Miskolci mocsárciprus

A fa/facsoport története

Hol vagytok ti, hivatásos természetvédők? Hol van az, aki a nemzeti park természetvédelmi őrét eltávolította az állásából, mert merészelte a nem hivatásos természetvédők pártját fogni? Hol van az a természetvédelmi őr, aki írásba adta, hogy a légzőgyökereim nem létfontosságúak számomra, egyébként sem találtak alattam egyet sem? Sajnálatra méltó szegény, elfelejtett a lába elé nézni.

Mit csinál az a természetvédő hivatalnok, aki a védettségemről szóló rendelet ellenére elnézi a legvastagabb ágaim dühből történő levágását, azzal a megjegyzéssel: mit számít az a néhány lelógó ág! Még a sebeimet sem látták el szakszerűen. És hogy fáj a gyökfőm, hiszen engedély nélkül ráépítettek!

Emberek, ti alkottátok a rám is érvényes jogszabályokat, és ti nem akarjátok betartani! Teleraktátok mindenféle tiltással, mégis át akarjátok hágni azokat. Kinek ártok én? Pontosan nyolc éve miért akarjátok ismét feldúlni a lombkoronám alatti termőterületemet? Amíg én is állok, növekszem, búvóhelyet nyújtok mókusnak, madárnak. Ne építsetek közvetlenül az ágaim alá semmit sem, állítsátok vissza az eredeti termőterületemet és környezetemet!

Látom, és csendben meghajlok a nyolcvan évemmel, hogy az emberek egy része hogyan küzd értem több, mint harminc éve. Ők generációról generációra kiálltak és kiállnak mellettem, de a hatalom és a szakmai dilettantizmus összekapaszkodása lehet, hogy legyőzi őket is. Én a több millió éves bükkábrányi mocsárciprusoknak csak egy szerény, szokatlan termőhelyen, egy domboldalon álló leszármazottja vagyok, (még) extra koronakifejlődéssel, Miskolcon, a Szathmáry utcában.

Egy helyi védelem alatt álló fa kálváriája Miskolctapolcán

Két belterületi, lakóépülettel beépített telek közötti határon áll egy kb. 290 cm törzskörméretű, 18 m magas mocsárciprus, amely 1981 óta helyi természetvédelmi oltalom alatt áll az egyik telek egész területével együtt, melyre „természetvédelmi terület” bejegyzést tettek az illetékes Földhivatalnál. A fa ágai, gyökérzete, továbbá a növekedés következtében már évek óta a felszínen lévő gyökfője mindkét telket elfoglalja. Védetté nyilvánítása után közvetlenül a fa melletti telekhatáron egy gépkocsitárolót építettek az engedélytől eltérően úgy, hogy közvetlenül a fa törzse melletti falszakaszt kb. 5-6 méteren egy, az eredeti talajszint feletti vasbeton áthidalóra helyezték. Az építmény aljzata egy vasbetonlemez, amely így a gyökérzóna fölé került - alatta szomszéd telekről jól látható az alá nyúló vastag támasztógyökérzet. A fal magassága miatt az alsó 2-3 ágörv telekhatáron átnyúló részét eltávolították, néhány légzőgyökér is kárát látta az építésnek, de az építmény összességében vélhetően nem okozott olyan mértékű károsodást, ami a fára erősen kihatott volna. A megmaradt alsó ágak a falra, illetve az azon lévő kerítésre támaszkodtak. A garázs és a telekhatáron álló fal elkészülte után tereprendezést végeztek úgy, hogy földdel töltötték fel a fal alatt átnyúló gyökérzet fölötti eredeti talajfelszínt.

