápolnában, ezt követően súlyos jégkár pusztította el a szőlőtermést Bátaszéken. Az akkori település irányítók az egyházatyákkal együtt jobbnak látták, ha a régi hagyomány szerint megtartják Szent Orbán tiszteletadását, hogy ezzel elejét vegyék a természeti katasztrófának, a jégverésnek.

Az öreg molyhos tölgy a Bátaszék feletti dombon őrködik, vigyáz a településre, hogy történelmi és emberi értékeit meg tudja őrizni az utókornak, ne tudjon többé ártani a török veszedelem, se tűzvész, se a jégkár, se világháború. Az évszázadok óta őrködő tölgy szeretetét, tiszteletét bizonyítja, hogy minden naptári év május 25-én Orbán napján megmozdul a város apraja nagyja. Az óvodások, a kisiskolások, a gimnazisták, a katolikus hívők, a természet és a mezőgazdaság tisztelői, azaz mindenki szívesen eleveníti fel a hagyományt, mely szerint a tölgy törzsét gazdagon meg kell locsolni borral, hogy a következő évben is bőséges szőlő és bor teremjen a vidéken.

Fa elhelyezkedése: Bátaszék GPS koordináták: 46.197861 / 18.714460 | N 46° 11' 52,3" / E 18° 42' 52,06"
Faj: molyhos tölgy (Quercus pubescens)
Kora: 300-400 év
Magassága: 17,5 m
Törzskerület: 4,70 m
Jelölő: Bátaszék Város Önkormányzat

Bátaszék legöregebb fája, a település büszkeségeBátaszék legöregebb fája, a település büszkeségeBátaszék legöregebb fája, a település büszkesége

További képek kattintás után…

18. Kóspallagi Tűzoltófa

A kóspallagi Tűzoltófa – vagy másik nevén: Tűzőrzőfa – meghatározza a kis börzsönyi falu látványát, ahogyan a község északi oldalán a Mocsár-dombról lenéz a településre. Kóspallag viszonylag fiatal településnek számít, nemrég ünnepelte a 200. születésnapját (noha egy bronzkori település nyomai is fellelhetők), és a Tűzoltófa sok szállal kötődik a falu életéhez.
A magányosan álló tölgyfa a településnek szinte minden pontjáról látható, és ez a látvány nagyban hozzájárul a falu szépségéhez, olyannyira, hogy aki messziről meglátja a fát, rögtön kedve támad, hogy felsétáljon hozzá.

Aki pedig a tölgy lábainál áll, az nem csak a fa szépségét csodálhatja, hanem egyszersmind ráláthat a Kóspallagi-medence hegyekkel körbeölelt térségére és a medencében meghúzódó kis falura. Idilli és békés látvány ez, amely gyakran megihleti a fényképészeket, festőket, művészeket. Ahogyan a dombtetőn álló magányos tölgy is. A községünkben pár éve megrendezett fotókiállításon is több alkotás témájául szolgált a Tűzoltófa és a magaslatról csodálható kilátás, magát a fát pedig a helyben lakó festőnek, Dr. Szilágyi Istvánnak az egyik téli festményén is felismerhetjük.
A Tűzoltófa a nevét a községben a régi időkben betöltött szerepéről kapta. Itt, a Mocsár-dombon őrizték ugyanis, ahogyan az öregek mesélik, a falu szénakészletét. Az 1930-as években Kóspallagot sok kaszálóterület kerítette körbe, és a falusi gazdák pedig az összegyűjtött szénát együtt tárolták a Mocsár-dombon. Ha azonban a széna valahogyan tüzet kapott volna, az nagy kárt vihetett volna végbe, ezért a szénakazlakat mindig őrizte valaki: a helyi családok felváltva küldtek őröket, s az őrhely a Tűzoltófánál volt, amely már a mai öregek gyerekkorában is rendületlenül magasodott a domb tetején. A gazdák előbb maguk gondoskodtak a vízről is, amellyel szükség esetén tüzet olthattak (ezt is a Tűzoltófánál tárolták), később azonban az oltás a helyi Tűzoltó Egylet feladatává vált. A Tűzőrzőfa tehát igazi jelképe a közös munkának, az összetartásnak, és a jól működő közösségnek. De más lokális értéket is jelez és jelképez ez a magányos kóspallagi tölgy.
A tölgyfa ugyanis a Börzsönyben őshonos, a tölgy-erdők pedig a térség életét régen is – ahogyan ma is – meghatározták. Kóspallag lakossága ugyanis hagyományosan legeltető állattenyésztésből, illetve erdészetből és fakitermelésből élt. A Királyi Erdészet már Mária Terézia korában olyan erdőpolitikát szorgalmazott, amelyet ma „fenntartható erdészetnek” nevezünk, s ennek a hagyománynak köszönhető annak a néhány idős tölgyfának a fennmaradása is, amelyek ritkás csoportokban vagy magányosan állnak a Mocsáron. A legeltetés és makkoltatás szempontjából is fontosak a kaszálókon és legelőkön fennmaradt idősebb fák, s ennek az egyik példája a Tűzoltófa is. (A fa körüli területen jelenleg is legeltető állattartás zajlik.) A rendszeres legeltetésnek és kaszálásnak köszönhetően a Mocsár-dombon kialakult egy olyan gyep-összetétel, amely ökológiailag jelentős, hiszen olyan növényfajok fordulnak elő, amelyek csak az így „karban tartott” területeken tudnak megélni. Az élőhely ökológiai értékét növeli a tény, hogy Kóspallag a Duna-Ipoly Nemzeti Park puffer-zónájába esik, így a különböző védett növény- és állatfajok (pl. lepkék, hüllők, sáskák, cincér-fajok) is gyakrabban láthatók a településen és környékén. A Tűzoltófa alatt sokféle gyógynövény található, többek között kakukkfű, lándzsás útifű, tövises iglice, cickafark, apró bojtorján, kutyatej-félék, s még a védett őszi kikerics egy-egy példányával is találkozhatunk.
A lokális értékeket ily módon szimbolizáló tölgyet így akár még a kóspallagi címer nagy fájával is lehetne azonosítani, amely alatt egy birka legelészik. A Tűzoltófa mindenesetre nem csak a helyi közösség jelképe, hanem egyszerre rendelkezik esztétikai, ökológiai és kulturális értékekkel is.

Fa elhelyezkedése: 2625 Kóspallag, a Mocsár-hegy legmagasabb pontjánál (47°52'10.3"N 18°56'9.7"E)
Faj: Csertölgy
Kora: 120 év
Magassága: 20 m
Törzskerület: 200 cm
Jelölő: Pandal Egyesület

Kóspallagi TűzoltófaKóspallagi TűzoltófaKóspallagi Tűzoltófa

További képek kattintás után…