Lehetetlen helyen, egy sziklaperem szélén, forgalmas közút mellett áll és él ez a fenyőfa, kb. 30 éve. Apám mondogatta nekem, úgy 15 évvel ezelőtt, hogy ez az ő életfája: addig fog élni mint ez a fa. Apám most 85 éves és - akár a fa - elfogadható egészségnek örvend. Egy verset is ihletett a fa:
ÉLETFA
Kietlen vad vidék,
Holdbéli, puszta táj,
Szélfútta sziklaszél,
Ahol csak egy fa áll.
Nincs termő, jó talaj,
Nincs víz, az éltető,
Mégis e zord tetőn
Megél e zöld fenyő
Kész csoda, hogy megél
Hisz’ nem kén’ itt lennie,
De ő csak egyre nő,
Rá se ránt semmire
Sziklába vájt gyökér,
Karvastag véredény,
Egyenes fő gerinc:
Ilyen e furcsa lény
Apámnak fája ez,
Az "életfája" "ő",
Amely jelképezi:
Ki kitart, nagyra nő.