2003-ban a garázs bővítésére kértek engedélyt, amely többek között a gyökérzetre történt földfeltöltés, a nyilvánvalóan a benne lévő gyökérzet és a felszín fölötti gyökfő eltávolításával éett volna csak kivitelezhető. Az ügyben fellépő helyi lakos által felkért erdőmérnök igazságügyi szakértő szerint „a fa közvetlen környezetében a talaj szerkezetét nem szabad megbontani”. Az első fokú építési engedélyt a beadott fellebbezés hatására elutasították egy természetvédelmi szakmai állásfoglalásra hivatkozva, mely szerint „a tervezett épület-átalakítás jelen formájában veszélyezteti a védett fa életterét és ezáltal esélyét az életben maradásra”. Ezért ez a vélemény nem javasolta a fa közvetlen környezetében az építkezést, és más megoldást ajánlott. Ezek után újabb építési terv készült, de ez sem vette figyelembe a természetvédelmi szakember által készített javaslatokat, a kérelmezők inkább arra fektették a hangsúlyt, hogyan lehet áthajtani a szakembereken az eredeti építési elképzelést. Végül is a tervezővel lezajlott konzultáció után - szakmai indoklás nélkül - a „szakemberek”, figyelmen kívül hagyva korábbi javaslataikat, újabb állásfoglalást tettek, miszerint „a tervdokumentáció szerinti kivitelezés a szomszédos telken álló mocsárciprus életben maradásának esélyeit nem csökkenti”. A beadott újabb igazságügyi szakértői vélemény ellenére - mely bizonyította, hogy az aktuális építési megoldás is a gyökérzet és gyökfő eltávolításával jár, tehát a fa élete ezzel veszélyeztetve lenne, továbbá az 1996. évi LIII., a természet védelméről szóló törvény konkrét pontjait is sérti az eljárás -, a Közigazgatási Hivatal is elutasította a fa fennmaradásáért küzdő fellebbezést.

Az aggódó lakos bírósághoz fordult. A jogerős bírósági döntés 2007-ben született meg, és részben a panaszos természetvédőnek adott igazat. Az ítélet határozata többek között azt tartalmazta, hogy talajvizsgálattal meg kell állapítani, hogy az építkezés milyen, a fára nézve létfontosságú gyökérzetet érintene a meglévő gépkocsitároló mögött, a tervezett bővítés helyén. A panaszos szerint viszont nem vizsgáltatná a meglévő garázs aljzatának terv szerinti, kb. 50 cm-es süllyesztését a szabad szemmel is látható gyökerek fölött.
2008 januárjában a fára vonatkozóan egy új Miskolc városi önkormányzati rendelet lépett hatályba, amely megújította a fa védettségét, a természetvédelmi kezelési tervvel együtt. A rendelet most már rögzíti a fa természetvédelmi besorolását: természeti emlék; és kijelöli a természetvédelmi törvény által előírt védelmét szolgáló területet is, amely a fa koronavetületének széle által betakart terület, két méterrel megnövelve. Egyértelmű a helyszín és a tervek alapján, hogy az építkezés ezen védett területre esne, ahol - többek között - talajszintet sem süllyeszteni, sem pedig feltölteni nem szabad, így bárminemű építkezés ott jogszabályba is ütközne.

2009-ben furcsa körülmények között, az építési terveken nem változtatva újból első fokon építési engedélyt kapott a korábbival teljesen megegyező kérelem, mert a bíróság által előírt gyökérvizsgálat szerint létfontosságú gyökeret nem talált a „szakértő” a tervezett bővítés helyén. A lassan tragikomikussá váló eljárás során az első fokú építési hatóság olyan szakértő véleményét fogadta el, akinek nem is volt engedélye ilyen irányú vizsgálatra! Nem mellesleg, a hatóság az önkormányzati rendelet vonatkozó pontjait teljességgel figyelmen kívül hagyta.

