A kisbágyoni „mamutfenyő” nagyjából száz éve áll az óvoda udvarán. Pontos korára még a falu legidősebb lakói sem emlékeznek, de mivel a kúria és a park ahol áll, a századforduló táján épült, feltehetően a fákat is akkor ültethették. Az épület, amely jelenleg az óvodának ad otthont, akkor még a cukorgyári intéző kúriája volt, parkja pedig az idősek visszaemlékezései szerint tele volt különleges fákkal, egzotikus növényekkel. A falubeli iskolás gyerekeknek minden évben ott tartották a Madarak és Fák Napját, amikor is megcsodálhatták a kókuszpálmákat, aloékat, majomkenyérfákat. A parkban álló két erdei fenyő, - bár már akkor is nagy fák voltak - nem számítottak különösebben érdekesnek ebben a társaságban.
A II. világháború azonban mindent megváltoztatott. A kúria és a park állami tulajdonba került, a területet felparcellázták, házhelyeket alakítottak ki belőle. A fákat pedig, amelyek túlélték a front keresztülhaladását, egyszerűen kivágták. Csupán a két erdeifenyő és néhány nemes orgona bokor marad meg emlékeztetőül a hajdani csodálatos parkból. Az épületet iskolává és óvodává alakították. A park két részre oszlott, az orgonákkal körülvett alsó rész volt a „lányok tere”, a nyitottabb felső rész pedig a „fiúk tere”. Az utóbbinak a közepén magasodott a két erdei fenyő közül a nagyobbik, mely helyéből és méretéből adódóan központi szerepre tett szert. Az ötvenes évektől kezdődően fiatalok generációi töltötték gyerekkorukat a fa tövében tanulva és játszva, mely a hatalmas udvar közepén állva tökéletes központja volt bújócskának, fogócskának, és minden egyéb játéknak. Innen ered az is, hogy a faluban mindenki mamutfenyőként ismeri a fát. Gyerekként felnézve erre a faóriásra, amely szétterülő ágaival, égbe nyúló magasságával uralta az udvart, egyszerűen elképzelhetetlen volt, hogy más legyen, mint mamutfenyő. Nem csak méretével, formájával is eltért a faluban levő összes fenyőtől, ami szintén az hitet támasztotta alá az emberben, hogy ez a fa csak valami nagyon különleges lehet.
Évtizedeken át működött az épület iskolaként és óvodaként, de mivel a lakosság száma folyamatosan csökkent, az iskolát bezárták, csak az egyre kisebb létszámmal működő óvoda maradt meg. Ezzel együtt a hely funkciója is megváltozott. Az ezredfordulón táján az udvart átalakították, , az orgonasövényeket kivágták, ás egy egységes, tágas teret hoztak létre belőle. Az így kialakított pihenőpark alkalmassá vált arra, hogy nagyobb rendezvényeknek is színtere legyen. Ma már itt tartjuk a falu szinte minden rendezvényét a gyereknaptól a falunapig. Emellett a hely továbbra is betölti régi szerepét. A mamutfenyő ugyanolyan találkozóhelye marad a gyerekeknek és fiataloknak akik játszani, nyársalni, vagy csak beszélgetni jönnek ki, mint amilyen a szüleinknek, nagyszüleiknek volt.
A kisbágyoni mamutfenyő minden bágyoni fája. Nincs olyan ember a faluban, akinek ne lenne élménye, emléke, története, mely a fához kapcsolódik. Számunkra nem az év, hanem az évszázad fája, mely generációkat köt össze, és fog összekötni remélhetőleg még nagyon hosszú ideig.