Az aggódó természetvédő és a miskolci Zöld Kapcsolat Egyesület külön-külön fellebbezéssel éltek az építési engedéllyel szemben az Államigazgatási Hivatalnál, mint másodfokú építési hatóságnál. A hivatal helyt adott a fellebbezésnek, de saját hatáskörében újabb szakértőt rendelt ki a gyökérvizsgálatra, aki áttekintette a jogosulatlan szakember korábbi anyagát. Érdekes, ő sem talált abban gyökérzetet. De, hogy mondjon ezen túl is valamit, előírta, hogy 20, azaz húsz cm-rel tegyék odébb a gépkocsitárolót a fa törzsétől (ami az eljárás kezdete óta, ha nem is 20, de jó néhány cm-rel vastagodott, mérési adatokkal bizonyítható, hogy az elmúlt 30 évben 40 cm körüli a törzs vastagodása). Az más kérdés, hogy a szakértőkre vonatkozó rendelet szerint ő sem végezhetett volna vizsgálatot természetvédelmi körben. Hogy miért nem vette figyelembe az Államigazgatási Hivatal a 2008 óta érvényben lévő védettségi rendeletet? Arra sejtéseink vannak, de kérdezzék meg őket.

És most a hab a tortán: az első fokra visszautalt építési engedélyezési eljárás nagy fordulatot vett. No, nem a szakszerűség és jogszerűség szállta meg az összes érintett hivatalt, hanem az, hogy védett természeti területen - azaz a fa koronája alatt - nem kell építésügyi engedélyezési eljárást lefolytatni, elegendő csak bejelentésre építkezni, majd ők saját hatáskörben eljárnak, odafigyelnek, szakértenek, nehogy már egy kívülálló, ne adja Isten, egy zöld szervezet itt akadékoskodjon! Nyilvánvaló, hogy az építésügyi engedélyezési eljárásról szóló rendelet ezt nem teszi lehetővé, de próbálkozni, azt lehet, hátha a zöldek erre nem jönnek rá. Egyébként is az egész eljárás a panaszos „a fa állapotával, sorsával kapcsolatos túlzott aggodalmát jeleníti meg”, mint írták Miskolc város jegyzőjének megbízásából a „hivatásos” természetvédők (ahelyett, hogy eljártak volna a fát megcsonkító építtetők ellen, s nem írták volna, hogy „a lelógó ágak lemetszése” a fa egészségét és létét nem veszélyezteti). És mi van a védettségi rendelet célja között felsorolt koronakifejlődés biztosításával?

Természetesen a bejelentésre történő, azaz engedélyezési eljárás nélküli építkezést lehetővé tevő első fokú építési hatósági határozat ellen a Zöld Kapcsolat Egyesület az illetékes Államigazgatási Hivatalnál fellebbezéssel élt, melynek a hivatal helyt adott, így készülhetett ismét egy újabb építési engedélyezési dokumentáció, 20 (!) cm-rel odébb. De egyik hivatalnak sem tűnt fel, hogy a 20 cm-t javasló szakértő jogszabály szerint nem szakérthetett volna védett természeti területen, nincsen erre jogosultsága. Ismét fellebbezés történt közben nevet váltott Kormányhivatalnál. 2011 június közepén itt tartunk.
Hogy mit védünk? Nézzék a képet, és nézzék a fa mellett álló, ma is meglévő falat (és 30 évvel ezelőtti készítését), nézzék a rajzos vázlatot, amely a terv szerinti falat is mutatja.

Az ügynek vannak mellékszálai: az elmúlt nyolc év bővelkedett olyan megnyilatkozásokban, melyek önmagukban is elgondolkoztatnak. Pedig itt nem egy kaszinóvárosról, netán egy radarállomásról, hanem egy magánszemély máshol is elhelyezhető garázsáról van szó. Természetesen ezen összefoglalóban nem tértünk ki ezekre, de az érdeklődők, hasonló küzdelemre vállalkozók számára szívesen adunk részletekbe menő információt is.

Képek a fáról/facsoportról
A fa/facsoport adatai
Fa/facsoport elhelyezkedése: 
Miskolc, Szathmáry utca, Szathmáry u. 6. és 8. sz.
Faj: 
Mocsárciprus (Taxodium distichum)
Kora: 
80 év
Magassága: 
18 m
Törzskerület: 
290 cm
Jelölő és támogatók adatai
Jelölő neve: 
Mohos Zsolt